A stressz 2.

Mikortól káros ez a folyamat? Mikortól beszélhetünk krónikus stresszről?

Azaz mikortól értelmezhetjük a disstressz fogalmát? Az eddigiekből kiderül, hogy az egyéni ingerküszöb a legmeghatározóbb. Hogy az egyén számára az adott inger hatása mennyiben káros, azt leginkább a kidolgozott egyedi cooping (megküzdési) stratégiák határozzák meg, illetve azon külső faktorok, amelyek keretében kell/lehet ezeket a technikákat alkalmazni.

És ebből vezethető le a krónikus stressz is, hiszen nem feltétlenül a hatás tart hosszan – bár ez a legjellemzőbb, ugyanakkor a válasz nélküliség, a rossz válasz maga is feszültséget hoz létre, sok esetben nagyobb kihívást jelent, mint az eredeti impulzus.

Ha időben kell elhelyezni a stresszort, krónikusnak onnantól tekinthető, amikortól a szervezet energiái kimerülőben vannak, az ellenállóképesség hanyatlik. Sajnos innentől a betegségeket is előidéző káros hatások érvényesülnek.

Milyen tünetei lehetnek a túlzott stressznek? Milyen jelekre figyeljünk oda?

Az állandó idegeskedés, a türelmetlenség, ingerültség mind azok az intő jelek, amelyek figyelemfelkeltőek. Hajlamosak vagyunk ezeket éppen a stressznek betudni és nem foglalkozni vele, mert „ezzel jár.”

A következő lépés az ellazulás képtelensége, gyakran alvászavarok jelentkeznek. A fenntartott konfliktusok és a ki nem dolgozott válaszok nem engedik elérni a nyugalmi, pihenési szintet.

S mindezekkel párhuzamosan a fizikai szinten zajló folyamatok sem kerülhetők el. Az immunaktivitás gyengül – ez konkrétan mérhető az immunsejtek számbeli- és minőségi működésének defektusaiban – így az általános ellenálló képesség hanyatlik, fogékonyak vagyunk a fertőző betegségek felé, de ugyanígy rosszabbak az esélyeink a krónikus kórformák, akár a daganatos betegségek kialakulásával szemben is. Hajhullás, időszakos, vagy állandósuló fejfájás, bőrfertőzések, légzési panaszok jelentkezhetnek és következményként fixált magas vérnyomás, végső soron szív-érrendszeri károsodások adnak hírt magukról.

Milyen típusú betegségeket okozhat a túlzott stressz? Melyek a leggyakoribbak?

A már említett szív- és érrendszeri következmények a magas vérnyomás, az érelmeszesedés talaján fellépő koszorúérkeringés károsodásai. Hatására mellkasi nyomás-, angina pectoris jelentkezik, tartós hatás nyomán szívinfarktus is kialakulhat.

Ennél is jellemzőbb következmény az emésztőrendszert érintő következmény. Nagyon színes a kép, amit a klinikumban tapasztalunk. A nyálkahártya felmaródástól a konkrét fekélyképződésig bármi előfordulhat, jelentős fájdalmakat keltve és további kihívás elé állítva a szervezetet. Szintén gyakori következmény a bélrendszer funkcionális reakciója, az IBS-ként ismert irritábilis bélszindróma, amely a kellemetlen hasi dyscomforttól a kifejezetten erős hasi görcsökig, a székelési habitus megváltozásáig számos formát ölthet.

Direkt szervi reakciók sem ritkák, így a légző szervrendszer is gyakori célpontja a tartós stressznek, ez légzési zavarokban, nem ritkán elhúzódó, akár egész évre kiterjedő allergiákban, krónikus köhögésben, akár asztmás rohamok formájában mutatkozik meg.

Sok esetben nagyon nehezen megfogható bőrtünetek okoznak szenvedést a mindennapokban és nagyon jelentős a pszichés, akár a pszichiátriai következmények sora is a hangulati élet zavarától a mély depresszióig fokozódóan.

És ne felejtsük ki a sorból: a tartós stressz sejtszinten is „öregít”, pontosabban fogalmazva felgyorsítja az öregedési folyamatokat. Ezt tudományos eredménnyel is alátámasztották és merhetővé tették, hangsúlyozva, hogy az életmódváltás pozitív hatásai igazolhatók.

Nagyon sok, az életminőséget és az életkilátásokat is rontó krónikus egészségprobléma hátterében, kialakulásában, fenntartásában tetten érhető tehát a disstressz. De még egyszer hangsúlyozni kell, hogy egy-egy stresszor jelentkezésekor az a meghatározó, ahogyan arra reagálunk, vagyis amit személy szerint az számukra jelent. Nem a stressz a döntő, hanem hogy azzal hogyan tudunk megküzdeni.

Mikortól kell gyógyszeresen és/vagy pszichoterápiával kezelni a stresszt?

A legelső jelektől! Nagyon rossz, ha már kialakult betegségektől kell visszamenően felismerni a stresszhatásokat. Ilyenkor már jelentős energiákat kell mozgósítani, hogy javulást, pláne egyensúlyt tudjunk elérni.

A megelőzés sehol sem olyan fontos talán, mint a stressz esetében. Próbáljuk úgy felfogni, hogy a harmonikus személyiség csodálatosan vezényli a szervezetet, mint egy zenekart. Ha nem kap elég figyelmet, törődést, jelesül ha nem vértezzük fel elegendő technikával, ha nem biztosítunk számára feltöltődést, pihenést, elegendő energiát, új tapasztalásokat, előbb-utóbb leteszi a karmesteri pálcát, és előzékenyen ott lesz a helyében a stressz, mint új karmester! De innentől a diszharmónia lesz az uralkodó és egyre csökken az esély, hogy visszavegyük a pozíciónkat az életünk irányításában.

Az utolsó részben áttekintjük, mi mindent vethetünk be a káros hatások ellenében.