Megszülettem!

Gyakran találkozom azzal a megállapítással, hogy „Császárosként nem tudtam szoptatni, fel is adtam hamar”. Ügyfeleim, ismerőseim meglepődnek, amikor azt válaszolom: „Az én két gyermekem is császármetszéssel jött a világra, az egyiküknél 18 hónapig voltam anyatejleadó!” Egyszóval: a császármetszés nem akadálya a szoptatásnak!

Március 17-én a várandósság 40+3. napján reggel 6-ra mentünk a következő ctg-re a kórházba. Magzatvízszivárgás gyanú miatt már vittünk mindent magunkkal. 5 órakor felvettük a dúlám és apával így hármasban (négyesben) nekivágtunk. A gyanú beigazolódott, a víz szivárgott, a méhszáj 1 cm volt.

Covid… Mi is az a covid!? Mi történik? Amit tudtam, hogy sem fogadott szülésznő, sem az orvosom nem lehet ott velem. Második terhességem is teljesen problémamentes volt, bár a finish-ben a kisasszony szeretett megviccelni. Az orvosom az itthoni ctg vizsgálatok elvégzése mellett döntött.

Az én történetem ez év tavaszán kezdődött, egy átlagosnak tűnő vasárnapon, 2 nappal a kiírt dátum előtt. Már pár hete a bevált rutin az volt, hogy a hétvégi ebédet az ősöknél töltöttük, így nekem nem kellett az ebéddel bajlódnom, ami addigra már igencsak kimerítő tevékenység volt. Aznap is így történt, anyósoméknál jártunk, megvolt az ebéd és a szieszta is.

Az elsö szülésem 2019. szeptember 30.-án indult 40.+2 naposan.  Aznap délelött az egyik barátnömmel beszélgettem messengeren. Közben a végén nagyon mosdóba kellett mennem, de úgy voltam vele nem sokára abbahagyjuk.

Tervezetten - esküvő után nemsokára-  2008. júniusában reggeli rosszullétek okán éreztem hogy várandós lettem. Ekkor még napi 8 órában dolgoztam, kezdetben titkoltam a kollegák előtt, mivel még nagyon az elején jár az ember, fél, izgul, stb. Persze nagyon boldogok voltunk férjemmel, világgá kürtöltük volna.

Sosem gondoltam volna, hogy öt gyermekem születését végignézve a hatodik világra jövetele mutatja meg nekem igazán, hogy miben különbözünk mi férfiak a nőktől. Mármint odabent, fejben. Kórházi szülőszobai rutinnal rendelkezve egy halvány gyertyafényben úszó szobában ülve gondolkodtam azon, hogy mit is keresek itt valójában?  A konyhába megyek, kinézek az ablakon.

2018 augusztusi esküvőnk után, szeptemberben megfogant első kislányunk. Nagyon örültünk neki a férjemmel. A várandósságom a kezdeti rosszullétek, étvágytalanság ellenére zökkenőmentesen zajlott. A testi és lelki egyensúly miatt végig jártam kismama jógára, ami nagyban hozzásegített ahhoz, hogy a szülésre felkészülten érezzem magamat. Itt döntöttük el, hogy a férjem mellett dúla is segít majd nekünk a szülésnél.

Az én történetem 2018-ban játszódik. Második gyermekemet várom. Betöltöttem a 39 hetet...nem aggódok, mert első baba is 40+3-ra jött, gondolom a második sem fog nagyon sietni.

2021. januári 7-ére voltam kiírva, de minden ctg után és ultrahang után, azt mondták, hogy biztos később fog érkezni, legalább 2 héttel. Én bíztam benne, hogy nem így lesz, vártam már, hogy minél előbb magamhoz ölelhessem. 

19 éves koromban költöztem Hollandiába. 21 éves voltam, amikor kiderül babát várok, döbbenetes, hogy milyen más ott a terhesgondozás.

Az én történetem 11évvel ezelőtt kezdődött. Sajnos nem egy vidám kezdet volt. Egy vetélés után két hónappal kiderült újra babát várok.