2017. augusztus 1-jétől immár a kecskeméti egyetemünk is büszkén viseli nevét. De ki is volt valójában Neumann János, ismerjük meg jobban!
1903. december 28-án született Budapesten, jómódú családba. Apja Neumann Miksa bankár, anyja Kann Margit, két öccse volt: Mihály, aki chicagói orvos és Miklós, aki philadelphiai jogász lett. Az édesapja Pécsről származott, és Budapesten ügyvédként dolgozott, aztán a Magyar Jelzálog- és Hitelbankhoz került először főjogtanácsosi pozícióba, majd pedig a bank igazgatói székébe. János édesanyja, Margit a háztartást vezette és fiai nevelésével foglalatoskodott.
A Neumann család ingergazdag szellemi légkört teremtett a gyermekek számára, a gyakori beszélgetések nem kizárólag tudományról zajlottak, nem volt ritka a zenei, színházi vagy irodalmi téma. A gyerekek már fiatalon németül és franciául is tanultak nevelőnőiktől.
1909 és 1913 között járt elemi iskolába. 1913-tól a fasori főgimnáziumban tanult tovább. Ez volt abban az időben Magyarország legjobb középiskolája. Kitűnő képzést kapott történelemből, jogtudományból és közgazdaságtanból.
János már korán kortársait jóval meghaladó képességekről tett tanúbizonyságot. Magyar anyanyelve, a francia és a német nyelvek mellett tanulta a latint és az ógörögöt; emlékezőtehetsége szinte fotografikus volt, és fejszámolásban is rendkívüli eredményeket mutatott fel. Ez utóbbi képessége felnőttkorában szinte védjegyévé vált. Legenda járt arról, hogy a korai elektronikus számológépek számításait ő maga ellenőrizte fejben a gépekével azonos sebességgel.
Hasonlóan legendás volt emlékezőtehetsége.
Az 1917/18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, 1920-ban pedig Az Ország Legjobb Matematikusdiákja kitüntetést 17évesen kapta meg. Mire leérettségizett, már jól képzett matematikusnak számított
Fiatal korától érdeklődött a repülés és a technika más újdonságai iránt is. Már ekkor gondolkodott kettes számrendszeren alapuló (bites) elektromos számítógép építésén.
Mivel a matematika és a technika is érdekelte, párhuzamosan két egyetemet végzett.
1921. szeptember 14-én beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára. Ezenkívül a Pázmány Péter Tudományegyetemhez kötötte formális kapcsolat.
Szintén 1921-ben kezdte tanulmányait a berlini egyetemen.
1924-ben a zürichi Eidgenössische Technische Hochschulén folytatta tanulmányait. 1926 októberében szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját. Ezután Göttingembe, a német matematika fellegvárába ment, ahol David Hilberttel dolgozott együtt. Itt tartotta meg első előadását 1926. december 7-én a társasjátékok elméletéről.
1926. március 13-án fogadták doktorrá.
1927 –től a Friedrich Wilhelm Egyetemen tanított.
1929-ben a Princeton University meghívta vendégprofesszornak.
1930 és 1933 között félévenként Amerikában, félévenként Európában tanított. Végül, amikor Németországban hatalomra jutott a fasizmus, letelepedett az Egyesült Államokban. 1937-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. Ekkor már elkerülhetetlennek látszott a világháború, ezért bekapcsolódott a nácizmus elleni katonai előkészületekbe. Részt vett az atomenergia kutatásában és háborús célú felhasználásában, majd a békés energiatermelés szolgálatába állításának irányításában is.
1945-től 1957-ig a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója. Ekkor már az emberi agy, valamint az idegrendszer működését utánzó gépek kötötték le figyelmét.
1944-ben a pennsylvaniai egyetemen meghatározó módon járult hozzá az első teljesen elektronikus, digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Integrator And Computer) megépítéséhez. Az ENIAC 1945-ben készült el teljesen.
1945 júliusában írta meg azt a művét, amelyben a "Neumann-elvek"-ként ismert megállapításait, valamint a számítástechnika, és a számítógépek általa elképzelt fejlődéséről olvashatott a világ.
(A mű címe : First Draft of a Report on the Edvac).
A Neumann-elvek:
- teljesen elektronikus számítógép
- kettes számrendszer alkalmazása
- aritmetikai egység alkalmazása (univerzális Turing-gép)
- központi vezérlőegység alkalmazása
- belső program- és adattárolás
1945-ben a cambridge-i egyetemen (Anglia) elkészült az első elektronikus, tárolt programú számítógép, az EDSAC (Electronic Delay Storage Automatic Computer), mely már a "Neumann-elvek" alapján működött.
A számítógép működéséhez a biológiát hívta segítségül: az emberi agy feladatmegoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az agyat vette alapul a számítógépben való számítások elvégzésének megvalósításához. Érdemeinek elismeréseképpen az Amerikai Egyesült Államok elnöke kinevezte az USA Atomenergetikai Bizottságának elnökévé.
Neumann János jól látta a fejlődés további irányát, de életművét már nem fejezhette be.
Hátralévő éveiben súlyos rákbetegségben szenvedett, amelyet az atombomba kutatásának éveiben szerzett sugárfertőzés okozott. 1956-ban, utolsó művét is a számítógépekről írta.
1957. február 8-án halt meg Washingtonban, Amerikában.
Neumann János lánya ma is él Amerikában, Marina von Neumann Whitman, aki azon első amerikai nők közé tartozik, akik sikeres egyetemi és közéleti karriert futottak be. Egyetemi tanár volt és washingtoni kormányzati szakértő (1972–73-ban Nixon elnök háromtagú gazdasági tanácsadó testületéhez tartozott), számos nagy cég igazgatótanácsának tagja. 1977 és 1987 között a Council on Foreign Relations igazgatója. Majd a michigani egyetem professzora, a Peterson Intézet vezetőségi tagja lett.
Az egyetem vezetősége megkereste Marinát és beleegyezését, jóváhagyását kérték, hogy a kecskeméti intézményt édesapjáról nevezhessék el. Marina örömét fejezte ki, és azt írta, hogy biztos abban, hogy édesapja nagyon büszke és boldog lenne, ha tudná, hogy az ő nevét viselheti a mi intézményünk.
Egyetemünk honlapja.
Felhasznált forrás:
Neumann János Számítógép-tudományi Társaság
Nagy Ferenc: Neumann János és a "magyar titok" a dokumentumok tükrében.
Wikipédia
Makai Marianna - Kecskemétimami
