A hagyományos értékek kiveszőben vannak. Sokszor könnyebb lecserélni, ami esetleg javításra szorul, mint időt és energiát áldozva rá, jól működővé fejleszteni két ember szövetségét.
A házasság pedig pont arra a bizonyos i-re. Nem könnyű meghozni ezt a felelősségteljes döntést, az meg külön dilemma, hogy a feleség hogyan szeretné használni a továbbiakban a nevét... A nők az utóbbi húsz évben változtattak radikálisan a névválasztásukon, holott már 1953 óta van rá lehetőség rá, hogy megtarthassák saját nevüket. Sokat elárulhat a pár kapcsolatáról, hogy melyik verzió mellett döntenek.
Mi állhat ennek a hátterében?
A mai modern nők többsége önmegvalósít, miközben próbál a feleség/családanya szerepkörben is helytállni. A neve megtartásával fejezi ki egyéni értékeit, szuverenitását. Tudat alatt azonban azt is jelezheti ezzel, hogy fél a teljes elköteleződés felvállalásától, pedig egy kapcsolatban akkor lesz a te+én=mi, ha valamilyen szinten mindkét fél feladja magát, s közösen építenek fel egy jól működő szövetséget, amelyben persze megőrzik autonómiájuk egy részét is.
Fontos szempont, hogy sokan úgy érzik, a családjukat, a gyökereiket tagadják meg, ha vezetéknevet változtatnak. Nagyon gyakori jelenség, amikor felnőtt emberek beleragadnak a gyermeki szerepkörbe a szüleikkel szemben, megfelelési kényszerrel vagy kamaszos daccal fűszerezve a lelki leválás hiányát.
Ha egy lányt esetleg fiúnak vártak, esetleg nem tervezett gyermek volt, még nehezebb elfogadnia női identitását, s megélni a hagyományos női minőséget az életében.
A nők nagy félelme az is, hogy férjes nevük viselésével a férjük 'tulajdonává' válnak. Pedig valljuk be, egy oltalmazó, biztonságot adó férfi mellett a nő is sokkal jobban kibontakoztathatja a benne rejlő képességeket. /Az érem másik oldala is megjelenik itt: egyre kevesebb az ilyen férfi, bár ez már egy másik cikk témája lehetne./
Hölgyeim, érdemes elgondolkodni a névválasztásukon. Fontos jelzés, hol tartunk az önismeret rögös útján, s milyen feladatokkal kell még szembesülnünk a kapcsolatban.
Transzperszonális pszichológus
Már gyerekként is vonzott a lélek világa, először mégis másfelé kanyarodtam el az utamon.
Hiába voltam azonban sikeres abban, amit csináltam, valami hiányzott. Majd jött egy 'nagy pofon', ami rávilágított arra, hogy komoly változtatásra van szükség az életemben. Elkezdtem kutatni a miérteket. Ennek egyenes következményeként transzperszonális pszichológus diplomát szereztem Budapesten, s azóta is folyamatosan képzem magam.
Az önismeret rögös útját járva már sok követ kipakoltam a batyumból. /Batyu - amit egész életünkben láthatatlanul a hátunkon cipelünk, kinek könnyebb, kinek nehezebb. Kövek - traumák, elfojtások, negatív élmények, generációs problémák.. stb./
Tudom, mennyire nehéz kilépni a komfortzónából, s elindulni a változás felé. El kell engedni a régit, hogy jöhessen az új, ami teljes szívet és elhatározást kíván, s rengeteg Énidőt. /Énidő = önmagam mélyebb megismerésére fordított idő./
Ebben segítek azoknak, akik a miértjeikre válaszokat szeretnének, mert különböző nehézségű feladatokkal, problémákkal küzdenek a mindennapjaikban.
Rebirthing terápiával hozom felszínre a magzatkori blokkokat, belső gyermek terápiával a lelki egyensúlyvesztést kezelem, egyéni tanácsadással pedig a problémák rejtett gyökerét kutatjuk fel a pácienssel együttműködve.
Párkapcsolati, szülő-gyermek viszony megértésében, rendezésében a kronobiológiai pszichogenetika módszerét is használom. Lelkünk folyamatosan jelez az álmainkon, a testünkön, az élethelyzeteinken keresztül. Ha úgy érzed, megrekedtél, vagy szeretnéd megfejteni ezeket a jelzéseket, szeretettel várlak!
Szabadidőmben kreatív és egyedi lakásdekorációkat készítek, vagy az írásnak hódolok, s történeteket, terápiás meséket írok.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges