Azonban akadhat a körülményeknek olyan összjátéka, amikor a gyermekünk valami oknál fogva lemarad az olvasásban, de még gyakoribb, hogy a számolásban, a matematikában, akár már a 2. osztály matematika feladatainál.
A lemaradás okai
Számos oka lehet annak, ha gyermekünk egy kicsit lassabban halad a matematikával, mint a kortársai, vagy mint ahogy a tankönyvek és a tanterv szerint haladnia kéne. Ez azonban nem a gyermek és nem a szülő hibája.
A lemaradás - bár furcsán hangzik, de - már az oviban elkezdődhet. Sok óvoda egyáltalán nem készíti föl a gyermeket az iskolára. Alapvetően nem is ez a dolga, de amelyik gyermek számfogalom nélkül megy iskolába, akkor ott vagy ő marad le, vagy a többiekkel együtt nem tudnak a megfelelő tempóban haladni - így is, úgy is rosszul járnak. Az iskolaérettségnél szokták vizsgálni a gyerekek számfogalmát; szülőként érdemes bizonyosodnunk afelől, hogy leendő elsős fiunk vagy lányunk el tud-e számolni legalább tízig, de jobb, ha húszig.
Egy másik ok, amiért hamar lemarad a gyermek, hogy a tankönyv és a tanterv nem feltétlenül tulajdonít a számolás gyakorlásának olyan nagy jelentőséget, mint amilyen annak valójában van.
A tanító pedig sokszor rá van kényszerítve, hogy ezeket kövesse, és ne legyen ideje az egyéni különbségeket figyelembe venni. Elsőben egytől húszig a gyermeknek oda-vissza meg kell tanulnia számolni. Hat és hét évesen már képes erre a gyermek, és egy kerek tanévnyi idő van, hogy ezt begyakorolják. Itt nem a tempó számít, hanem a bevésődés mélysége. Ha a gyermek megtanul e között a húsz szám között bármilyen összeadási-kivonási műveletet végrehajtani gondolkodás nélkül, azzal megveti magának a szilárd alapot a következő évek matematika tanulásában. Ám ha nem megy a tízes gondolkodás nélküli átugrása, vagy ha a kétjegyű számokkal való műveletek még második osztályra is csak az ujjon való számolás segítségével valósulnak meg, ott sajnos a gyermeknek gondjai lesznek.
Ugyanígy, ha második osztályban nem tanulja meg álmából fölébredve is elmondani a szorzótáblát, és elraktározni a hosszú távú memóriájában, akkor később egyre nagyobb lemaradást fog felgyűjteni, és amikor eljön a pályaválasztás ideje, a matematikajegyeinek esetleges gyengesége már egy jobb gimnáziumba való felvétel akadálya lehet.
A matematika megértésének fontossága
A matematika tanulása úgy van felépítve, mint valami nagy épület, amely erős alapokon nyugszik. Ezeket az alapokat az első négy évben fektetik le: az összeadás, kivonás és a szorzótábla nagyon alapos, készségszintű elsajátítása a következő évtized tanulásának alapja. A kétjegyűekkel való műveletek és a szorzótábla megtanulása az írásbeli szorzás és osztás az előszobája. Ezek pedig a bonyolultabb szöveges feladatok és a későbbi geometria és algebra alapjai.
Ha ez nem megy automatikusan, akkor a bonyolultabb műveleteknél hiába tudja a gyermek, hogy mit kellene csinálnia, valahogy mégsem fog összeállni.
Nehéz lesz az ellenőrzés, nagy a hibaszázalék, és egyre több a kudarcélmény. Ezzel együtt az önbizalma is visszaeshet. Pedig az önbizalom elengedhetetlen.
Azt talán szükségtelen taglalni, hogy a mai világban akármilyen munkaterületen nagy szükség van a számolásra, még azokon a szakterületeken is, ahol nem gondolnánk, hogy kell a matek. Mert a matematika nem csupán az elmét élesíti és gyakorlati tudást ad. A matematika a világ megértésének és a világban való eligazodásnak egy jó eszköze. Ez még akkor is igaz, ha gyermekünk lassabb az átlagnál, és több gyakorlásra van szüksége a megértéshez és a készségszintű elsajátításhoz. Mi, szülők ismerjük a gyermekünket: ismerjük fel azt is, ha segítségre, gyakorlásra van szüksége! Hosszú távon az ő életét könnyebbítjük meg az alapok begyakorlásával, még ha most plusz tehernek tűnik nekünk is, a gyermekünknek is.
A segítség módjai
Félreértés ne essék: távol álljon e cikk írójától, hogy stresszelni akarja a szülőket, a gyermekeket és a tanítókat. Bár tőlünk jóval keletebbre presztízskérdést csinálnak abból, hogy a gyermekek a legjobb iskolába járhassanak, nem a gyermekünk boldogsága függ az alsós matekjegyektől. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a matematikai gondolkodás világunkban igen fontos, és legjobb az elején megfogni az esetleges lemaradást.
A megfelelő, a gyermek életkorával növekvő idejű tanulási rutin később is nagy segítség lesz gyermekünknek. Ritmust, önfegyelmet és koncentrációt tanul, beleivódik nemcsak a szorzótábla, hanem az is, hogy a figyelemhez megfelelő mennyiségű alvás és mozgás szükséges. Szülőként gondoskodjunk arról, hogy gyermekünk értékes, tápláló ételeket egyen, és elegendő folyadékot igyon. Ha az agy nem jut elég oxigénhez és vízhez, nem tud működni. Ha a test nem mozdul eleget, ha a tüdő nem kiabálja ki magát, az a figyelemre is negatívan hat.
Segítsünk gyermekünknek tanulni, sikerélményt szerezni. Ha kell, mondjuk el neki a szöveges feladatot a saját szavainkkal. Ha kell, tisztázzuk az alapfogalmakat. Mikor a gyermekünk tudja, hogy csak fél órát kell koncentrálnia, s utána mehet játszani, talán könnyebben odafigyel akkor, amikor kell. Ha tapasztalja, hogy a matematikát megértve és begyakorolva a tanító és a diáktársak megbecsülik, az is motiváció számára. Ha megért egy nehezebb feladatot, ha van egy-két aha-élménye, máris nagyobb kedvvel fog nekiállni legközelebb is a feladatoknak.
Járjunk nyitott szemmel és füllel, beszélgessünk gyermekünkkel oldottan és könnyedén akár a mindennapokban is a számokról, és ha látjuk, hogy nehézségei vannak a kétszámjegyűekkel vagy a szorzótáblával, forduljunk szakemberhez, hogy segítsen feltárni a probléma gyökerét. Megéri rászánni az energiát.
