Jelenlegi hely

Háborítatlan szülés - Szülésélmény-történetmesélő

Az én történetem ez év tavaszán kezdődött, egy átlagosnak tűnő vasárnapon, 2 nappal a kiírt dátum előtt. Már pár hete a bevált rutin az volt, hogy a hétvégi ebédet az ősöknél töltöttük, így nekem nem kellett az ebéddel bajlódnom, ami addigra már igencsak kimerítő tevékenység volt. Aznap is így történt, anyósoméknál jártunk, megvolt az ebéd és a szieszta is.

Már feltűnt, hogy sűrűbben járok mosdóba és mintha a mennyiség is több lenne. Talán szivárog a magzatvíz? Hmm, amíg nem tudok biztosat inkább nem stresszelek senkit. Haza ugrottunk, mielőtt szüleiméket is meglátogattuk volna. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy igazam lesz a magzatvízzel, mert eddig nem volt vizelettartási problémám, de most mégse tudom "elzárni a csapot". Jól van, nem kell pánikolni, ezzel még nem szoktak berohanni a szülőszobára. Szüleimékhez menet higgadtan közöltem párommal is, hogy mi a helyzet, mire Ő teljesen bepánikolt!

Megérkeztünk anyáékhoz, aki egyébként szülészeten dolgozik, kérdezte, hogy mi újság? Elmeséltem neki is, meg is állapította, hogy lentebb helyezkedik el a pocakom, hívjuk fel az orvost és hozzuk át a bőröndöt, innen meg beindulunk a kórházba. Persze ha így áll a helyzet, akkor előbb még gyorsan hajat mosok, nehogy már így menjek be szülni.

Este 6-ra beértünk, az ügyeletes orvos, aki pont az én dokim volt, megállapította egy pokolian fájdalmas vizsgálattal, hogy valóban megrepedt a burok, fent magasan. Ő látva, hogy milyen nehezen viseltem a betapintást újra megkérdezett, hogy biztosan természetes úton szeretnék szülni? Elbizonytalanodtam, ilyen vizsgálatra még biztos számíthatok az éjszaka folyamán. Feltettem egy naív kérdést, bár szinte biztosan tudtam rá a választ: a szülés ennél jobban fáj?

Összeszedtem a bátorságom, megpróbálom, nem becsülték úgyse nagy súlyúnak a picit. Fájásaim viszont nem voltak, úgyhogy tovább repesztette a burkot és kaptam méhszáj érlelőt. Volt néhány fájásom, de nem az az igazi, hatékony, néztem is a CTG-t, kis dombocskák, néha kisebb hegyek... A szülésznő, aki egyébként szintén családtag, megtanított a helyes légzésre, bekötött egy branült és mutatott néhány praktikát, ami segíthet a fájások beindításában.

Éjfélkor kezdték adni az oxitocint, nah ezzel úgy látszott beindul a buli, jöttek a Chomolungmák, de 1kor vizsgáltak és még csak 1-2 ujjnyira voltam kitágulva. Az órát nézegettem és latolgattam vajon meddig húzódhat el ez így. A tágulás mérési vizsgálat borzasztóan fájt, sokkal jobban, mint maguk a kontrakciók. A következő ilyen vizsgálatot 3utánra tervezték, addig így haladtunk előre fájásról fájásra, jobbomon az édesanyám, balomon a szülésznőm, hol egyik, hol másik kezét szorongatva, tördelve. 3 körül kezdtem érezni, hogy megváltozott a fájás jellege, de nem szóltam, inkább tűrtem, nehogy a méhszáj vizsgálatnál csalódnom kelljen, hogy még mindig nem jutottam el a végére, bár a körülöttem levők is érzékelték a változást. Jött is az orvos, és alig hittem a fülemnek, mikor azt mondta: "eltűnt a méhszáj, mostmár mindent lehet" .

Elkezdtük gyakorolni a nyomást, de az első 3-4el sehova nem jutottam, a levegőm is elszökött. Itt jöttem rá, hogy mennyi helyen fordulhat a kocka, ami miatt végül császár lehet egy hüvelyi szülésből. De ezt nagyon nem akartam, félek a tűtől, pláne attól a brutálisan nagytól! Végül csak ráéreztem és azt mondták halad is szépen a dolog. Én sokat nem éreztem belőle, azt hittem hogy még csak a fej kinyomásán dolgozok, mikor a következő nyomásra az egész kisember szinte kirepült belőlem. Annyira meglepődtem, és valóban igaz amit mondanak, az összes addigi fájdalmat mintha elvágták volna! Boldog voltam, mellkasomon a kis Manómmal, aki azonnal meg is nyugodott, amint bőrkontaktusba került velem.

Szóval jól állunk, már csak a méhlepényre várunk... És várunk... Szegény szülésznő már félórája tartja a zsinórnál fogva, mert nem vált le csak a fele. Az orvos elrendeli, hogy kapjak még oxit. Eltelik újabb félóra, de a lepény nem mozdul. Akkor nyomjak... Hát az még annyira se volt hatékony 10 óra küzdelem plusz egy szülés után. Az orvos is besegített, a nyomásoknál igyekezett kipréselni belőlem a lepényt. Kb 3 ilyen közös küzdelem után, sikerült is! Végre már!

