"Legyél menő irodalmár, és írj nekem egy verset a megadott szavakból!"
- felhívásunkra, nagyon szuper költemények születtek. Némelyiknél teljesen irigykutyává váltam, hogy én miért nem tudok ilyet jól, vagy legalább, fele ilyen jól írni…? Persze, ez már az én tehetség bajom, viszont olvasni és örömködni mi is tudunk!
Nagyszerűek vagytok! Viccesek, bensőségesek és néhol meglepően fordulatosak. Jöjjenek hát a nem mindennapi költemények hétköznapi költőinktől!
Szavak, amiket fel kellett használni a vershez: hűség, bolond, férfi, nő, gurul, test, állat, útmenti, anyós, reggel, bizalom.
Érdemes volt tollat ragadni - mert mindenki kapott ajándékot - 1 belépőt a Magyarkertbe!
Mindenki, aki beküldött egy verset, jutalomként kap 1 főre belépőt a jakabszállási Magyarkertbe!
Morovicz Katalin
Hűséget fogadott egymásnak egy férfi és egy nő,
a mai korban pedig ez már túlzottan nem menő.
Útmenti templomban került sor a szertartásra,
hol a bizalom sírja is egyúttal meg lett ásva.
Az esküvő napján történt egy kis baleset,
kedves anyós nagy testével az udvaron elesett.
Vőlegényünk két kezéből a jegygyűrű elgurult,
ez a reggel minden téren rossz ómennek bizonyult.
Az ara csak fogta fejét, ordított, mint állat:
"Bolond vagy te, találnék én sokkal jobbat nálad!"
Vőlegényünk csak mosolygott menyasszonya láttán,
elvette és remélte, hogy nem lesz belőle sárkány.
Sosterics Éva: A menyegző
Este volt már dinom-dánom
nagy nagy lagzi hét határon
Gurult a test, folyt a szesz
útmenti csehóban láttam ezt.
Anyós pajtás asztal alatt
számolta a poharakat
bolond férfi szólt oda:
Sok volt-e a pálinka?
Milyen állat vagy te Sára:
egy szamár vagy egy bálna?
Örülsz- e a hűségnek,
Vagy csak ott a hőségnek?
Se bálna se Sára csak egy
Becsapott a madárka.
Igyunk a nagy barátságra
Mondta ezt a "hìres" mátka.
Csakhogy ő a vizet itta
Anyóst meg jól leitatta
hogy nevessen ki erre jár
Ilyen ez a pimasz leány.
Ezért én csak lapitok
közben terveket aprítok
Jössz te még az én utcámba
Bosszúvágyam otthonába.
Minden reggel arra kelhetsz
Milyen szép a munkás élet
jó lett volna a húsos fazék
De így járt a nő, ki paréj.
Bárkai Nóra
Régen volt már, nem is emlékszem még,
Csak egy gyűrű emlékeztet rá, mi is a hűség.
Kellett nekem igent mondanom!
A bolond, csak a bolond a jutalom!
Volt egyszer egy férfi, szeme kék, haja barna,
Volt egyszer egy nő, haja szőke, szeme nem csalna.
A szép emberek idővel egymásra találtak,
Habár ez bizony nem tetszett a leendő férj anyjának.
- Gyere hozzám, egyre csak azt hajtogatom,
Holnap már lehet is a lakodalom!
Mondta a férfi, és összegyűlt a násznép is rendesen,
Éltek egy napig boldogan, mint Marci Hevesen.
Vigadt a násznép, vigadt a menyecske,
Itták a bort, akár a mézet a méhecske!
Szólt a zene, táncolt mindenki,
Ebben a napban nem igen lehetett bármit is kivetni!
Gurult a kerék, sietett a pár a nászútra,
Habár boldog volt mind a férj, mind az ara!
A boldogság nem felhőtlen,
Mivel az anyós szerint, ez a pár felelőtlen!
- Egy test, egy lélek, de nem vagy kentaur,
Ez inkább félig ember, félig állat, vagy inkább Törpicur?
Oktatta anyja a fiát szüntelen,
Hogy lehet egy szem gyermeke ilyen esztelen?!
- Ez a lány nem neked való, higgy nekem!
- Anyám, már semmit sem tehetsz, hisz övé az én nevem!
- A szerelem vak hiába,
A nevedet szüntelen foglalom imába!
A beszélgetést kihallgatta a menyasszony,
- Ha ilyen volt a menyegző, milyen lesz a karácsony?
