A legtöbb szülő a gyermeke megszületésekor az alváshiányról, kialvatlanságról panaszkodik, "Már 2 hónapos és még mindig nem alussza át az éjszakát"! - halljuk gyakran. Miért is kellene átaludnia? 
A legtöbb kisbaba általában megfelelően alszik, megfelelően eszik, megfelelően fejlődik - csak a szülőknek elvárásai vannak - az éjszakával és a nappalokkal kapcsolatban.
A legfontosabb, hogy tudjuk és elfogadjuk: a babáknak, csecsemőknek egészen más az alvási ritmusuk, mint a felnőtteknek! A baba fejlődésével azonban ez is alakul, változik - így a legtöbb szülő egy újabb alvási szokásnál azonnal arra gondol, hogy valami baj van. Mire hozzászokunk a baba alvási idejéhez, szokásaihoz, az a fejlődésével megváltozik és pár hét múlva más lesz az igénye.
Hogyan alszunk mi, felnőttek? - A felnőttek alvási ciklusának van egy felszínesebb, utána egy mély, majd ismét egy felszínes szakasza - ez a ritmus kb. 1,5 óráig tart.
A babáknál ez mindössze 45 perc - míg mi, felnőttek a ciklusok között nem ébredünk meg, a babák ezzel szemben könnyen megébrednek, a visszaalváshoz pedig szükésgük van segítségre. Ringatásra, éneklésre, simogatásra, néha szopizásra. Az elalvás képessége az agyi éréssel van összefüggsében, tehát külső ráhatással nem tudunk rá lenni. El kell fogadnunk ezt a tényt, felesleges különböző módszerekkel kisérletezni (nem veszem fel, majd magától visszalaszik; magától megtanulja, hogy végig kell aludnia az éjszakát...), nem érdemes "tréningezni" a csecsemőt. Ezekkel a módszerekkel csak bizonytalanabbá tesszük őt. Az éjszakai felvétel nem elkényeztetés, hanem az alvási titmus visszaállásának elősegítése.
A felnőttekkel ellentétben a babák és a kisgyermekek nem képesek magukat abba a nyugodt, külső ingereket kizáró, belső funkiciók jelenlétét kizáró állapotban hozni, mint mi, felnőttek.
Elalvásukat a ritmikus ismétlődések (szopómozgás az ujjon, cumival), az anyatejben található elalvást segítő anyagok, a bőrkontaktusban termelődő, az ellazulást segítő hormonok segítik őket az elalvásban (pl. simogatás).
A napjuk nagy részét alvással töltik a csecsemők, az ébrenlétet és az alvással töltött időt nem különböztetik meg. Igényeiket - a mellen-levés és a testközelben való létet - határozottan, markánsan jelzik. Sok édesanya tanácstalan, mi jobb: a babát alvások közt felvenni (és igény szerint szoptati) vagy saját ágyában hagyni és aludni.
A babák minden szempontból még érettlenül jönnek a világra, mindent tanulniuk kell, mindenben érniük kell. A megszokott, 9 hónapnyi magzati lét után továbbra is sok mindenben az anyai tesre van szüksége - az anya testközelsége feltétlenül szükséges a megfelelő fizikai és érzelmi fejlődéséhez.
Miért élik meg nehezen az édesanyák ezt az időszakot? Mert a babák ezen érési folyamata épp egybeesik az anyák gyerekágyas időszakával, amikor az édesanya számára is nagy szükésge van a pihenésre, alvásra. Ezt az időszakot még nehezebbé teszi, ha a baba császármetszéssel jött a világra - az édesanya testi regenerációja még lassabb.
A jelszó: AMÍG ALSZIK A BABA, AZ ANYA IS PIHENJEN!
Több cikkben is írtam már: ebben az időszakban a család részéről hatalmas segítségre, türelemre van szüksége az anyának. Fontos, hogy segítő szándékkal vegyék küröl az édesanyát. Az anyától ilyenkor nem a gyermekét kell elvenni (hogy a házimunkát az anyuka el tudja végezni), hanem fordítva: az édesanya válláról le kell venni a főzés, takarítás, mosás, bevásárlás terhét, hagyni kell, hogy életritmusa ideiglenesen igazodjon a babáéhoz, hagyni kell, hogy együtt pihenjenek. Régen, a nagycsaládban természetes volt, hogy a rokonok, faluban élő szomszédok beosztották, hogy az anyára, annak családjára ki főz, ki viszi a komatálat. Azzal, hogy a családok ma már külön élnek a nagyszülőktől, esteleg több kilométernyi távolságban, ez sokszor lehetetlen.
