De legyünk őszinték, néha azért jól esik kicsit külön lenni tőlük. Pláne egy végtelen hosszúnak tűnő nyári szünet után, amikor már minden programötletből kifogytunk, a nagyszülők türelmét és minden erejét kihasználtuk, és az összes tábort kipipáltuk, ám a gyerek csak pörög, vagy unatkozik, vagy pörögve unatkozik. Szóval gonoszság, vagy sem, azért olykor megkönnyebülés nekünk szülőknek a szeptember 1.!
Ahogy cseperednek, úgy alakul át a mi lelkiállapotunk is ezen a napon: a mélységes szomorúságtól az aggódáson át, egészen a féktelen örömig.
A bölcsi- és ovikezdésnél még zokog a lelkünk:
"De hisz most született, olyan kis pici még, hogy fogja kibírni nélkülünk egész nap? És mi hogy fogjuk kibírni???"
Aztán jön az első osztály:
"Te jó ég, a boltban is ilyen nagy volt ez az iskolatáska?! Szegény Kicsikém!"
És később, kis túlzással, de kb. így:
"A gyerekek egészségére!"
"Ne aggódj Kincsem, majd gondolok rád!"
"Hát nem csodás ez a nap, drágáim?"
"Jaj, ugyan, nem kell így szomorkodni, remek napunk lesz gyerekek!"
"Ó, igen! Köszönöm, köszönöm és köszönöm!"
"Hé, apu ez fáj! Miért sietünk ennyire?"
"Induljon a party!"
Nálatok milyen volt az első nap?
Játszatok velünk! Küldj egy képet az indulás perceiről, és nyerj gyermekednek egy könyvet. ITT
Kecskemétimami
