Jelenlegi hely

ADHD – életrevalók vagy sajátos nevelési igényű gyermekek?

Magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek, de túlmozgásosak és agresszívak, vagy éppen depresszívek és befelé fordulnak. Ők az ADHD-s gyermekek. Cseriné Demeter Bernadett, az ADHD Magyarország-Pálföldi Alapítvány elnöke a csalad.hu-nak elmondta: a szülők összefogásával fejlesztő központokat hozna létre.

Az iskolások 10 százaléka ADHD-s, mégis a szülők és a pedagógusok körében sem teljesen ismert ez a tünetcsoport. Kiket nevezünk ADHD-snak?

Az angol Attention Deficit Hyperactivity Disorder kezdőbetűinek rövidítése az ADHD. Ebbe a csoportba sorolják azokat a gyermekeket és felnőtteket, akik hiperaktivitással, figyelemhiánnyal, tanulási nehézségekkel, magatartás- és viselkedészavarral küzdenek. Sok tünetet lehet említeni, de ezek közül egy-kettő a legtöbb emberre jellemző.

Tünetegyüttesről van szó, azon belül is enyhébb vagy fokozottabb megnyilvánulási formában. Ezek függvényében történnek a szűrések, vizsgálatok, majd pedig a terápiás, fejlesztési javaslatok.

Minden hiperaktív gyermek ADHD-s?

Nem. Ezt, mint élet- és szülői tapasztalattal rendelkező anya is kijelenthetem. Sok-sok vizsgálat, teszt után lehet kimondani csak a diagnózist. Ám szinte mindegyik ADHD-s gyermekre jellemző, hogy születéskor valamilyen trauma érte.

Nagy részük császármetszéssel született, de ha természetes úton jött a világra, akkor például pillanatnyi oxigénhiány léphetett fel, akár azért, mert rövid volt, vagy a nyakára tekeredett a köldökzsinór. Az anamnézis felvételekor erre vonatkozó kérdések is szerepelnek.

Milyen jellemző tüneteket produkálnak ezek a gyermekek?

Magas érzelmi és értelmi intelligenciával rendelkeznek. Az egyik fő csoport a hiperaktívaké, akik ülés közben is kalimpálnak a lábukkal, bármire bármikor felmásznak, nincs veszélyérzetük. Olyan, mintha az órán nem figyelnének, folyamatosan piszkálnak valamit, de a tanár által feltett kérdésre azonnal tudnak válaszolni. A másik csoport ennek éppen az ellenkezője.

Elvannak a saját kis világukban, nem közlékenyek, de óriási fantáziakészségük van. Jellemző rájuk a dühkitörés is. Az a kisóvodás, aki nem kapja meg a vágyott játékot, akár a széket is felkapja mérgében. Nagyon fejlett az igazságérzetük, ha szerintük igazságtalanság történt, agresszívak lehetnek és hangot is adnak a véleményüknek. Mindig megvédik a sértett felet és jellemzően mindig ők lesznek a bűnbakok.

Jellemző rájuk az is, hogy a végletek emberei. Ha szeretnek, nagyon szeretnek, ha agresszívek, akkor abba is bele adnak apait, anyait, ha okosak, nagyon okosak, belőlük lesznek a zsenik. Mindent felfokozott minőségben élnek meg és ezért van az, hogy a kifejezésmódjuk nem kompatibilis a mai, kevésbé elfogadó világgal.

Ők azok, akik mindig az utolsó padban ülnek?

Igen, pedig az elsőben kellene. Ha a túlmozgásos gyermek például egy rizslabdával játszhatna, az órát sem zavarná. Az elkalandozós figyelmét pedig minden eltereli, őt például nem szabad az ablak mellé ültetni, mert egy arra repülő kismadár is beindítja a fantáziáját. Ha ezeket a tüneteket ismeri és kezeli a pedagógus, és még figyelembe is veszi ezeknek a gyermekeknek a sajátos kis igényét, akkor csodát hozhat ki belőlük.

De ugyanez az alkalmazkodás könnyítheti meg az otthoni életet is. Az egyik szülő arra panaszkodott, hogy a kamaszkorú gyereke soha nem húzta le a vécét. Hiába próbáltak vele beszélni, naponta elmondták, hogy ez mennyire kellemetlen, kínos, nem lett eredménye.

Majd a szülők rájöttek, hogy itt nem tudatos bosszantásról, igénytelenségről, neveletlenségről van szó, hanem a gyermekük gondolatban már egészen máshol jár. Találtak egy egyszerű és működő megoldást. Kiírták a vécében, jól látható helyre, hogy „húzd le”. Azóta nincs probléma. De ez egyébként is jellemző az ADHD-sokra.

