Jelenlegi hely

Mit tegyek, ha én vagyok a célpont? – Iskolai konfliktuskezelési kisokos, szakértővel

“Ha bántanak az a te hibád, védd magad. Ja, hogy nem vagy elég erős, hát… de tudd, hogy nem számíthatsz senkire.” Az erőszakspirál beindulása és az áldozathibáztatás nem megoldás. Mégis mit tehetünk? Hasznos tudnivalók a konfliktuskezelés módjáról és a közösség erejéről.

Társadalmunk megszokott jelensége a bántalmazás és kirekesztés. Nap mint nap szembesülnek vele az emberek, bármilyen életkorban is legyenek. Túl vékony, túlsúlyos, túl magas, túl alacsony és még sorolhatnám mi miatt kerülhetünk a célkeresztbe.

A fiatalok számára ez egy komoly probléma lehet a mindennapokban és ráadásul sokan nem is kapnak segítséget, hogy hogyan nézzenek ezzel szembe. Most közösen, Magyar Erikával járjuk körül a témát, és igyekszünk megoldást találni ezen helyzet megoldására. Erika mediátor, iskolai konfliktuskezeléssel is foglalkozik, így szakértőként segít ebben a helyzetben kiigazodni.

Ági, kidsnews.hu: Már az óvodában elkezdődhet egyes társaink kinézése. Ez történhet azért, mert túl sokat sír, hisztizik, vagy egyszerűen nem is kell hozzá különösebb indok, csak úgy kiközösítjük. Ez később az általános-, majd a középiskolában egyre durvább és durvább formákat ölthet. Ezekben a korszakokban már konkrétabb indokok kellenek egy diáktárs kirekesztéshez. Talán a fiatalok körében a küllem miatti megkülönböztetés a leggyakoribb.

Erika: Igen valóban a kiközösítés a kinézet miatt nagyon tipikus a gyerekek között. De talán nem is a külső jegyek a fontosak, hanem a bántalmazott gyermek habitusa, hogy a bántalmazó úgy véli vele ezt meg lehet tenni. A bántalmazó motivációja a hatalomgyakorlás más felett, ami sokszor a saját önértékelési problémáinak a kompenzálása, talán mert otthon ő is hasonló helyzetben van. De az ok rengeteg lehet.

Minden helyzet egyedi, így az okokat is esetenként kell vizsgálni. Az alábbi videó, pont azt a szituációt mutatja be, hogy egy több éves zaklatás, bántalmazás hova és meddig fajulhat. Rengeteg kérdést vet fel ez a 11 perc. Tökéletesen megmutatja, hogy hová vezethet az, ha nem reagálunk időben.

Ági: A videó, és Casey esete több szempontból is ledöbbentett engem. A legfeltűnőbb nekem: az erőszakra, erőszakkal való reagálás. Én egyetértek azzal, hogy a sértett védje meg magát, ha bántják, de ezt nem agresszívan kellene megtenni. Ez azért aggaszt, mert a fiú már 15 éves, így azt gondolom tudna mérlegelni döntés és döntés közt. Illetve amilyen visszhangot kapott ez az eset, nem mindegy, hogy milyen üzenetet közvetít a vele egykorúak, vagy fiatalabbak felé.

Erika: Teljesen egyetértek, hasonló kérdések merültek fel bennem is. Szomorú, hogy mint ahogyan sok hasonló történetben, Casey sem igazán kapott segítséget, így saját magának kellett döntést hoznia, amely bevallása szerint sem volt a legjobb megoldás, de a düh és kilátástalanság nem adott más lehetőséget számára.

Aki nem volt még hasonló helyzetben nem tudhatja, hogy mi játszódik le ilyenkor a sérelmeket elszenvedőben. Mindemellett az eset ilyen formában történő bemutatása nagyon veszélyes. Beindíthat egy erőszakspirált, mellette áldozathibáztató is, hiszen azt is sugallja:

Ha bántanak az a te hibád, védd magad.
Ja, hogy nem vagy elég erős, hát… de tudd, hogy nem számíthatsz senkire.

További negatívuma a videónak, hogy csak Casey oldalát mutatja be, azonban nem csak ő az érintett. A diáktársak, a tanárok, a szülők közvetlenül vagy közvetetett módon, de mind részesei a kialakult helyzetnek.

