B születése

Most viszont kb azonnal tudtam, hogy ez lesz az én utam. J elsőre nem volt partner ebben, de bíztam benne, hogy ha elég időt és információt adok neki, akkor, mint mindig most is támogatni fog. Kb. félidőig vártam erre. Akkor beleegyezett, hogy utazzunk el Hódmezővásárhelyre, ismerkedjünk meg F-val a bábával. (Akit több otthonszülős barátnőm történeteiből már úgy éreztem, mintha ismernék. Teljes bizalommal voltam felé ismeretlenül is) Pontosan nem tudom, hogy az ő határozottsága, a biztonságérzet, ami árad belőle, vagy pedig a már megérlelt döntés mondatta ki J-vel a hazafelé úton, hogy akkor szüljünk otthon. Igazán hálás voltam neki, hogy rábólintott és nem kellett győzködni, vagy csatázni ezen.

Felvettem R-val a kapcsolatot. Ő kecskeméti bába, így egyszerűbb volt megoldani a várandós gondozást. Már az első találkozásunk alkalmával úgy éreztem, hogy ennyit senki sem foglalkozott velem, a hogylétemmel se a kórházban, se a védőnőnél, a nőgyógyászról nem is beszélve. Sok-sok találkozásunk volt, mindig nagyon vártam. A szívhang hallgatásokat szerettem a legjobban. V. általában ott volt, segített R-nak tartani a Doppler-készüléket, aztán a távozása után napokig ezt játszotta.

A születésnap

Hajnalban álmomban mintha görcsöket éreztem volna. Reggel, ahogy kimentem wc-re meglepődtem, hogy kissé véres nyákos folyásom van. Boldog voltam! Tudtam, hogy erre a napra vártam eddig, biztos voltam benne, hogy ma fog születni a kisbabánk. Azonnal 10 perces kellemes kis fájásaim lettek. Megvártam, míg J felébred, megbeszéltük, hogy menjen el még dolgozni, majd szólok, ha erősödik. Áthívtam egy barátnőmet a kislányaival délelőttre, hogy ne legyek egyedül. 8 körül értesítettem F-t, aki mondta, hogy jön, megnéz, de el kell mennie még egy tárgyalásra Veszprémbe. Ettől megijedtem, mi lesz ha nem ér vissza? Így a fájások lassultak, gyengültek. Jó volt. Mikor ideért, meg se vizsgált, annyira látszódott, hogy még sehol sem tartunk. Elköszöntünk, de abban maradtunk, hogy ha bármi van, szólok, R úgyis itt van Kecskeméten.

A gyerekekkel az egész délelőttöt kint töltöttük az udvaron. Élveztem a meleg napsütést, örültem, hogy nem egyedül kell lennem. Délben elköszöntünk. Addigra 5 percesekké erősödtek a fájások, már nem tudtam beszélni alattuk. Értesítettem a szüleimet, hogy induljanak V-ért, szóltam J-nek, hogy fejezze be a munkát és jöjjön haza. Hívtam F-t, aki épp akkor érkezett meg Veszprémbe, ő pedig küldte Ritát.

Komótosan megebédeltünk. Egy óra felé J is, R is megérkezett. Azt hittem, hogy csak rám néz, de úgy megnyugtatott, mikor szó nélkül elkezdte hordani a táskáit, a szülőszéket. El sem hittem milyen sok cuccal érkezett! Ismét biztonságban éreztem magam, hogy innentől kezdve nem vagyok egyedül, jó kezekben vagyok. Fél 3 körül, pont időben V gond nélkül elment a Papáékkal. Meglepő volt, hiszen sose történt még ilyen. Örültem neki, mert az ő elhelyezésétől tartottam leginkább.

A délután kellemes csevegéssel, sok nevetéssel telt. Általában a labdán ücsörögtem, itt volt a legkényelmesebb egy fájás közben. 4 óra körül úgy éreztem, hogy megint lassultak. R felajánlott egy olajat, ami erősíti a fájásokat, de mondtam, hogy amíg nincs itt F, várjunk. Inkább sétálgattam fájások között és csak akkor ültem a labdán, amikor kellett. Fél 5-kor megjött F is. Kicsit csodálkozott, hogy semmilyen hangot nem adok ki, csak némán fújom ki a levegőt fájás közben. Aztán mondta, hogy szeretne megvizsgálni. Ez volt az első és egyetlen vizsgálat. (V szülésénél a vizsgálatok voltak a legkevésbé elviselhetőek, ezért kértem is F-t és R-t, hogy ha lehet, kerüljük el a vizsgálatokat) Jó hírrel szolgált, már 6 cm-nél járunk. Mindezt kellemes csevegés és labdán ücsörgés közben, 5 perces fájásokkal. Így maradtam az eddigi stratégiánál, ettem, ittam, sétálgattam, és a labdán ültem.

