Jelenlegi hely

Miért olyan nehéz türelmesnek lenni? dr. Skita Erika az Értsünk szót alapítója segít ebben

Miért olyan nehéz türelmesnek lenni? Minden helyzetben, amikor szeretnénk elérni valamit – akár azt, hogy időben elinduljunk reggel otthonról – és rádöbbenünk, hogy ez nagyobb munkánkba kerül, mint azt terveztük, a türelmetlenség kéretlenül megjelenik. Nem nehéz belátni, hogy szülőként mennyi ilyen türelmetlenség-beindító helyzettel találkozunk nap, mint nap.

Szeretnéd tudni, mennyire vagy türelmes? Teszteld magad velünk, azonnal megtudod az eredményt!

„A türelem nem egyszerűen a várakozás képessége, sokkal inkább azé, hogyan viselkedünk várakozás közben.” - Joyce Meyer

Bármilyen körben tesszük fel a kérdést, mit szeretnétek változtatni a mindennapokban, a válaszok elsöprő többsége egybecseng: türelmesebb szeretnék lenni…

Mire is kell nekünk az a türelem?

Megszoktuk, hogy minden egy kattintásra, gombnyomásra, van tőlünk, legyen az levelezés, ügyintézés, vásárlás, számlák befizetése, mosás, mosogatás… Megy minden, mint a karikacsapás.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden ilyen gyorsan megy. Sőt, megkockáztatom, elvárjuk, hogy gyorsan is menjen. A gyerekeink azonban, - ahogy mi magunk – nem működnek gombnyomásra. A szabályok beépüléséhez idő kell, hiába is várjuk, hogy elsőre is tökéletesen menjen. Ha pedig homok kerül a fogaskerekek közé, bosszúsak, türelmetlenek leszünk… és úgy reagálunk, ahogy nem szeretnénk.

Lépjünk egy lépéssel közelebb türelmes önmagunkhoz. Ehhez azonban szükség van arra is, hogy tudatában legyünk azzal (vagy azokkal) a helyzettel/helyzetekkel, amelyek során a legnehezebb megőrizni a nyugalmunkat.

Nevezzük ezt az egyszerűség kedvéért a piros gombunknak. Ezt a piros gombot tudják a gyerekeink előszeretettel és nagy lendülettel nyomkodni. Gyakran nem is tudatosan teszik, ám kétségkívül remekül ráéreznek, hol találják.

Mi segíthet, ha éppen a piros gombodon ugrálnak?

A lehetőségek közül ezúttal az időkérést ajánlanám a figyelmedbe.

A gyerekeim épp nem értettek egyet valamiben, és egy perces emeletre távozásom elegendő volt a számukra, hogy – fizikailag is fájdalmas – küzdelembe kezdjenek. Amikor leértem, a kisebbik sírt, a nagyobb pedig láthatóan zaklatott volt. Ha hagyok magamnak időt, hogy átgondoljam, tudom jól, hogy az a fél, aki verekszik, gyakran nem elsősorban a másiknak akar fájdalmat okozni, sokkal inkább a saját dühét, fájdalmát levezetni…

A megértés mellé azonban nem adhatom a cselekedetére a jóváhagyásomat, így aztán a következőket mondtam a gyerekeimnek.

– Meg vagyok döbbenve azon, amit láttam és hallottam. Elszomorít, hogy így bántok egymással. Ha most bármit mondanék, azzal lehet, hogy csak rontanék a helyzeten, azt hiszem jobb, ha most kimegyek, és gondolkodom egy kicsit, míg megnyugszom, és kitalálok valamit.

Tudod mi történt? Olyan csendben voltak a gyerekeim egy darabig, mintha Csendkirállyá válnának éppen. Aztán elkezdtek játszani, mintha mi sem történt volna.

Én pedig azt gondoltam, hogy tessék. Az érzelmeim kifejezésével, a tehetetlenségem elismerésével, a hangom felemelése nélkül elértem azt, amit kiabálással, fenyegetéssel nagy valószínűség szerint nem sikerült volna.

Mit változtat, ha ezt a mintát adjuk át?

Segít, hogy a gyerekeink lássák, ha verekedéssel oldják meg a nézeteltéréseiket, azzal nem lépnek előre. Megtanulják, hogy nem az erősebbé az igazság, sőt, talán nincs is igazság, hiszen minden résztvevő másként látja az adott helyzetet, és a saját szemszögéből helyesek az indokai és a cselekedetei.

Ahhoz, hogy figyelembe tudják venni a másik fél (akár a szüleik) érzelmeit és érdekeit, elengedhetetlen, hogy felismerjék a sajátjukat és megfelelően tudják kommunikálni azt. Ez pedig nem működik szülői példamutatás nélkül.

Tehát, ha „már megint nem úgy sikerült, ahogy terveztem” helyett elégedetten zárnál egy helyzetet, érdemes kipróbálni az időkérést, mint megoldási lehetőséget. Sokkal többet segítesz, ha ismét nyugodthangon reagálsz, mint ha meggondolatlanul teszel vagy mondasz valamit. Ráadásul olyan példát mutatsz, amely követendő, és ez sem utolsó szempont.

Kíváncsi vagy rá, mennyire vagy türelmes? Teszteld magad, - azonnal megkapod az eredményt - , és találd meg a megoldást!

A türelem eszköztára: büntetés helyett: Online tanfolyam szülőknek!

A tanfolyam során megtanulod, hogyan határozd meg a kereteket, amelyek betartását türelemmel, jó megoldásokkal és nem büntetéssel biztosítod. Kialakíthatsz egy olyan együttműködésre építő rendszert, amelyben a gyerekeid a probléma helyett a megoldás részeivé válnak. És még hálásak is lesznek érte!

Használjátok jól az érzelmeiteket!

dr. Skita Erika
kommunikációs hídépítő, EQ tréner

www.ertsunkszot.hu
www.facebook.com/Ertsunkszot

 

 

Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Igyekezz már, hol a cipőd, el fogunk késni, miért most jut eszedbe, hogy pisilni kell, jajj kell az úszás cucc, megőőőőrülöööök hogy minden reggel ez megy! Na tegye a szívére a kezét, akinél még nem hangzottak el ezek vagy ennél változatosabb, neaggyisten cifrább napindító mondatok. Ugyhogy ugye? Szerintem bátran és általánosan kijelenthetjük: a reggeli készülődés, és intézménybe-munkahelyre kerülés a nap egyik legstresszesebb része – minden résztvevőnek! No de, tudjuk-e hogy miért? Kis-Kovácsné Vancsa Barbi írása.
Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Itt a Vágatlan Május! Na ez igazán tetszeni fog a családnak, akárki is vágja a füvet nálatok! A nemzetközi kezdeményezés még 2019-ben Angliából indult, célja, hogy felhívja a beporzóbarát kertek jelentőségére a figyelmet.
Az Édesanya teremtése

Az Édesanya teremtése

Azt tudjuk, hogy 6 pár keze és 3 pár szeme van, gyógyítani is tud, de ki teremtette a könnycseppet?
Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy… tudom, hogy ebben a hónapban még nem hívtalak, de még csak elseje van. Nem azért akarom letenni, mert már legszívesebben a temetőben tudnálak.
Ugrás az oldal tetejére