A Tombol az erény francia könnyedsége és A miniszter félrelép angol eleganciája is felhőtlen szórakozást ígér. Külön tetszik, hogy az egyik darab hét, a másik pedig tízszereplős. Ezek a szereplők pedig állandóan színpadon vannak, mindenki egyformán fontos. Az egyik érdekesség, hogy öt kiváló színművész mindkét előadásban látható: Hajdú Melinda, Szabó Dorottya, Aradi Imre, Ferencz Bálint és Járai Máté. A Tombol az erényben Magyar Éva és Fazakas Géza emelik az est fényét, A miniszter félrelépben pedig Horváth Alexandra, Monos M. Franciska, Adorjáni Bálint, Hegedűs Zoltán és Pál Attila gondoskodnak a felejthetetlen élményről. Az energiák a színpadon bámulatosak, ha beülünk azzal a céllal, hogy kikapcsolódjunk, nem fogunk csalódni. Nekünk úgy tűnhet, hogy szinte belépnek és adja magát a szöveg, a poénok, a helyzetkomikumok, amik egyáltalán nem elcsépeltek és nem kitalálhatóak. Azonban ez a szereplők számára nem ilyen könnyű, sőt rendkívűli precizitást, pontosságot és koncentrációt igényel tőlük. A két rendező, Cseke Péter és Besenczi Árpád jártassága a műfajban megkérdőjelezhetetlen, a két szereposztás pedig tökéletes.
Sikerült mind a két alkotásból úgy kiemelni a fő eseményt, hogy hiába megcsalásról, illetve hazugságok soráról van szó, megszeretjük a karaktereket, és még a tetteiket is elfogadjuk, megyünk velük. Nagyon tetszik, hogy ezeknek a daraboknak a végére másmilyennek ismerjük meg a szereplőket, mint amit először gondolunk róluk. Mind a két előadást háromszor láttam eddig, és tudtak újat mutatni. Ugyanannyira jól szórakoztam, ami köszönhető az improvizáció adta lehetőségeknek is.
Erről, és a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházhoz fűződő viszonyáról mesélt nekünk Járai Máté színművész.
Hogyan kerültél Kecskemétre?
Ez nagyon érdekes történet. A pandémia idején a színházak egy pályázat keretein belül lehetőséget kaptak arra, hogy egy jól futó, sikeres színdarabból tévéfilmet készítsenek. A Kecskeméti Nemzeti Színház is pályázott a Csoportterápia című előadással, és meg is nyerte a lehetőséget. Cseke Péter, a darab rendezője, valamint az írója, Szente Vajk úgy döntöttek, hogy nem egy az egyben a kecskeméti szereposztással dolgoznak. Utánajártak, hogy az országban hol játszották még az előadást, majd ezekről a helyekről válogattak külsős színészeket. Így kerültünk bele Jankovics Annával.
A pandémia alatt forgattunk itt, Kecskeméten, a Sheraton Hotelben. Életem egyik legfantasztikusabb munkája volt, nagyon élveztem. Annyira jól sikerült az együttműködés, hogy Cseke Péter és Szente Vajk is azt mondták: szeretnék, ha ide tartoznék, ehhez a társulathoz. Szerződést ajánlottak, amire nagyon boldogan mondtam igent. Ekkor én már tizenegy éve voltam a Győri Nemzeti Színháznál, amelynek soha nem felejtem el egyetlen percét sem, de úgy érzem, a tehetség kopni tud, ha nem kerül időnként új közegbe. Vágytam rá, hogy új rendezőkkel, új környezetben, új közönségnek is megmutathassam magam.
Így kerültem az 1x3 néha 4 című előadásba, amelyet Szerednyey Béla rendezett, ezzel debütáltam Kecskeméten. Ezt követően az Eszenyi Enikő által rendezett Cirkuszhercegnő című operettben alakítottam Slukk Tónit. Ez számunkra is különleges munka volt és a nézők is nagyon szerették. Ennek most már második éve, de azóta is nagyon jól érzem itt magam.
