A megyehatárt jelző tábla előtt picike elbújt földút kínálja magát. Nehéz észrevenni, de szemernyi kétséget sem hagy afelől, jó helyen járunk.
A viseltes nagykapu mellett műanyag tálakba kirakott eledel és víz csalogatja a kóborlásban megfáradt vándorokat.
Több mint ötven kutya lakik a kerítésen belül. Ennyi állat élete függ egyetlen embertől. Ő Adrienn.
Kapucniját fejére húzva, gumicsizmájában szaporán lépkedve közeledik a bejáróhoz, s rég nem látott ismerősöknek kijáró örömmel üdvözöl minket, pedig most járunk itt először.
- Gyertek csak gyertek! – invitál be a birodalmába, kék szemei derűsen csillognak.
Akármerre nézünk, mindenfelé kennelek. Lakóik ott tolonganak a kerítések körül, miközben gazdájuk komótosan körbevezet a magánmenhelyén, történetekkel s anekdotákkal fűszerezve mondandóját.
Minden kis védence nyalogatja a kezét, ő pedig név szerint szólongatja őket, látható szeretettel a tekintetében… mintha csak a gyerekei lennének.
Nem tud nemet mondani egy életre sem.
- Miből tartod fent ezt az egészet? – kérdezem.
- Adományokból – feleli, lehet, hogy jövőre talán az 1%-os felajánlásokra is lesz végre lehetősége.
És már mesél is tovább. Négy kidobott árvát fogadott be a napokban, az oltási programjukra gyűjt jelenleg.
A kutyusait meg nem adja ám oda akárkinek, csak olyan helyre vihetik, ahol jó dolguk lesz, s látogathatja őket.
Nézem ezt a vékony, egyszerű asszonyt. A külseje alapján azon sem lepődnék meg, ha teljesen más helyen találkoztunk volna, s magának kérne segítséget, de olyan belső fény árad belőle, hogy szépnek látom. Hiszen ragyog.
Másképp hogyan lenne képes ennyi gazdátlan lelket befogadni, gondozni, a sorsukat viselni .. egyik napról a másikra. Töretlen hittel és lelkesedéssel.
Fényhozó Ő a mai elértéktelenedő világban, egy menedék az otthontalan árváknak.
Az adományunk csepp a tengerben, de már látom, nagyon jó helyre került. Talán ha két napra elég a kutyáknak.
- Mire lenne leginkább szükséged? Mi hiányzik? – puhatolózom.
- A pénz – feleli. 150000 ft-ot kell kifizetnie az állatorvosnak. Meg esetleg takarók, amivel a házakat betakarja, mert a pokrócokat leszedték az ajtókról a kis buták. Persze a kutyatáp is mindig fogyóeszköz.
Olyan természetességgel mondja ezeket, mintha csak egy bevásárló listát sorolna fel. Nem panaszkodik, az már távol áll tőle.
Kérek tőle egy adománygyűjtő dobozt, aminek már kerestem helyet egy kutyás boltban.
Hálálkodik, köszöni szépen… pedig nekem kellene.
Adni mentem, de sokkal többet kaptam, mint amennyit vittem.
Akaratlanul is Kálnay Adél versének sorai kergetőznek a gondolataimban:
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok jó érzésű ember van közöttünk, aki szintén szívesen segítene Adriennek. Akár egy doboz konzervvel, táppal, régi takaróval .. vagy egy kis pénzzel.
A napokban pedig egy adománygyűjtő doboz is kihelyezésre kerül náluk.
Ha a Futrinka állateledel boltban jártok /Kmét, Talfája 1./, ott pedig találtok már ilyen dobozt.
És most te is tudsz segíteni, gyűjtőpontok:
- Topdog bolt: Kecskemét, Március 15-e utca elején lévő Szolgáltatóházban található üzlet
- Futrinka állateledel bolt: Kecskemét, Talfája 1.
Egy konzerv, egy kis táp is vagy akár 1-200 ft is nagyon sokat számít az árváknak, fogjunk össze értük!
Járnak köztünk angyalok, szeretnék cikkemmel is tisztelettel adózni mindannak, amit négylábú barátainkért tesz.
Szerző:Vincze Vilmosné /Nagy Erika/ - KecskemétTranszperszonális pszichológus
Már gyerekként is vonzott a lélek világa, először mégis másfelé kanyarodtam el az utamon. Hiába voltam azonban sikeres abban, amit csináltam, valami hiányzott. Majd jött egy 'nagy pofon', ami rávilágított arra, hogy komoly változtatásra van szükség az életemben. Elkezdtem kutatni a miérteket. Ennek egyenes következményeként transzperszonális pszichológus diplomát szereztem Budapesten, s azóta is folyamatosan képzem magam. Tudom, mennyire nehéz kilépni a komfortzónából, s elindulni a változás felé. El kell engedni a régit, hogy jöhessen az új, ami teljes szívet és elhatározást kíván, s rengeteg Énidőt. Ebben segítek azoknak, akik a miértjeikre válaszokat szeretnének, mert különböző nehézségű feladatokkal, problémákkal küzdenek a mindennapjaikban.
www.facebook.com/Gondolatébresztegetők
