Jelenlegi hely

Szülés másként, avagy mitől NŐ, a nő? - férfi szemmel -Szülésélmény-történetmesélő

Sosem gondoltam volna, hogy öt gyermekem születését végignézve a hatodik világra jövetele mutatja meg nekem igazán, hogy miben különbözünk mi férfiak a nőktől. Mármint odabent, fejben. Kórházi szülőszobai rutinnal rendelkezve egy halvány gyertyafényben úszó szobában ülve gondolkodtam azon, hogy mit is keresek itt valójában?  A konyhába megyek, kinézek az ablakon.

A panelházak ablakai szomorúan néznek vissza rám, szerintem ők sem szeretnek itt lakni. Odakintről halkan hallatszik be a város zaja, ami az esős, szeles idő miatt egyre ritkul, bár teljesen sosem szűnik meg. Mi egyébként falun élünk, ez az alapzaj szokatlan. Csendben várom a legkisebbik kisfiam megérkezését, közben az agyam egyfolytában kattog. Sehol egy orvos, sehol egy kétezer lumenes vakító lámpa, sehol egy infúzió, a szomszéd lakásokban is mindenki éli a megszokott életét. „Otthonszülés” majszolgatom a gondolatot. A gondolatot, ami valósággá vált és ennek a valóságnak én is részese lettem.  Meg az éppen nagykorúvá vált lányom is.

Agyrém! Ez volt az első véleményem róla, amikor a feleségem közölte velem, hogy így határozott a Covid miatt, meg egyébként is ez minden vágya már régóta. Jöttek a kérdések, kételyek, aztán belenyugodtam. Mit is tehettem volna, hiszen úgyis tudja, hogy mit akar! Majd megoldjuk- gondoltam- ha már ötször sikerült, akkor most miért ne? Erős unszolások után elolvastam róla egy könyvet is ( Frederic Leboyer-Gyöngéd születés), bár a 70-es években megírt könyvet nem éreztem korunkba illeszthetőnek. Túl utópisztikus volt, túl tökéletes. Aztán megismerkedtem két nagyszerű bábával, akik felkészültségükkel, rutinjukkal és emberségükkel minden kételyemet eloszlattak. Amikor kellett ott voltak, amikor kellett segítettek, egyszóval végig profik voltak.

És hogy én miként éltem meg mindezt? Kellemesen csalódtam az egészben. Az általam elolvasott könyv minden gondolata megjelent valamilyen formában, az írás testet öltött. A vajúdás egészen elhúzódott, 24 óráig tartott. Ez szokatlan volt, hiszen előtte a „steril” körülmények között a különböző szülésbeindító injekciók és egyéb finomságoknak nem mondható módszerek után néhány órán belül már magamhoz is ölelhettem gyermekeimet. Itt a külső –idegen- faktor nem működött, a természetességen volt a hangsúly, ezért is tartott sokáig. Feleségemet ismerve tudtam, hogy nem okoz neki gondot a szülés, neki ez egyébként is egyfajta küldetés. Amint a fájások egyre erősödtek, úgy lett az ASSZONYBÓL ANGYAL. Tekintete, arca teljesen megváltozott, átszellemülve kilépett a világunkból egy másik dimenzióba: a teremtés dimenziójába. Hamarosan életet ad.  

A tolófájásoknál már készítettem a kamerát és a fényképezőgépet (szigorúan vaku nélkül), mint ahogyan eddig mindig. Az én dolgom a dokumentálás volt. Mondjuk még szoknom kellett a vakumentes exponálást, de belejöttem. A félhomályban valamivel este tíz után megérkezett a kisfiam. Véget ért a rövidebbik utazása és kezdetét vette az újabb hosszabb utazás, az ÉLET. A babát nem vitték fürdetni, nem kezdték gyökérkefével sikálni, légutait kiszívni, mérlegelni. Amint megérkezett az édesanya hasára tették úgy, hogy a köldökzsinórt sem vágták el.