Hogyan tudod megoldani az utazást, hogyan osztod be az idődet?
Megmondom őszintén, hogy az elmúlt húsz évben, amióta színész vagyok, mindig másik városban dolgoztam, mint ahol éltem. Már hozzászoktam, hogy egyik nap itt vagyok, másik nap már ott. Szegeden kezdtem a pályámat, utána Szolnokon voltam sokáig vendég, majd Győrben játszottam tizenegy évet, most pedig itt vagyok két éve Kecskeméten. Már négy nagyvárost megjártam, és a mai napig visszajárok ezekre a helyekre is a munka, illetve a barátok miatt. Budapesten élek, és ha van forgatás, akkor ott is dolgozom. Könnyedén be tudom már osztani az időmet. Hosszú távon fárasztó tud lenni, de mindig azt mondom: valamit valamiért.
A bázis az Budapest és Kíra, akivel megbeszéltük, hogy lesz egy hely, ahol mi mindig együtt tudunk lenni. Én pedig megyek mindig a munkák után, és ezt szeretettel is teszem, noha tényleg fárasztó néha.
Van-e kedvenc, szívesen játszott műfajod és/vagy karaktertípusod?
Az az érdekes, hogy mindig arra vágyik a színész, amit éppen nem csinál. Ha vígjátékot játszik, milyen jó lenne drámai színésznek lenni, ha drámát, akkor milyen jó lenne már nevettetni. Én próbálok mindig elégedett lenni azzal, ami van. Megmondom őszintén, hogy nagyon hálás vagyok a vígjátékokért most. Ennek az az oka, hogy érzem és látom, hogy a világban zajló történések miatt az embereknek nagy szükségük van a humorra, a nevetésre. Szoktam kapni üzeneteket, amelyben köszönetet mondanak és azt írják: sokkal később is el-elmosolyodnak még az előadások után. Ez a legtöbb, amit mi, színészek adhatunk, és úgy gondolom, ez a színház egyik feladata. Ugyanakkor természetesen egy drámai előadással is gondolkodásra bírjuk a nézőket és felébresztjük a vágyat, hogy színházba járjanak.
Úgy érzed, ezzel a típussal (“a nevettető”) azonosítanak?
Igen, ez így van, abszolút. Mondhatom azt is, hogy ez egy skatulya, hiszen az esetek kilencven százalékában vicces darabban játszottam. De én szeretném azt hinni, hogy a humor az erősségem, én is ilyen szerepeket osztanék magamra. Mindig is túlélési stratégiám volt, nagyon jókat tudok saját magamon is nevetni, legyen szó akár drámai helyzetekről is, de gyakran a veszekedésekből is úgy jövünk ki, hogy a végén már röhögünk rajta. Azt hiszem, ez jellemzi az egész családomat. Érdekes, hogy 2014-ben, amikor Jászai Mari-díjat kaptam, azt éppen egy drámai szerep hozta el nekem. Hiszek abban, hogy mindennek eljön a maga ideje. Egyáltalán nem baj, hogy most én vicces szerepekben vagyok, már csak azért sem, mert sokszor van az ilyen szerepek mögött is mélység.
Mit szeretsz a karaktereidben? George és Leonard is eleinte kicsit szerencsétlenek, aztán előtör belőlük a férfi.
Érdekes, hogy rendre nagyon hasonló karakterek találnak meg, de ezt én nem bánom. Minden karakter olyan lesz, amilyenné én formálom. Mindegyik olyan „Járai Mátés” lesz általam és remélem, hogy ezt a nézők szeretik.
George (A miniszter félrelép) bizonyos szempontból virtuózabb figura. Azt szoktam érezni, mikor elkezdem játszani, hogy bekerülök egy centrifugába és a végén kivesznek belőle kifacsarva. A jó értelemben, mivel ez egy olyan őrület, hogy se kép, se hang. Szoktam mondani a partnernőimnek, Hajdú Melindának és Szabó Dorottyának, hogy ne haragudjanak rám, de én már elszabadultam.
