Kétségtelen, hogy változás van folyamatban, egyre több férfi igyekszik aktívan szerepet vállalni és szeretne a hétköznapok szintjén is jelen lenni a gyermeke életében – apaként, példaképként, barátként, játszópajtásként. Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a szerepek között? Néma Attilával beszélgettünk, aki 3 lány és egy 1 fiú édesapja és nem mellesleg sokunk által ismert és szeretett Ella házastársa.
Mi a legnehezebb és a legjobb dolog az apaságban?
A legnehezebb talán a felelősség gyakorlása és átadása a gyerekeinknek: mi az, amit meg kell tennem, vagy meg szabad engednem, mi az, amit már rá lehet bízni, amibe nem szabad beleszólni.
A legjobb, ahogy látom felnőni őket, ahogy önállósulnak. Mivel lassan mind felnőttek, már látjuk a nevelésünk gyümölcseit is, hogy mennyi pozitív értéket sikerült átadnunk. Nagyon sokszor érzem büszkének és elégedettnek magam, ha rájuk nézek. Persze ez csapatmunka. A feleségem nélkül nem menne. Együtt dolgozunk a családért és együtt örvendezünk nekik. A pozitív érzéseket nem feltétlen a hangos sikerek adják, hanem inkább döntés kérdése. Fókuszálhatnánk arra, hogy mi nem megy, helyette inkább élvezzük, amit lehet!
Mik azok a tevékenységek, amit csak apával csinálnak a gyerekek?
Nincsen ilyen kitüntetett tevékenység, amikor kisebbek voltak egyformán foglalkoztunk velük, pl. esti meseolvasás, fektetés. Inkább arra figyeltünk, hogy mindegyikükkel külön is menjünk el néha ide-oda, hogy ne csak a csapat részének érezze magát, hanem önálló időt is kapjon tőlünk. Volt, amelyik gyermekünk apásabb volt, és első osztályban inkább én tanultam velük. Később már nem volt erre szükség.
Mi volt a legviccesebb, vagy legmeghökkentőbb sztori a gyerekekkel kapcsolatban?
Az évek során rengeteg "aranyköpést" gyűjtöttünk a gyerekektől. Nagyon klassz, hogy leírtuk őket, mert különben nem maradt volna meg, így viszont születésnapokon, ünnepeken lehet belőle csemegézni. Egy példa: Munka mellett tanultam. Este ülök az ágy szélén, a gyerekek közben a nyakamon lógnak, próbálok tanulni. Egyszer csak megunom és rájuk szólok: Most már hagyjatok, mert mindjárt begurulok! Mire az egyik gyerek: Hová apa, az ágy alá? Ezek után nem tudtam mérges lenni...
Van olyan, hogy csend van nálatok?
Hát persze. Hála Istennek mindegyikük szeret olvasni. Van, hogy ülünk a nappaliban és mindenki olvas. Azért mostanában a kütyük érezhetően több időt kötnek le az olvasás kárára. Bicajozni is nagyon szeretünk.
Mivel már nagyok a gyerekek, így nem mindenki lakik itthon, Dominika lányom 23 éves, férjével Attilával és Eszterrel a 10 hónapos unokánkkal velünk laknak jelenleg + Zsófi a 16 éves lányunk. Ági 21 és Balázs 19 éves Budapesten dolgznak, illetve tanulnak. Akkor vagyunk hangosabbak, amikor összejön a „nagy családi banzáj” ünnepekkor, de ezt kifejezetten élvezzük.
.
Eredetileg is 4 gyermeket terveztetek, vagy menet közben alakult így?
Mindegyik előtt úgy éreztük, hogy jó lenne még egy. Azután, amikor a negyedik is már 2-3 éves volt, úgy éreztük a mi családunk így kerek. Mindegyikük saját egyéniség, nélküle nem ilyen lenne a családunk.
Volt apás szülés?
Sajnos nem mindegyik. Felkészülve sem voltam talán eléggé. Ma már viszont hogy Ella a nappalinkban tart szülésfelkészítőket, mivel dúlaként ez a szakmajához tartozik, mondhatom nagyon képben vagyok. Meg is kedveltem a témát. Olyannyira, hogy tavaly már gimnáziumban tartottam 17-18 éves diákoknak "születésmesét".
Mennyire más az első és a negyedik gyerek születése?
Az elsőnél még minden újdonság, járatlan úton indulunk. Még nem tudjuk, hogy a sok tanács közül, amit a szülőktől, rokonoktól, ismerősöktől kapunk, melyiket érdemes megfogadni. A negyedik már testvérek közé születik, már ők is nevelik, kialakult szokások vannak a családban, a legtöbb kicsikkel kapcsolatos teendő már rutinból megy, így sokkal kevesebb az izgalom.
Mi a munkamegosztás a családban?
Hát ez folyamatosan változó, mert a család is folyamatosan változik. A bevásárlásokat általában én intézem, így gyorsabb. Piacra együtt megyünk Ellával. Alkalomadtán kiveszem a részem a takarításból is, főzni viszont csak ritkán szoktam. Ella intézi a mosást, vasalást, főzést, sőt ő öltöztet engem :) - nem mintha túl bonyolult lenne, de számomra megnyugtató. A gyerekeket mindig igyekeztünk az életkoruknak megfelelő munkákba bevonni. Egy törvényt nagyon megtanultunk: Nem szabad olyat mondani, hogy valaki mosogasson el. Ezt ugyanis senki sem veszi magára.
Hogy zajlik egy átlagos étkezés, amikor mindannyian együtt vagytok?
Szeretünk együtt enni. A terítést közösen oldjuk meg, így sokszor hiányzik valami, amiért fel kell ugrálni. Néha szervezünk vajaskenyeres gyertyafényes vacsorát, hogy a hétköznapokat is kifényesítsük kicsit. Sokszor csak ez a pár perc adódik egymás társaságában. Étkezés után sokszor azt tapasztaljuk, hogy valószínűleg ismét bombatámadás volt, mert a többiek pánikszerűen hagyták el a helyet… megint nem érezte senki feladatának az elpakolást.
Milyen egy átlagos hétköznapi reggeli indulás?
Amikor még kisgyerekeink voltak a feleségem azt mondta: A napnak két fénypontja van, amikor végre mindenki kilép az ajtón, meg amikor hazaérkezünk. Most már mindenki maga felelős a saját indulásáért, egy ölelés még jár az ajtóban.
Miért jó nagycsaládban élni?
Mert mindig történik valami! Sokszor van ünnep! A több gyereken keresztül a világot is egy kicsit jobban megismerjük, és nekik is több lehetőségük van egymástól tanulni...
Írta: Makai Mariann - Kecskemétimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