Leírhatatlan volt meglelni az ISTENT látni azt a tökéletességet, ahogyan testünk működik, ahogy teremtődött. Láttam, ahogy a köldökzsinórból pumpálódik a vér a kisfiam köldökébe, ő pedig néhány halk nyöszörgéssel az édesanyja hasán fekve adta tudtára a világnak, hogy megérkezett. Minden gyötrelem nélkül, minden erőszakos külső hatás mentesen. Csak szimplán előbújt. Aztán én is megfoghattam, levetkőztem félmeztelenre és a mellkasomra tettem. A kicsi test lábait maga alá húzva, szinte összegömbölyödve feküdt, közben nézett rám. – Szia apa! Itt vagyok, látod!? Megkönnyeztem. Az érzelmek felszínre törése ilyenkor irányíthatatlan.  Kicsi kék szemeivel úgy nézett, mint aki már mindent tud rólam. Szerintem tud is.

Ami a hab volt a tortán, hogy a szülésnél jelen lévő legidősebb gyermekem, a lányom fogadta érkező öccsét először, ő is segített a szülésnél. Ha nem látom, nem hiszem el, de úgy viselkedett, mint aki már a századik szülést vezeti le. Nevezhetjük ösztönnek is, de szerintem akkor ott ő is átlépett a bábákkal együtt a másik dimenzióba. Angyalok között voltam.

- Heinrich Gábor -

 

 


Neked is van egy szép történeted, amit szívesen megosztanál velünk?

Írd meg nekünk! Mondjátok el, milyen élmény volt számotokra: örömeiteket, fájdalmaitokat, félelmeiteket vagy akár a kalandjaitokat!

Feltételek:

  1. Bárki megírhatja szülésélményét függetlenül attól, hogy hol és mikor szült.
  2. Apukák is írhatnak, ők hogy látták, mit éltek át.
  3. Fontos, hogy a történetben ne használjatok neveket, fogalmazzatok általánosan úgy, mint: a kórházban, az orvos, a szülésznő, és ne tartalmazzon másokat sértő, kritizáló hangnemet (a neveket jogunkban áll kivenni). 
  4. Az írásban szerepeljen a szülés éve.
  5. Az írásodnak adj címet, és mellékelj egy fényképet, ha szeretnéd, hogy megjelenjen.
  6. Ha több gyermeked van, több történetet is küldhetsz.

A történetet e-mailben várjuk:

Érdemes tollat ragadni - mert mindenki kap ajándékot!

Minden születésélményt beküldő 2 főre belépőjegyet kap a jakabszállási Magyarkertbe, melyet 1 éven keresztül használhat fel! (pályázat beérkezésétől számítva, pár napon belül küldjük is a jegyeket).

Továbbá minden születésélményt beküldő között ajándékot sorsolunk ki. 

Nyeremények:

  1. Fotózás: Kismama, portré, gyerekek, vagy családi fotózás: Makai Marianna + nappali smink készítés Szelei Klára jóvoltából
  2. Love Your Belly tanfolyam – Nagy Kriszti jóvoltából
  3. Könyvnyeremény a Malom Libri Mesebolt jóvoltából

A sorsolás menete: minden beküldő neve bekerül a kalapba, a szerencse fog dönteni.

A sorsolás napja: a Születésünnep nyereménysorsolásának napja, október 1. 17.00 óra, Katona József Könyvtár.

Nyereményt sorsolják: Makai Marianna, a Kecskemétimami főszerkesztője és Kovács-Dandi Csilla, a Születésünnep Kecskeméten főszervezője.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Karácsonykor mindenki szeretne örömet szerezni – de egyre többen azt érezzük, hogy a rengeteg tárgy helyett valami maradandóbbra vágyunk. Valami olyanra, ami nem porosodik a polcon, közös élménnyé, emlékké válik.Összegyűjtöttük a legjobb élményajándék-ötleteket, melyeket gyerekeknek, pároknak, nagyszülőknek vagy akár barátoknak is adhatsz – és amelyek könnyedén elérhetők.
Ugrás az oldal tetejére