Fotó: Hiros.hu
Csöppségek nagy csatája – az életért
Egy zöld maszkos anyuka épp a falnak dőlve sír, amikor befordulunk a kecskeméti kórház harmadik emeletén a koraszülött részlegre. Műszerek csipogása, erőtlen babasírás hallatszik, amikor bekopogunk az öltözőszobába. Itt vár ránk Börönte Éva kötött ruhácskákba öltözött ikreivel. Ők már csak látogatók a PIC részlegen. Néhány hete engedték haza őket, most kontrollra érkeztek dr. Kelemen Edithez, a koraszülött részleg vezető főorvosához.
„Mindig ott volt bennünk a rettegés”
Bár idén január 9-ére várták az ikreket, Szűcs Zselyke és Szűcs Janka tavaly október 19-én jött világra császármetszéssel. Édasanyjuk terhessége egészen eddig a napig teljesen gondtalan volt. Ezen a szerdán azonban szokatlan rosszullét fogta el. Védőnőjéhez fordult, aki azonnal a kórházba küldte. Évát terhességi toxémia miatt azonnal a műtőbe kellett tolni, így kislányai a 28. héten látták meg a napvilágot.
Zselyke mindössze 660 grammal született, majd 590 grammra esett vissza a súlya. Janka volt a nagyobb. Ő 750 grammjából csak 30 grammot veszített az első napokban. Természetesen inkubátorba és lélegeztető gépre került a két csöppség. Anyukájuk nem is láthatta őket, az érzéstelenítés mellékhatásaként ugyanis iszonyú fejfájás gyötörte. Az édesapa vitte számára a picikről a híreket, ezek sajnos nem voltak túl biztatóak.
Zselykét vasárnap a fővárosba, az I. Számú Gyermekgyógyászati Klinikára szállították, ugyanis súlyos gondok voltak az emésztésével. Attól tartottak, hogy meg is kell műteni, és csak ott volt megfelelő szakember az operációhoz.
Fotó: Hiros.hu
Zselyke az I. számú gyermekklinikán kedvenc alvócimbijével
Ettől kezdve Éva és férje, Viktor minden nap ingázott Pest és Kecskemét között. Vitték a lefejt anyatejet a babáknak. Nem is tudták, kiért aggódjanak jobban. Sajnos ugyanis Janka is kritikus állapotba került: tüdővérzést kapott.
- Zselykénél kezdtük a napot – emlékszik vissza Éva. – Sokáig infúziót kapott, majd gyomorszondán keresztül táplálták. Másfél hét után végre kézbe vehettem, sőt kenguruztattam is. Alig akartam visszaadni az orvosoknak. Másfél-két órát töltöttünk vele, aztán siettünk Jankához.
Minden alkalommal ott volt bennük a rettegés, vajon milyen hírekkel várják őket az orvosok, hogyan változott a kislányok állapota. Egymásba kapaszkodtak, egymásból merítettek erőt, másképp nem tudták volna végigcsinálni ezeket a heteket, hónapokat.
- Mindenki azt mondta nekünk, próbáljunk meg erősek maradni, mert a babák megérzik rajtunk. Így miattuk sem engedhettük meg, hogy elmerüljünk az önsajnálatban és aggodalomban – folytatja Éva. - Azzal biztattak minket, hogy nagyon sok kis súlyú baba felnőtt erőben, egészségben, itt pedig mindent megtesznek azért, hogy a mi kislányaink is közéjük tartozzanak.
Túl a nehezén
Fotó: Hiros.hu
Tavaly november 17-én, épp a Koraszülöttek Világnapján lett egy kicsit könnyebb a család helyzete. Ekkor került vissza Zselyke is a kecskeméti kórház PIC részlegére. Ettől kezdve szinte napról-napra biztatóbb volt a babák állapota, Szívesen pihegtek apukájuk, anyukájuk mellkasán a kenguruztatás közben.
Naponta egy-másfél órán keresztül voltak kenguruban, előfordult, hogy meg is fogták egymás kezét. Szüleik és egymás közelsége érezhetően megnyugtatta őket. Éva a koraszülött részlegen működő Ringató program keretében énekelt és mondókázott is a piciknek. Azt mondja, öröm volt látni, milyen elégedetten mosolyogtak, a dalokat hallgatva. Hiszi, hogy ennek is nagy szerepe volt abban, hogy a lányok egyre jobban lettek.
Bár csak szépen lassan, de súlyuk is gyarapodni kezdett. – Úgy éreztem, hogy nagyon nehezen telt az idő, míg elérték a másfél kilót. Bár a tejem elapadt, cumiból szépen ették a tápszert, így végre eljött a nap, amikor hazamehettünk – mondja mosolyogva az édesanya.
Végre otthon
Január 5-én, pár nappal azelőtt, amikor valójában meg kellett volna születniük, hagyhatták el a kórházat. Zselyke ekkor 2100, Janka pedig 2108 grammot nyomott. Mindketten teljesen rendbe jöttek, de Zselykére még vár egy lágyéksérv műtét Pesten. Köldöksérvét egyelőre még nem operálhatják.
Azóta a legnagyobb idillben él a család kerekegyházi otthonukban. A két kislány szépen eszik, nagyokat alszik, és egyre inkább figyel a környezetére is. – Most már feltöltenek minket – néz a békésen szendergő ikrekre Éva. – Bár sokat nem alszunk, és a napjaink sem telnek egyszerűen, végre élvezzük a babázást. Zselyke és Janka súlya is meghaladta januárra a 2,5 kilogrammot. Nagyon szeretik, ha beszélünk hozzá, és itthon sokat énekelek nekik.
- Azt, amit az első két és fél hónapban átéltünk, senkinek sem kívánom. Minden percünk azzal telt, hogy az ikrek életéért aggódtunk. Az azonban nagyon sokat segített, hogy végig tudtuk, a legjobb kezekben vannak. Az orvosok és a nővérek is maximálisan mellettünk voltak. Nem csak szakmailag, de emberileg is sokat köszönhetünk nekik.
A Szűcs-ikrek az elmúlt hónapokban médiasztárok lettek. Zselyke még az I. számú gyermekklinikán szerepelt egy adománygyűjtő videóban, majd mindketten belekerültek a kosaras fiúk koraszülött babákkal készített naptárjába. Most se zavarja őket a fényképezőgép, békésen szuszognak hol a babakocsiban, hol édesanyjuk vagy Kelemen Edit doktornő kezében.
- Számunkra is nagy öröm, egészségesen viszontlátni ezeket a csöppségeket – mondja Edit, karjában Zselykével. – Ennél már csak akkor vagyunk boldogabbak, amikor egyévesen a saját lábukon hozzák be a tortát hozzánk, és amikor kimondják az első szavaikat. Mi már tudjuk, a szülők pedig ekkor kezdik csak elhinni: most már minden rendben lesz a gyermekükkel…
Dr. Kelemen Edit Jankával. Fotó: Hiros.hu
Forrás: Hiros.hu
