Jelenlegi hely

Eszék közeléből Olaszországba repült az éjjel Bogyóka, a jeladós kanalasgém

Máris meglepő adattal szolgált az az öreg kanalasgém, amelyre GPS-GSM jeladót helyeztek a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület szakemberei a Csongrád megyei Tömörkény határában található Csaj-tavon áprilisban.


Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park

A Bogyóka névre keresztelt tojó az első jeladóval ellátott kanalasgém Közép-Európában.  A neve ellenére nem a gémekhez, hanem az íbiszfélékhez tartozó madár vonuló faj, az idősebb, tapasztalt példányok már útra is keltek melegebb vidékek felé.

A kanalasgémek a telet jellemzően a Földközi-tenger vidékén töltik. Legfontosabb telelőterületük Tunéziában és Olaszországban található, de kis számban a Szaharán túli területekre is eljutnak.

„Eddig főként a színes gyűrűvel ellátott példányok megfigyeléséből követhettük nyomon a faj mozgását. A jeladós nyomkövetésből most már azt is tudjuk, hogy a kanalasgémek vonulhatnak éjszaka is, ezt eddig csak sejteni lehetett. Bogyóka Magyarországon április és augusztus közepe között mindössze egy 13 kilométer sugarú körön belül tartózkodott, ez a fiókaneveléssel áll összefüggésben, illetve költés után rutinos madárként a felesleges, energiaigényes mozgásokat minden bizonnyal kerülte” – nyilatkozta Dr. Pigniczki Csaba, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője.

„Az is új információ, hogy 55-60 km/óra sebességgel, gyakorlatilag megállás nélkül képesek megtenni a közel 500 kilométeres távolságot is. Ez azt jelenti, hogy majdnem tíz órán keresztül megállás nélkül repült” – tette hozzá. A jeladó tömege mindössze 20 gramm, ezért a viszonylag nagy testű, másfél kilós madár életét nem hátráltatja.

Bogyóka költőhelyéről, a Csaj-tóról már augusztus 22-én, reggel elindult, és három táplálékban gazdag dél-alföldi vizes élőhely érintésével, kisebb távolságokat repülve kilenc nap alatt Horvátországba, egy Eszéktől 40 kilométerre lévő halastóhoz húzódott. Itt megpihent és táplálkozott pár napot, majd szeptember 2-án úgy tűnt folytatja útját, de a Száva folyó környékéről visszafordult előző táplálkozó-helyére. További zsírfelhalmozás után szeptember 4-én, hétfő este szárnyra kelt, keresztülszelte Bosznia-Hercegovinát, és Split vonalában elkezdte átrepülni az Adriai-tengert. Szeptember 5-én reggel az „olasz csizma sarkantyúja alatt”, Manfredonia vizes élőhelyein landolt. Mióta megkezdte vonulását csaknem 900 kilométert repült eddig.


Illusztráció: Kiskunsági Nemzeti Park

A madár az eddigi színes gyűrűs megfigyeléseket alátámasztva a Kárpát-medencei kanalasgémekre jellemző adriai madárvonulási utat követi. Manfredonia az eddigi információk alapján csupán egy fontos megállóhely, ahol a kanalasgémek kipihenik a már megtett útjuk fáradalmait, illetve erőt gyűjtenek a még előttük álló úthoz.

Bogyóka mellett két kanalasgém fiókára is került jeladó tavasszal, őket már Apajon fogták be a szakemberek. Ezek a fiókák sikeresen kirepültek, és útjaik az első hetek után elváltak: egyikük a Velencei-tó környékén időzött pár napot, majd július közepe óta ugyanazon a horvátországi halastavon tartózkodik, ahol Bogyóka is eltöltött néhány napot. A másik fióka nagyobb csavargónak bizonyult: Apajról Szolnokra, majd onnan a Hortobágyra kóborolt, és a legutóbbi jelek a tömörkényi Csaj-tóról érkeztek róla. A két fióka az öreg madárral ellentétben jelentős elmozdulásokat produkált a kirepülés utáni időszakban: számukra nagyon fontos, hogy megismerjék, feltérképezzék a környezetüket.

„A kanalasgémek csak és kizárólag a sekély vizű vizes élőhelyeken tudnak táplálkozni, ezért egy specialista, természetvédelmi szempontból kiemelkedően fontos fajról van szó. A jeladós madarak mozgása már eddig is több ezer adatot szolgáltatott arról, hogy a vizes élőhelyek hálózatát hogyan használják ezek a madarak, milyen messze mennek el táplálkozni, milyen körülmények hatására váltanak területet. Ezek az információk segíthetik a vízmegőrzési törekvéseket, a megfelelő élőhely-kezelést és az élőhely-helyreállításokat is” – magyarázta Dr. Pigniczki Csaba.

Egy másik tisztázandó kérdés a faj vonulásával kapcsolatos: az eddigi gyűrűzésekkel csak az Adriai-tenger mellett Tunéziába tartó vonulási útvonalat sikerült megfelelően feltérképezni, a feltételezett Nílus menti telelőterületekhez vezető útvonallal kapcsolatban még továbbra is sok a tisztázatlan kérdés. A vonuláshoz és az élőhely-használathoz kötődő kérdések megválaszolásában a három jeladós madár már eddig is sokat segített a nemzeti park szakembereinek.