Akkor mostmár végeztünk? A körülöttem levők neki állnak puzzlezni a lepénnyel, megvan-e minden darabja. Engem nem zavar, csinálják csak, én már elégedetten szemlélem a kis Pirinyót a hasamon. Ebbe a meghitt pilkanatba egy dolgot nem akar az ember hallani: "De érdekes! Én még ilyen méhlepényt életemben nem láttam"! Naná, hogy pont az én méhlepényemnek kellett ilyen különlegesnek lennie!  Talán megvan minden része, de nem biztos. Néznek egy UH-ot, ami ugyanezt állapítja meg: van ott valami, de talán csak vérömleny. De hogy biztosra menjenek, el kell altatni. Hát mi jön még?! 

Nah de végül megvolt az altatás meg egyfüst alatt a gát varrása is, úgyhogy mire felébredtem boldogan és elégedetten dőlhettem hanyatt, gyönyörű, egészséges kisfiam született, aki nagyon ügyesen és mohón le is csapott a cicikre és én magam is rendben voltam.

Bár a szülés folyamata ahol csak lehetett, megrekedt időről időre, rengeteg nehézség jött közbe, de az, hogy ez nem törte meg a lendületem és az elhatározásom az a körülöttem levő embereknek köszönhető. Hisz mint mondtam, olyan szerencsés voltam a pandémia korlátozásai ellenére, hogy ha már a férjem nem is kísérhetett el, de jobbomon édesanyám, balomon szintén a családunk tagja, a szülésznőm és szerencsére az orvosom is jelen volt. Nekem azóta ők hárman így az álomcsapat! A minimálisra csökkentett vizsgálatokkal és a kellemes félhomállyal és az éjszaka csendjével nekem a háborítatlan szülés élményét adták!

- Egy boldog édesanya -

 


Neked is van egy szép történeted, amit szívesen megosztanál velünk?

Írd meg nekünk! Mondjátok el, milyen élmény volt számotokra: örömeiteket, fájdalmaitokat, félelmeiteket vagy akár a kalandjaitokat!

Feltételek:

  1. Bárki megírhatja szülésélményét függetlenül attól, hogy hol és mikor szült.
  2. Apukák is írhatnak, ők hogy látták, mit éltek át.
  3. Fontos, hogy a történetben ne használjatok neveket, fogalmazzatok általánosan úgy, mint: a kórházban, az orvos, a szülésznő, és ne tartalmazzon másokat sértő, kritizáló hangnemet (a neveket jogunkban áll kivenni). 
  4. Az írásban szerepeljen a szülés éve.
  5. Az írásodnak adj címet, és mellékelj egy fényképet, ha szeretnéd, hogy megjelenjen.
  6. Ha több gyermeked van, több történetet is küldhetsz.

A történetet e-mailben várjuk:

Érdemes tollat ragadni - mert mindenki kap ajándékot!

Minden születésélményt beküldő 2 főre belépőjegyet kap a jakabszállási Magyarkertbe, melyet 1 éven keresztül használhat fel! (pályázat beérkezésétől számítva, pár napon belül küldjük is a jegyeket).

Továbbá minden születésélményt beküldő között ajándékot sorsolunk ki. 

Nyeremények:

  1. Fotózás: Kismama, portré, gyerekek, vagy családi fotózás: Makai Marianna + nappali smink készítés Szelei Klára jóvoltából
  2. Love Your Belly tanfolyam – Nagy Kriszti jóvoltából
  3. Könyvnyeremény a Malom Libri Mesebolt jóvoltából

A sorsolás menete: minden beküldő neve bekerül a kalapba, a szerencse fog dönteni.

A sorsolás napja: a Születésünnep nyereménysorsolásának napja, október 1. 17.00 óra, Katona József Könyvtár.

Nyereményt sorsolják: Makai Marianna, a Kecskemétimami főszerkesztője és Kovács-Dandi Csilla, a Születésünnep Kecskeméten főszervezője.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Anyai küldetések – te melyik film műfajába illessz be?

Anyai küldetések – te melyik film műfajába illessz be?

Egy kisgyermekes anya napja egy akciófilmbe illő kihívások sorozata: reggeltől estig pelenkacsaták, katasztrófaelhárító műveletek, békítő bírák testületi ülései és mentőexpedíciók sokasága a játszótéren. Sok sírással, bizonytalansággal, puszival és öleléssel.
Minden gyereknek jár a mese

Minden gyereknek jár a mese

...a lét nagy kérdéseire sokszor találhatunk válaszokat gyógyító, segítő, terápiás mesékben is. A mese tehát nagyon fontos szerepet játszik az életünkben: adjuk meg a módját a gyerekkori mesélésnek és engedjük, hogy felnőttként is elkísérjen bennünket a varázsa, ameddig csak lehet. Pszichológus szakértő gyűjti csokorba gondolatait arról, hogy miért meséljünk, mikor milyen mesére lehet szüksége a gyerekeknek, oviskortól kamaszkorig egyaránt.
Hogyan neveljünk magabiztosabb gyerekeket? - 10 hasznos lépés

Hogyan neveljünk magabiztosabb gyerekeket? - 10 hasznos lépés

Gyorsan változó világunkban, ahol a gyerekekre nap mint nap számos kihívás vár és könnyen elfoghatja őket a bizonytalanság érzése, az önbizalom az egyik legnagyobb ajándék, amit egy szülő adhat.
Kapcsoljunk ki: a feltöltődést elősegítő tippek kamaszokkal!

Kapcsoljunk ki: a feltöltődést elősegítő tippek kamaszokkal!

Itt a tavasz, vele együtt az egyre több időt is töltünk a szabadban.  Szülőként komoly kihívás, hogy a kamasz gyerkőcök is valóban élvezzék a kinti tartózkodást, és ne állandóan a mobiljukat akarják nyomogatni.
Ugrás az oldal tetejére