Meg kell szeretnie a Mamának,
De lehet ez még csak kezdete egy csatának?
Az ara kieszelte a csodálatos tervet,
Amihez már csak meg kellett találni a helyet.
- El fogom bűvölni, és megmutatom milyen is vagyok,
Nem vagyok rossz, és mindig csak adok!
Az útmenti szállóba vezetett az út,
Elfelejthettünk a bánatot és a bút.
- Megenyhült az én anyósom szíve,
Mikor meglátta, mennyire vagyok a konyha híve!
Volt ott hús, kenyér és minden, mi szem-szájnak ingere,
Büszkén állt az asztal mellett az anyós fiának hitvese.
Elfogyott az étel mind az utolsó falatig,
Miután a férfi elaludt, a két asszony beszélgetett hajnalig.
Eljött végre a reggel, felvirradt az új nap!
Kibékült a két ellenfél, és ehhez nem kellett pap!
Minden kapcsolat alapja a bizalom,
Így éltek hát hármasban a béke, a szeretet és a nyugadalom!
Csernus Lajos
Reggeli fény nő, hűséges vekker keleszt…
Futok. Bádog férfi test – útmenti kereszt.
Amott egy bolondos állat gurul, lesi
bizalommal az anyósok locsi-fecsi
csapatát, mint botorkál, s a szót csépeli.
Lám istenre, fára pillantást se vetnek.
A hunyt szemekből rozsda könnyek peregnek…
Ládai Eszter: Új élet
Nézem kora reggel tükörben magam,
pillantásom megakad karosszéken
rajta kacér harisnya fekszik lágyan:
jaj, csupa rúzsfolt útmenti életem.
Állat cselekvésem rögvest feloldom:
– Hisz férfi vagyok, nem is akármilyen,
legalábbis minden nőtől ezt hallom
aki éppen karjaimban elpihen.
– De ki van most ágyamban, nem emlékszem,
biztos a bárból való sok bor után,
vagy az új bájos szomszéd, reménykedem.
Lassan ébredek, sok szó gurul puhán.
Köztük a hűség, bizalom számra jön
és már dereng mi történt tegnap velem:
szerelemnek gyűrűt adtam hegytetőn,
íme a szentség, múltamat levetem.
Testem enyhül, nincs rémes súly vállamon.
Bolond vagyok, tükörből néz anyósom.
Che Leo
Gurul a motoros járgány
férfi bambul a kormánynál
Útmenti nő testet - piaci rés! - kínál
- Vajh reggel óta emancipáltan riszál,
vagy farok csóválja?… - emberünk a fejét.
Anyós-ülésen fekvő kiskutyára néz
bolondos, hűséges eb fején a kéz.
Az állat, s a bizalom meglepi nejét…
Rebbenő szívvel gázra lép
homály oszlik, tisztul a kép.
Che Leo
Reggel. Gurul a hűséges s ebes járgány
Férfi bambül - kutyus mellett - a volánnál
Útmenti koros nő vírus-testet kínál
- Bolond ez, pandemizériában riszál?
Buksi bizalommal int anyós ülésen
- Állat, ez az élet!… Kerüld az útszélet.
- Arany köz… Ámbár… Nézd… - ember a kormánynál
Rádióból hír ömlik: terjed a járvány.
Batkay Kata: Család
A gyermek bizalom és egyre nő:
- ha fiú lesz férfi, bolond, állati erő,
apa és após háborgó és szenvedélyes.
- ha leány lesz nő, gyermeket szülő,
anya és anyós ösztönös ölelő, szerető.
E két ellentétben felvillanó reggeli láng,
saját útmentén guruljon, küzdjön, majd
forrjon össze egy testben és hűségben!
Vincze Vilmosné Erika: Vészhelyzet
Szerda reggel óta elveszett a bizalom.
Keresem mindenfelé, útmenti falakon
Hátha ott csücsül és csak elfáradt a drága,
Batyuján könyökölve, fűszálat rágcsálva.
Az idő telik, s továbbra sem lelem nyomát.
Pedig tényleg kutatom, anyós pajtás borát
Is faggattam, de mostanában ő sem látta.
Megiszom, dühítő a haszontalansága.
Szembe jön a hűség. Hunyorogva nézek ám.
Nehogy már te is világgá menj!!-ordítok rá.
Na az hiányozna szegény,bolond fejemnek..