Elkezdték átrendezni a lakást, felállítani a medencét. A medence felfújása körül kezdtem már befelé fordulni, már nem beszélgettem, és rengeteg dolog zavaróvá vált körülöttem. A fájások is erősödtek. Épp azon kezdtem gondolkodni, hogy valami kis segítség jól esne, amikor F megkérdezte, hogy masszírozza-e a derekamat. Teljesen ráérzett, mi lenne jó nekem! Én ültem a labdán, fájás közben kapaszkodtam a konyhapultba, ő meg mögöttem ült a szülőszéken és finoman masszírozta a derekamat. Épp csak annyira, amennyi szükséges volt.  

R és J Elkezdték tölteni a vizet. Néma csendben tettek-vettek körülöttem. Mindenki azon volt, hogy nekem jó legyen. Senki nem mondta egyszer sem, mit hogy kellene csinálni, csak értem és a szép születésért munkálkodtak. Potyogtak a könnyeim: soha nem tapasztaltam még magam felé ekkora önzetlenséget!

Továbbra is csendben fújtam ki a levegőt a fájások alatt. Végre elkészült a víz. Beszállhatok! Istenem, de jó, hogy vártam már! 

Ahogy belementem ebbe a tágas medencébe, valahogy kitisztult a fejem. Ezt vártam! Ez a jó meleg érzés kellett nekem! Megkerestem a kényelmes helyzetet. A medence falára támaszkodva térdeltem, J velem szemben ült és fogta a kezem. Valaki a fejem alá törölközőt tett. Olyan komfortos lett minden. És jött a következő fájás, amikor már jó mély hangon nyögnöm kellett közben. Hoppá! Ez bizony már tolófájás! De jó! De ne, még nem tartunk ott, még meg akartam pihenni ebben a finom közegben! Már itt is a következő, még erősebb. F mondja, hogy már itt a feje. Megfoghatnám, de nem bírom elengedni J kezét. Mindjárt jön a következő. A burok is megrepedt, érzem, ahogy árad ki belőlem a magzatvíz. R mondja, hogy teljesen tiszta. A következő fájásnál már kiabálok, hogy nagyon fáj. Gyere baba, gyere csak! Aztán érzem, ahogy feszíti a hüvelyem a feje, hopp kint is van! Azért meg is kérdeztem, hogy ugye kijött. Még egy tolás és kint lesz a teste is. De hát még én nem is nyomtam, azt se tudom, hogy kell?! Mindent a méhem csinált eddig! És hirtelen kicsusszant a teste is. Annyira intenzív volt az egész, hogy kell egy kis idő, míg kinyitom a szemem, el merem engedni J kezét és átveszem R-tól a babát.

Gyönyörű baba, erősen kiabál, de a mellkasomon megnyugszik. Pont olyan, mint V volt! De mégsem. Rögtön nézegetem a hasonlóságokat és a különbségeket. Gyönyörű!

Túl sok pihenés most nincs, újabb fájások jönnek, de ott a vízben ülve nem akar a méhlepény megszületni. Megvárjuk, míg nem lüktet a köldökzsinór, majd J elvágja és a csupasz mellkasára veszi a babát. Ahogy függőlegesbe kerülök, szépen meg is születik a méhlepény. R és F segít  kimászni a kanapéra. F megvizsgál: nincsen sérülés. Jön B szopizni. Akkorákat kortyol, hogy el sem hiszem. Egy órán keresztül szopizik mellettem fekve. Csak ezután veszi át F. Egy ideig babusgatja. Istenem de jó kezekben van! Mintha a saját gyermeke lenne, akkora szeretettel van felé. Senkit sem láttam még így babához nyúlni. Egy hangja sincs B-nek. Aztán ott a kanapén a lábaimnál vizsgálja meg: 4170g. Micsoda szép súly! (pedig addigra már mindenkit lekakilt, aki csak a kezébe vette)

R elkísér lezuhanyozni. Nagyon jól esett! Folyamatosan azt mondogattam, hogy milyen jól vagyok… majd elkezdett sötétedni a világ… Nem ájultam el teljesen, de eltöltöttünk egy kis időt a kádban, míg ki tudtam jönni. Addigra a lakásunk úgy vissza volt rendezve, mintha nem történt volna semmi, még erre is volt gondjuk! Még segítettek felöltözni és bebújni az ágyba.

Este 11 volt, mire R és F elköszöntek tőlünk. Mennyire jó érzés volt úgy köszönni, hogy 2-3 év múlva ha nem is ugyanitt, de ugyanígy szülünk!

A másnap reggeli közös ébredés és beszélgetés az ágyban felbecsülhetetlen élmény volt. Úgy éreztem, hogy még szerelmesebb vagyok a férjembe! Hálás voltam neki, hogy B így születhetett. Pont úgy és pont akkor, amikor kellett. Egy perccel sem előbb :)

Azóta sem győzök hálát adni, hogy megadatott nekem ez a nap, úgy ahogy volt!

-Lonca

A kép (pixabay) csak illusztráció!-nem a szerzőt, vagy családtagját ábrázolja!