A hetedik hónaptól figyelhető meg a babák "alvásromlása". A környezet folyamatos felfedezése, a külső ingerek, ami felkelti az érdeklődését egyre nehezebbé teszik a szülők számára a nappali altatásokat. A növekedéssel, az egyre nagyobb mozgásigénnyel, a mozgás fejlődésével az éjszakai ébredések is gyakoribbak lesznek (pedig sok szülő abban reménykedik, hogy fél éves korára baba átalussza az éjszakát. Sajnos ekkor már nem elég a baba megszoptatása, a kézbevétele, álomba simogatása. Az alvasá előtti tevékenységek, a csecsemőt éri külső ingerek egyre jelentősebben befolyásolják azt, hogy a baba milyen gyorsan és mélyen alszik el.
A legtöbb babát örömmel és motívációval tölti el, hogy már át tud fordulni, tud kúszni, fel tud ülni, így újabb szemszögből ismerhetik meg a világot - ezeket a tevékenységeket emiatt végtelenségik tudják ismételni - így rendkívül nehéz őket "fekve" tartani.
Erre az időszakra esik a babák fogzása, ami fájdalommal is jár - így a csendes szobába a fájdalom még angyobbnak tűnik, így gátolja a gyors elalvásban.
A fájdalmora az anya/apa testközelsége, bőrkontaktusa szorongáscsökkentésként hat, sőt, ennek hatására a baba szervezetésben fájdalomcsillapító hormonok fejlődnek - ezért sem szabad a síró, nyűgös babát magára hagyni elalváskor!
- Ahogy említettem, a babát nem kell "tréningelni", nem kell megleckézetni, hogy aludjon végre. Nem ey rossz szokásról van szó, hanem szervi/fizikai/érzelmi éretlenséngről, fejletlenségről. A baba úton van a fejlődésében!
- Túletetés: sokszor hallom, hogy altatás előtt a csecsemőt "jól megetetik" - hogy hamarabb elaudjon/éjjel ne kelljen fel enni. Ez azonban pont fordítva működik: ahogy a felnőttek sem tudnak túlfeszített gyomorral aludni, a csecsemők sem. A túltelítődés az alvásban akadályozza a babát.
- Elfogadás: a szülőknek szembe kell nézniük és el kell fogadni azt a tényt, hogy nem a gyermek fog az ő időbesosztásukhoz igazodni, hanem fordítva! Reálisan kell látniuk és ismerniük a baba szükségleteit és alvásigényét. Fontos ebben az időben a TÁMASZ nyújtása a szülőknek, az anyának és az apának is (hisz ő sem tudja sokszor kialudni magát, így a munkahelyén nem tud megfelelően teljesíteni). Legyen lehetőségük beszélni, megosztani a nehézségüket, bizonytalanságukat - sokszor nem tanácsra van szükségük, csupán meghallgatásra.
- Az otthoni teendők átszervezése - mert az anyának is szüksége van a pihenésre. Merjenek az anyák segítséget kérni, ételt rendelni, ha nincs családtag 2-3 hétre takarítőnőt fogadni! Így az édesanya is több pihenési/alvási időhöz jut.
- Tudjunk rugalmasak lenni az alvás helyszínben is! Az első hónapokban a babának szüksége van a szülők közelségére, fontos, hogy az első napokban, hetekben ne alaudjun egyedül! Ehhez rendkívül ideális a szülői hálóban elhelyezhető babaöböl, amit nappal akár a lakás többi helyiségébe is át tudunk könnyedén tolni.
Az együttalvásnak, az egy légtérban alvásnak azonban vannak szabályai, kritériumai, amiket érdemes betartani.
1. A babát sohase öltöztessük túl melegen!
2. A baba ágyába ne tegyünk plüssöket, párnákat, feje alá ne tegyünk párnát!
3. Ne használjunk baldahint! A baldahin alá beszorulhat a baba által már elhasznált levegő, így az a baba fulladásához vezetHET.
4. A baba aludjon a hátán, szilárd felületen, az évszaknak megfelelő takaró alatt!
5. A baba füstmentes szobában aludjon!
6. A kiságyba olyan matracot tegyünk, ami maximálisan illeszkedik, hogy ababa arca, vagy bármilyen testrésze ne csúszhasson, szorulhasson az ágy keret és a matrac közé!
7. Első hetekben a baba az anya közelésben aludjon - de lehetőleg ne egy ágyaban! Az egy ágyban alvás balesetekhez vezethet. Erre kiváló eszköz lehet a már említett babaöböl, vagy a mobil bababölcső (érdemes kölcsönözni).
8. Az édesanya ne legyen gyógyszer, alkohol vagy kábítószer befolyása alatt!
Vizaverné Horváth Zsófia
Szombathelyimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