Jaj, milyen cifra dolgok eshetnének úgy meg!
Férfi emberből egyből kitörne az állat!
A nő meg menekülhetne, amerre láthat..
Ám hirtelen egy test gurul elém, felkapom
És el sem merem hinni, megvan a bizalom!
Batkay Zsolt: Kis versek...
Út mentén virágzik, s bolondos illata vár,
a jószág és az ember naponta mellette jár.
A lélek a reggeli csendben pihen, pislogva vár,
míg gurul, víg az éjjel, s a test csillagokban jár.
Ahogy Nő és Férfi egész fenőtt ember pár,
miként a hűség és bizalom, kéz a kézben jár.
Böjténé Jóni Évi: Költői álmok
Napsütéses reggelen költők útján járok.
Szembe jön velem Ady, kinél valóbbul
nem írtak férfi és nő útjáról.
Az út mentén rám köszön Attila,
a Józsefék családjából.
A női test rejtelmeit kevesen írták le
úgy, mint az Ódá-ban ő.
Gurul tovább a képzeletem, majd
cikázik, mint csacska, bolondos állat.
Most Babitsot látom, ki Szekszárdon
született és színésznőt szeretett,
majd a Sophie-t.
Hűség és bizalom – és mégis hinni
Istenben – ezt zengi az Örökkék ég
a felhők mögött-ben.
Álmomból a mama, a drága jó anyós
ébreszt, szemem dörzsölve felkiáltok:
Ez meg itt a Lackfi János!
Na,de mama! Petőfi, Arany János,
Reményik még nem járt itt!
Radnótival, Juhász Gyulával, Nagy
Lászlóval, Szabó Lőrinccel és
Faludyval még nem is álmodtam.
A mama most is tudja a tutit, mint mindig.
Itt van neked lányom a Tóth Krisztina,
Parti Nagy, Petőcz, Háy és az Izsó Zita!
Szabó T. Anna, és Karafiáth Orsolya!
Jutasi-Felföldi Brigitta
Szép nő volt anyósom fiatalon,
mutogatta is testét a Balatonon.
Útmenti kávézókba, ha betért
a férfiak megvesztek kegyeiért.
Bizalom nélkül nincs kaland,
mert a hűség nem hasztalan!
Bolond dolog a szerelem,
de Őt is megtalálta egy reggelen...
Vonatra űlt, mely gurult vele messzire,
Hogy ne legyen többé gondja senkire.
Otthon várta őt egy cuki kis állat
nem is érdekelte őt több szerelmi ajánlat....
Adorján Liza: Nehéz
Útmenti keresztnél mondok egy imát,
Hűséges testem alakot miért vált?
Pedig futok, mert gyorsan gurul a gyógyszerem
Szebb holnap gondolatát is sokat kergetem.
Reggel a kávém az egyetlen gyönyör,
Hűséges társam, míg az alvatlanság gyötör.
Bolond vagyok, ha bizalmam megrendül
Férfi a hálóban tárgyal rendületlenül.
Gyakran már ordítok, mint egy tűzokádó állat,
A szomszéd is fogat mos, vagy töröl lábat.
Anyós is elkerül, vagy csak maszkban jön át,
Nem látni őszinte női mosolyát.
Csernus Anna
Bolondul szeretni kisgyermekként lehet,
mikor még nem érdekeltek igazán a felek
anyagiakban, no meg útmentiekben,
s nem igazán nők, vagy férfiak a testben
tényleg ott van már csak hűség és bizalom
méregbe gurulás nélkül, egész fiatalon
mielőtt címkézni kezdenénk, hogy anyós
após - mindezeket nagymama, nagypapa helyett
mert jóra te is csak gyermeked neveled
s reggelre, mint bennem, benned sem marad szeretet.
De megnőttél
te állat.
Rickert B. Piroska: Talán egyszer…
Mondd, kihez legyek hűséges?
A kócos kislányhoz,
ki útmenti fák árnyékában,
barátnőkkel játszott?
Mondd, kihez legyek hűséges?
A bolondos kamaszhoz,
ki nem szerette testét,
mit a tükörben látott?
Mondd, kihez legyek hűséges?
Az ábrándos nőhöz,
ki hitt a férfiban,
és akarta a nagy Őt?
Mondd, kihez legyek hűséges?
Az anyóshoz, ki lehetek,
mikor gyermekem megleli
az ölelő szerelmet?
