Jelenlegi hely

Lengyel Ágnes az "Év női példaképe Bács-Kiskunban" pályázat döntőse

KATTINTS IDE A SZAVAZÁSHOZ!

Foglalkozás, szakmai sikerek

Kb. másfél éve kezdtem el felépíteni a vállalkozásomat, mivel szerettem volna úgy dolgozni, hogy azt az anyasággal össze tudjam egyeztetni. Úgy gondolom leginkább akkor funkcionálhatok jól anyaként, ha emberként is ki tudok tudok teljesedni, szeretem amit csinálok.

Elvégeztem a méhész szakmát, vásároltam pár tehenet akikkel beletanultam a sajtkészítés tudományába.

Hitvallásom, hogy egészséges élelmiszert csakis elégedett állatok közreműködésével lehet készíteni.

Mára már 7 főt számláló szarvasmarha állományom van, akik minden igényt kielégítő módon élnek, nagy legelőn legelnek. Sőt addig kutattunk, míg olyan módszert találtunk, ahol születés után a borjakat nem választjuk el az anyjuktól. Nem maximálisan profitorientált módon, inkább szelíden és etikusan dolgozom együtt az állataimmal.

A gazdálkodásba igyekszem bevonni a gyerekeket, de csak ameddig nem teher számukra, amíg szeretettel részt tudnak venni benne. A sajtok csomagolására mindig rajzolnak a vevőknek, vagy festenek valami kedves üzenetet a szatyrokra.

A 6 éves kisfiam szebb parenyicát készít mint én, mi így gyurmázunk. Fejni is tudnak, tojást gyűjteni is szeretnek, szerintem ez az igazán hiteles és értékes tudás, amit szeretnék tovább adni nekik.

Az épülő sajtkonyhát már eleve úgy terveztem, hogy legyen benne egy gyerekszoba, ahol együtt lehetünk akkor is, ha sürgős munkám akad. Már válogatják, ki melyik játékát szeretné átköltöztetni a műhelybe és már a rajzok is megvannak a falra.. A sajtkészítésben sok álló idő van, amit ki lehet használni társasozásra, tanulásra, beszélgetésre is.

Viszont nagyon fontos számomra, ha itthon kell lennem velük betegség miatt például, a vevőköröm megérti, hogy ez egy amolyan családi munkahely. Így sosem érzem magam kellemetlenül, ha a gyermekeim betegsége miatt átmenetileg nem tudok sajtot kiszállítani, elsősorban anya tudok maradni és csak azután sajtkészítő.

Ez szerintem egy munkahelyen sem könnyű, mindig nagy dilemma az anyának, jó anya legyen-e, vagy jó munkaerő. Nekem emiatt már sosem kell magam kellemetlenül éreznem.

A gyerekeket a méhészetbe is aktívan bevonom, nagyon érdekli őket ez a világ is. Ezt is egy nagyon jó kompetenciának tartom, ami sokkal tartalmasabb ingereket nyújt számukra, mint egy okostelefon. Így az a meglátásom, hogy nem is annyira vonzódnak a digitális kütyük felé.

Célom, az, hogy emberileg, szakmailag is kiteljesedve, boldog állatokkal együttműködve a családommal összhangban mentsünk meg egy darabkát a hagyományos értékekből, és talán a bolygóból is. A jelölés nagyon meglepett, mert úgy érzem a mai napig vannak szakaszok, amikor túl sokat dolgozom, vagy többet vagyok az istállóban egy este, mint a gyerekekkel (pl elléskor). Igyekszem figyelni arra, ha a gyerekeim viselkedése azt tükrözi, hogy valamin változtatni kell.

Nem tudom, valaha elérem-e a tökéletes egyensúlyt, de minden nappal közelebb kerülünk hozzá.

Család

A férjemmel 4 gyermeket nevelünk. A legnagyobb lányunk Csenge 17 éves, grafikusnak készül. Tehetséges, magas szépérzékkel rendelkező visszafogott, hatalmas lélekkel megáldott gyönyörű lány lett belőle. A barátom. Neki köszönhetem, hogy anya lettem, hogy végre nekem is lett igazi családom.

A férjemmel akkor ismerkedtünk meg, amikor Csenge 6 éves volt. Mi együtt hármasban kezdtünk el egy közös életet, amikor is megszületett Bendegúz. Bendegúz 700 grammal, 5 hónapra született, 4 hónapig küzdöttünk az életéért. Ma 9 éves, egészséges, csacsogós, életvidám kisfiú. Rengeteget olvas, nagyon érzékeny, empatikus és nagyon megviseli mások szenvedése és az igazságtalanság. Szeret sakkozni, focizni.

