Csodás nyár várt rá: anya egész nyáron otthon, pocaknövesztés, pihenés, játék és a nyár összes kellemes tevékenysége.
A terhesség első 5 hónapjában minden rendben ment, viszont május 22-n éjjel egy hatalmas vihar ébresztett minket. Anya rögtön érezte, hogy valami nincs rendben, de gyorsan elhessegette a rossz gondolatot, hajnal hatkor viszont hívni kellett a mentőket. A mentőtiszt szakszerű munkájának köszönhetően azonnal a szegedi Klinikára szállítottak bennünket, ahol Márta doktor néni segítségével kivettek anya pocakjából és a Koraszülött Intenzív Osztály 9-es számú inkubátorába kerültem - a terhesség 24. hetében 670 grammal és 29 centiméterrel.
Édesanyám Kati nővér segítségével lábadozott, és nagyon gyorsan gyógyult, másnap már anyatejet küldött nekem. Mindennap jött hozzám valaki: hozta a tejcsit és énekelt nekem. Krisztina doktor néni és Tálosi doktor bácsi vezetésével az Intenzív Osztály minden dolgozója küzdött az életemért, gondoskodott rólam és a többi kis betegről. Eltelt több mint egy hónap, amikor doktor bácsi közölte anyával a jó hírt, hogy talán túl vagyok az életveszélyen és csillagfényem újra fényesen ragyog. Ezután már csak növekednem és ügyesednem kellett, és augusztusban már anya is mellettem volt egész nap a kórházban. Közel 4 hónap után az eredetileg várható születésnapomon hazamehettem, a nővérem nagy-nagy örömére, aki egész nyáron türelmesen várt rám.
2014 nyár: „Köszönöm szépen, hogy már 1 éve élhetek! Karina (670g-6650g).”
„2014. májusában ünnepeltem az első születésnapomat. A nyár csodásan telik: a nővéremmel és anyával itthon játszunk, nyaralni is voltam: ahol sokat pancsoltam apával. Szépen eljátszom ülve egyedül és a kezeimmel könyveket tudok már lapozni, vagy az építőelemeket összerakni, villámsebesen mászok, szeretek hintázni és táncolni, állandóan felállok és kapaszkodva már el tudok jutni bárhová, rengeteget halandzsázok, nagyon ügyesen eszek és a lényeg, hogy teljesen egészséges és vidám kisbaba vagyok.”
„Szeptemberben leszek korrigáltan egy éves, addigra valószínűleg elkezdtek járni és magamtól is ki tudom majd mondani: KÖSZÖNÖM!!!”
Tavaly sok érdekes esemény történt velünk a legizgalmasabb ez volt: „Édesapám 40. születésnapján megszületett a legkisebb Batka Manó, szülei és nővérkéi nagy-nagy örömére.”
Így már hárman tesszük teljessé és boldoggá családunk életét, és végre első saját otthonunkban ünnepelhetjük majd a 3. születésnapomat május 22-n Kecskeméten.
A nővérem nemsokára 10 éves, a kisöcsém is elmúlt 1 éves, én pedig három évesen óvodába készülök. Sok minden történt ezalatt a három év alatt velem, talán több minden is, mint általában egy gyermekkel. Rengeteget küzdöttem, nőttem, fejlődtem és tapasztaltam. Kicsit apróbb vagyok, mint a kortársaim általában, de ugyanolyan ügyes, mint ők. Még mindig mindent sietősen csinálok, így sokszor apró balesetek várnak rám.
Az élet sok nehéz feladatot tartogat még, de én soha nem adom fel és erre biztatok mindenkit!!!
Batka Manó
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