Ehhez képest Leonard (Tombol az erény) sokkal mérsékeltebb, visszafogottabb karakter, nála fokozatosan bontakozik ki ez. Fizikálisan kevésbé nehéz feladat, viszont nagyon hálás. A vezetőség mindig olyan szerepet választ nekem, ami közönségkedvenc tud lenni. Ennek eleget tenni pedig nagyon jó érzés.
Ezek a karakterek egyben megengedőek is tudnak lenni, hiszen vannak bennük improvizációs lehetőségek.
Valóban így van, de ez talán köszönhető annak, hogy én játszom őket. A Tombol az erényben eleinte nem is volt erre lehetőség, de a közönség elképesztően hálás ezekért, mert tudják, hogy ez csak itt, és csak most van így. Sejthető, hogy eredetileg ezeket nem írták bele a darabba. Mindig igyekszem ugyanakkor a jó ízlés határain belül maradni. Szerencsére a kollégáimat sem bántja ez, persze erről őket kellene megkérdezni.
Hogyan viszonyulsz a zenés előadásokhoz, milyen a kapcsolatod az énekléssel?
Zenés osztályban végeztem, de ennek semmi köze ahhoz, hogy zenés-színész vagyok-e. Szeretném hinni, hogy az ilyen műfajú darabokban is megállom a helyem. Én nem sorolom magam azok közé a színészek közé, akiknek ez az erősségük. Egy vidéki teátrumban jó az, hogy az ember minden műfajban otthon tud lenni, ennek pedig fontos része a tánc és az ének is. Bele lehet tenni engem is egy zenés előadásba, de megvannak a korlátaim és ezzel tisztában vagyok.
"...eldöntöttem, hogy nekem mindig lesz 1-2 percem azokra az emberekre, akiknek fontos, hogy találkozzanak velem." - Járai Máté
Kecskeméten nagyon szeretnek téged. Mindig feltöltődés ide jönni játszani, vagy előfordul, amikor terhes számodra a rajongás?
Ez nekem sosem volt terhes. Amikor már tudtam, hogy színész szeretnék lenni, eldöntöttem, hogy nekem mindig lesz 1-2 percem azokra az emberekre, akiknek fontos, hogy találkozzanak velem. Remélem, ezt tanúsítják azok, akik meg szoktak várni előadás után. Úgy érzem, hogy ez a munkám része és én azért csak hálás lehetek, hogy ennyire szeretnek. Nekem is vannak néha rossz napjaim, nehezebb időszakaim, de úgy gondolom, ez nem tartozik az aznap megjelent nézőkre. Magam is rajongó típus voltam. Mindig úgy éreztem, hogy azokat a színészeket, akiknek volt rám egy pár perce, máshogyan néztem utána a színpadon. Én is kíváncsi voltam és vagyok az emberekre azután is, hogy leléptek a deszkákról és megértem, hogy ezzel mások is így vannak. Egyértelműen feltölt, amikor ide érkezem. Most, a beszélgetésünk után dupla előadásunk lesz és izgatottan várom, hiszen bár fárasztó tud lenni, de mindig arra gondolok, hogy aki eljön bármelyik előadásra, számára egyszeri és megismételhetetlen élmény lesz, nekünk pedig épp ezért a maximumot kell nyújtani. Rajtam sohasem fog múlni az előadások sikere, remélem!
Köszönjük szépen Járai Máténak a beszélgetést! További sok sikert kívánunk és még nagyon sok előadást Kecskeméten!
Járai Mátét A miniszter félrelép című bohózatban, a Tombol az erény című vígjátékban, valamint a Luxemburg grófja című operettben láthatjuk ebben az évadban Kecskeméten!
Tiszavölgyi Cecília - Kecskemétimami
Képek: ifj.Háry Péter
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