Mondd, kihez legyek hűséges?
Hisz telnek az évek,
mint üveggolyók gurulnak,
és hirtelen eltűnnek.
Talán egyszer, érkezik egy reggel,
bizalmat hoz majd, átszövi reménnyel.
Kinézek az ablakon, látom a felhőket,
mint kis állatok, a széllel kergetőznek.
A perc átölel, megtisztít, elfogad,
semmit nem ígér, nem kérdez, megnyugtat.
Hálás vagyok és lehunyt szemmel érzem,
magamat is szeretve, csak így szabad élnem!
Szila: Kiöregedett örömleány
Nem túl bizalomgerjesztő reggel az útmenti anyós!
Széles, gurulós teste nem túl kapós.
férfi "ez", vagy nő? Nagyon csalós!
Egy bolond állat, ha hűséges az após!
Szila: Ifjú házasok
A férfi ha a nőért bolondul,
Az ész elszökik, a gyógyszer elgurul,
test a testtel éjjel,
állatii szenvedéllyel,
Szerelmet, hűséget, csodát ígérve,
Teljes bizalommal, egymást érintve...
De borzalom, ezt a szentséget nem kímélve
reggel betoppan az anyós!
Ez a nap már úgyis depressziós,
S a munkahelyre tartva, lelombozva,
Az útmenti fákat kémlelve, átgondolva,
Az éjjelt a reggel bemocskolja,
S már tisztán látszik, hogy a házasélet bizony nem mindig habostorta.
Anica
Tavaszi napsütésben útmenti fák ölén
Szerelem hevében állati ösztönnel
vívnak párbajt a bak nyulak serényen.
Szerencsésebb bolond átgurul előtted,
Az anyóstól félő járművednek dörren.
Ilyen ez az tavasz, jő a Szerelem
Férfit és nőt is megrészegít teljesen.
Egy dologban bízhat a szerelemre lelt pár,
Hűséget lelt a társa oldalán.
A tavasz elrepült, váltja nyár,majd ősz....
Ahogy a levelek is lehullanak a porba,
Úgy változik a kapcsolat is bizalmatlan sorsba.
A fagyos téli napokon a hűség a támasz,
Szeretet ünnepén az egyetlen vigasz.
Elmúlnak a zord éjjelek, ismét itt a tavasz,
Kinyílnak a virágok,s a test újra szabad.
Felélénkül a természet apraja és nagyja,
Az Ébredésnek mindenki a rabja.
Fű,fa virág, állatok és emberek
Újra járják vígan bolondos dance-üket.
Egy valami Örök,a Világ újulása,
A reggeli napsugár örömtánc hívása.
Éljünk hát bolondos bizalmas életet,
S legyünk mindig hűek egymáshoz emberek!
Gyerekek versének szavai:
póniló, bolond, csillog, gurul, ugat, óra, tündér, reggel
Décsi Kristóf
Élt egyszer egy póniló,
Aki mindig csak játszott,
Reggelente ugatott,
Közben hadonászott.
Bolond volt a póniló,
Csillogott szeme,
Elgurult tündérháton
Messzire gyógyszere.
Megszólalt az órám,
Reggel lent nálunk
Viszlát póniló
Holnap éjjel is várunk.
Batkay Virág: Hajnal
Reggeli órán csillogó fényben,
Póniló vágtat a harmatos réten,
Vízcseppek gurulnak szerteszét,
Virágok ébrednek, figyelik léptét.
Házikók, kis tanyák fényei,
Ugatás hallatszik, közeli,
Szállnak bolondos fürtjei,
Távolból egy tündér figyeli.
Ki ez a tündér? Csak nem Te vagy?
Álmodj tovább szépeket,
Csodás gyermeki lényeket,
Figyeld mindig a kék eget,
Ott is lelsz meglepetéseket!
Károlyfi Anna Dorka,11 éves
Minden reggel bolyhos kutyám ugat.
Elkergetve puha felhők álmát.
Pónilovak, tündérek kertjéből,
Kigurul a csillogó látvány.
Bolond óra, te is csörögj csak szakadatlan,
Sarokba váglak, álmodom tovább az életem,
Lankadatlan.
Csongrádi Hanna
Egy kecskeméti bolond póniló reggel tündért kergetett,
Bár álmában az óra egy kicsit csengetett.
Csillogó szemeivel megugatta a Napot,
Mire rájött, hogy ő csak egy póniló.
