Megszülettem!

Március 17-én a várandósság 40+3. napján reggel 6-ra mentünk a következő ctg-re a kórházba. Magzatvízszivárgás gyanú miatt már vittünk mindent magunkkal. 5 órakor felvettük a dúlám és apával így hármasban (négyesben) nekivágtunk. A gyanú beigazolódott, a víz szivárgott, a méhszáj 1 cm volt.

Covid… Mi is az a covid!? Mi történik? Amit tudtam, hogy sem fogadott szülésznő, sem az orvosom nem lehet ott velem. Második terhességem is teljesen problémamentes volt, bár a finish-ben a kisasszony szeretett megviccelni. Az orvosom az itthoni ctg vizsgálatok elvégzése mellett döntött.

Az én történetem ez év tavaszán kezdődött, egy átlagosnak tűnő vasárnapon, 2 nappal a kiírt dátum előtt. Már pár hete a bevált rutin az volt, hogy a hétvégi ebédet az ősöknél töltöttük, így nekem nem kellett az ebéddel bajlódnom, ami addigra már igencsak kimerítő tevékenység volt. Aznap is így történt, anyósoméknál jártunk, megvolt az ebéd és a szieszta is.

Az elsö szülésem 2019. szeptember 30.-án indult 40.+2 naposan.  Aznap délelött az egyik barátnömmel beszélgettem messengeren. Közben a végén nagyon mosdóba kellett mennem, de úgy voltam vele nem sokára abbahagyjuk.

Tervezetten - esküvő után nemsokára-  2008. júniusában reggeli rosszullétek okán éreztem hogy várandós lettem. Ekkor még napi 8 órában dolgoztam, kezdetben titkoltam a kollegák előtt, mivel még nagyon az elején jár az ember, fél, izgul, stb. Persze nagyon boldogok voltunk férjemmel, világgá kürtöltük volna.

Sosem gondoltam volna, hogy öt gyermekem születését végignézve a hatodik világra jövetele mutatja meg nekem igazán, hogy miben különbözünk mi férfiak a nőktől. Mármint odabent, fejben. Kórházi szülőszobai rutinnal rendelkezve egy halvány gyertyafényben úszó szobában ülve gondolkodtam azon, hogy mit is keresek itt valójában?  A konyhába megyek, kinézek az ablakon.

2018 augusztusi esküvőnk után, szeptemberben megfogant első kislányunk. Nagyon örültünk neki a férjemmel. A várandósságom a kezdeti rosszullétek, étvágytalanság ellenére zökkenőmentesen zajlott. A testi és lelki egyensúly miatt végig jártam kismama jógára, ami nagyban hozzásegített ahhoz, hogy a szülésre felkészülten érezzem magamat. Itt döntöttük el, hogy a férjem mellett dúla is segít majd nekünk a szülésnél.

Az én történetem 2018-ban játszódik. Második gyermekemet várom. Betöltöttem a 39 hetet...nem aggódok, mert első baba is 40+3-ra jött, gondolom a második sem fog nagyon sietni.

2021. januári 7-ére voltam kiírva, de minden ctg után és ultrahang után, azt mondták, hogy biztos később fog érkezni, legalább 2 héttel. Én bíztam benne, hogy nem így lesz, vártam már, hogy minél előbb magamhoz ölelhessem. 

19 éves koromban költöztem Hollandiába. 21 éves voltam, amikor kiderül babát várok, döbbenetes, hogy milyen más ott a terhesgondozás.

Az én történetem 11évvel ezelőtt kezdődött. Sajnos nem egy vidám kezdet volt. Egy vetélés után két hónappal kiderült újra babát várok.

Sziasztok! Éva vagyok, most decemberben leszek 40 éves és az első kisfiam, Csongor születését írom meg dióhéjban. Az én történetem úgy kezdődik, hogy egymás után 3 évig borzasztó decembereim voltak... Sajnos a negatívumok évről-évre emelkedő tendenciát mutattak.