Mivel általában rendetlenek, képtelenek fejben lépésről lépésre haladni, a gyermekeknek érdemes napirendet felállítani. Ha leírják nekik, hogy 2-kor induljon el az edzésre, 6 órakor kezdjen el tanulni, akkor nagymértékben csökkenthetik a súrlódásokat

Betegség, vagy állapot az ADHD?

A magyar társadalom 90 százaléka testi-lelki problémákkal küzd, azaz a testi-lelki diszharmónia mondhatni népbetegség. Ha innen közelítjük a kérdést, akkor igen, az ADHD is betegség. Ha pedig úgy nézzük, hogy minden gyermek, minden ember egyedi, egyéni és sajátos módon tanítható, fejleszthető, akkor pedig egy állapot.

Csak a gyermekkort érinti, vagy a felnőttekre is jellemző?

6 éves kor alatt nem jellemző azt mondani egy gyermekre, hogy ADHD-s. Persze az óvodában is megjelennek a tünetek, ha egy kisgyermek agresszívabb, vagy korához nem természetes módon vannak dühkitörései, esetleg kezelhetetlennek tűnik. De a fogantatás pillanatától kezdve az óvodáskorban még ő egységben, szimbiózisban él az anyjával.

Sokszor nem is gondolunk arra, hogy lelki küzdelmeinket gyermekeink velünk együtt élik meg. Ők ekkor még szavakkal ezt nem tudják kifejezni, csak megnyilvánulásaikkal. És igen, vannak a felnőttek, akik szerencsés esetben saját önismeretüknek és önfejlesztési igényeiknek köszönhetően keresik a megoldást a harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb élet reményében.

Az ADHD-s felnőttekre jellemző, hogy mindig pörögnek, elszívják a másik ember energiáját, rendkívül rendetlenek. A legtöbben megtanulták kezelni saját magukat, de a környezetük nehezen tolerálja viselkedésüket.

Van megoldás?

Erre a leghitelesebb választ az érintett szülők, vagy a felnőtt ADHD-sok tudnák megadni. Ha az intézményi rendszert nézzük, akkor csak pillanatnyi tűzoltás. Kevés a szakember, elképesztően hosszú a várakozás, a bejutás, az is inkább a fővárosban és így nagyon csekély számú családhoz jut el a segítség, az információ.

Pedig ez itthon is országos jelenség, elképesztőek a számok, mondhatni, gyermekek tekintetében szinte minden osztályban 2 főt közvetlenül érint és közvetetten pedig mindenki mást. Hiszen nehéz az együttműködés az ADHD-s gyermeknek, gyermekkel, így az ő szüleiknek, családjuknak, a pedagógusoknak és azoknak a gyermekeknek is, akik nem sorolhatóak ebbe a körbe.

Mit tud tenni az alapítvány?

Az alapítvány egy érdekképviseleti szervezet és hagyományos értelemben az érintetteket képviseli, illetve képviselné, ha lenne hol és lenne kinél. Mindig a megoldást keresem, de úgy látom, hogy nincs kire és nincs mire várni. A helyzet sokkal súlyosabb, mint azt sokan gondolnák. A világ fejlődése és ebben a mai emberek fejlettsége sokkal nagyobb ütemben halad, mint itthon akár az oktatás, akár a fejlesztés, a terápiák, vagy az intézményi rendszerek.

A közeljövőben szerintem nem tudják felvenni és tartani az ütemet. Ezért gondolom, hogy mi magunk, felnőttek, érintett szülők vagyunk a megoldás. Országos szinten tervezzük tevékenységünket és kezdeményezéseinket eljuttatni. Ezen belül kis csoportos szülőtréningeket, családos találkozókat, szakmai konferenciákat szervezni, prevenciós javaslatokat, tanulási segítséget, kézzel fogható és közérthető nyelven szeretnénk megoldásokat kínálni és az ország több pontján fejlesztő helyeket létesíteni.

Erre konkrét ötletünk van, azonban a közösség erejében hiszünk. Ezért is kérem a szülőket, családokat, hogy jelentkezzenek, ha ők is úgy érzik, együtt tudunk tenni egymásért. Az adhdmo@gmail.com, adhdmo@palfold.hu e-mail címeken vagy a facebook oldalunkon adhd magyarorszag, vagy a 70/3648-448 telefonszámon várjuk megkeresésüket.

Forrás: csalad.hu

- Budapestimami -