Borbála 8 éves, 2. osztályos, a család békítője. MIndig elsimítja a konfliktusokat, békíti a veszekedőket. Lovagolni tanul, csakis zsoké szeretne lenni.

Boldizsár a legkisebb, 6 éves óvodás kisfiú. Csakis a gazdálkodás a mindene. Kizárólag tehenekben méri a sikert és a gazdagságot, traktoron képzeli a jövőjét. Most úgy tűnik, ha valaki továbbviszi a gazdaságot, akkor az ő lesz a 4 gyermekem közül.

A férjemmel közös célt találtunk ebben a gazdálkodósdiban. Együtt gondolkodunk, együtt stratégiázunk, együtt örülünk, ha borjú születik, és együtt sírunk, ha baj történik. Kéz a kézben küzdünk, megyünk előre, a legerősebb szövetség az életemben.

Az utóbbi másfél év igazán összekovácsolt bennünket, új lendületet kapott a kapcsolatunk, és bizton mondhatom jobban szeretem, mint valaha.

Legnagyobb kihívás a munka és család összeegyeztetésében; megoldás:

Én egész életemben panelházban laktam. Az állattartás és a gazdálkodás nem magától értetődő dolgok számomra, a mai napig sokat kell tanulnom ezekről a dolgokról, legyen ez szarvasmarha, belgyógyászat vagy élelmiszer előállítási ismeret, sok időt vesz igénybe. Ilyenkor ha olvasunk, együtt olvasunk, sőt megbeszéljük a gyerekekkel az olvasmányainkat is.

Ha nagyobb megrendelés érkezik, sokat kell dolgoznom. Ilyenkor megpróbálom a gyerekeket bevonni valamelyik műveletbe, esetleg hallgatom munka közben, ahogyan olvasnak, vagy segítek a házi feladat megoldásában . Olyan is volt, hogy a kisfiam fazekakba hozott vizet, és ott kevergette velem a saját sajtját a konyhában.

Járok sportolni, amit nagyon nehéz lenne kivitelezni, ha nem lenne egy csodálatos, gyermekbarát fittness terem, ahol testileg lelkileg fel tudok töltődni. Az edzőm, aki mára már szinte a barátom, mindig örömmel fogadja, ha úgy alakul az élet, hogy egyik -másik porontyot magammal kell vinnem.

Az is nehéz helyzet, ha egy állat beteg, olyankor szoros felügyeletet igényel. Ebben az esetben sokat kell az istállóban lenni, hiszen az állat nem tudja elmondani a baját. Érezni, látni kell hogy van, szinte együtt kell lélegeznem vele, nem is tudok máshol lenni olyankor. Ezekben a helyzetekben viszont a férjem vált fel, maximálisan megértő és elfogadó, ellátja az összes teendőt a gyerekekkel kapcsolatban és a sajtot is elkészíti.

A farmunk és a sajtműhelyünk egésze úgy lett megtervezve és kialakítva, hogy a gyerekekkel együtt is biztonságosan élhető, esztétikus, de egyszerű környezet vegyen minket körül. 

SZAVAZZ AZ ÉV NŐI PÉLDAKÉPÉRE ITT!

Az „Év női példaképe” pályázattal idén elsőalkalommal olyan Bács-Kiskun megyei nőket szeretnénk bemutatni és elismerni, akik a munkában és a családi életben is ügyesen megállják a helyüket és elmondják: ők hogyan csinálják!  

A zsűri az összes benyújtott pályázatból tizet juttatott a döntőbe, a döntősökre szavazni február 25-től március 3-ig lehet, így végső soron a közönség dönti el, hogy ki lesz 2022-ben az Év női példaképe Bács-Kiskun megyében .  Egy szavazó 24 óránként 1 szavazatot adhat le.  

Eredményhirdetés 2022. március 8-án, Nőnapon.  Sok sikert kívánunk a résztvevőknek!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Karácsonykor mindenki szeretne örömet szerezni – de egyre többen azt érezzük, hogy a rengeteg tárgy helyett valami maradandóbbra vágyunk. Valami olyanra, ami nem porosodik a polcon, közös élménnyé, emlékké válik.Összegyűjtöttük a legjobb élményajándék-ötleteket, melyeket gyerekeknek, pároknak, nagyszülőknek vagy akár barátoknak is adhatsz – és amelyek könnyedén elérhetők.
Ugrás az oldal tetejére