Ági: Elborzaszt, hogy a gúnyolódások miatt a fiú már elgondolkodott az öngyilkosságon is. Ebben szerintem a szülőnek (illetve a pedagógusoknak) lenne felelőssége valamilyen szinten. A szülőnek úgy gondolom kötelessége kommunikálni a saját gyermekével. A srác apukája azt se tudta, hogy a gyermeke minek van kitéve nap mint nap, és a kommunikáció hiánya ebben az esetben negatív irányba lendítette a dolgokat. Valószínűleg, ha a fiú kap elég támogatást és bátorítást, nem félt volna beszélni arról, hogy mit tesznek vele a diáktársai és közbe lehetett volna lépni, akár felnőttek részéről, vagy akár saját maga is fel tudott volna lépni a felé irányuló terror ellen, ha kap egy jó tanácsot.

Erika: A közösség szerepe óriási, a tanároké, a szülőké és a diákoktársaké is. A dánok már rájöttek arra – de szerencsére már hazánkban is terjed ez a felfogás –, hogy egy jól működő közösségben, amelynek tagjai odafigyelnek egymásra és bíznak egymásban az ehhez hasonló eseteket minimalizálni lehet.

Ezért valóban jól látod, hogy a felelősség nagyon sokrétű és fontos, hogy a csoportok (tanár, diák, szülő) között elinduljon erről legalább a kommunikáció. Fontos, hogy az iskolának legyen valamilyen terve ezekre a helyzetekre. Ha a diákok ismeretet kapnának arról, hogy melyek ezek a helyzetek és ha észlelik a jeleket, tudják kihez fordulhatnak segítségért, mert van egy protokoll, amely a bántalmazót sem hagyja magára.

Ági: És mi ez a protokoll? Ki tudnád fejteni?

Erika: A protokollt én egy keretrendszerként képzelem el, amely mindenképpen az adott iskolai közösség egyedi körülményeire, lehetőségeire van kidolgozva. A protokoll alapján – a megelőzés, vagy a megtörtént esetek feldolgozása érdekében – a diákoknak, a szülőknek és a tanároknak is egyértelmű, mit kell tenniük és mit tehetnek meg. Egyrészt a cél olyan osztályközösség kialakítása, amely elutasító a bántalmazással, kiközösítéssel szemben, az elfogadást és az együttműködést tartja alapvetőnek.

A tanárok rendelkeznek a konfliktuskezelés megfelelő ismereteivel, támogatóak és minden helyzetet komolyan vesznek. Ehhez ők is megfelelő, szakértő támogatást kapnak (pszichológus, szociális munkás, mediátor). A szülők tájékoztatásban részesülnek a bántalmazásról, azok kiváltó okairól és valamennyien iránymutatást kapnak arra, hogy hogyan tudnák közösségként elérni a mindenki által elfogadható, támogató, de a felelősségvállalást is szem előtt tartó megoldások megtalálását.

Mindenképpen fontos, hogy mind a három csoportban szemléletváltás történjen meg, amely a közösségük erején alapul. A szabályszegést a közösségi elvárások megsértéseként értékeljék és ezáltal egyértelműen a közösségnek van a legnagyobb szerepe a keletkezett sérelmek helyreállításában. A bántalmazó tettét igen, de a személyét nem ítélik el, megadva számára a lehetőséget a felelősségvállalásra és a helyreállításra.

Segítségért fordulj elsősorban a felnőttekhez, hiszen tapasztaltabbak.
Ne félj beszélni a problémáidról!
Ha valakit kirekesztenek, piszkálnak, csak együtt, egy csapatként fogjátok tudni megoldani.
Nem egy ember kezében van a kulcs, hanem a közösség erejében.

Forrás: kidsnews.hu

kidsnews.hu a gondolkodó tizenévesek magazinja, amelyet felnőttek segítségével jellemzően tizenévesek készítenek a saját korosztályuknak. A reklámmentes felületet olvasva akár a szülők is betekintést nyerhetnek a tiniket aktuálisan foglalkoztató témákba és egyfajta kamasz szemüvegen keresztül nézhetnek bele a tinik bonyolult és érzelmileg terhelt világának kulisszatitkaiba. A korosztály igényeit kiszolgálva a kidsnews.hu fiatal munkatársai több alkalommal látogattak és látogatnak majd el különböző oktatási intézményekbe, hogy azokat egyfajta tesztnek alávetve bemutassák, megismertessék az olvasóközönséggel.

- Budapestimami -