Hogyan fordíthatod a javadra ezt a helyzetet?

Azóta mi történt?

Én is begubóztam az otthonomba, a kislányommal kettesben. Elindult az online oktatás. Az első hetekben sokat segítettem neki a tanulmányokkal kapcsolatban, voltak kisebb hullámvölgyek, de rövid idő után helyére kerültek a dolog. A kislányom egyébként örült az előnyöknek: nem kell korán kelni, nem kell bemenni az iskolába, több ideje marad a saját dolgaira.

Ő introvertált típusként nem szereti a személyes megjelenést – mondjuk a ZOOM és a házi feladatként kért itthoni videó készítés kimozdította a komfort zónájából. De ezeken is túljutottunk közösen, igyekszem oldani benne a feszültséget, amit ilyenkor érez. Sokat beszélgetünk, sokkal több időt töltünk együtt, jobban látom, érzékelem a gondolatait, a félelmeit. Azon igyekszem, hogy a sikerekből táplálkozzon, a kudarcokból pedig tanuljon. Pl. volt olyan dolgozat, ami azért nem sikerült fényesen, mert elfelejtette, hogy akkor lesz és nem készült fel rá.

Segítek neki abban, hogyan rendszerezze a dolgait, mik a prioritások, mit jelent a határidő és hogyan szervezze hatékonyan a tennivalóit. Ugyanazokat az alapelveket tanítom neki, mint amelyekről a csoportos foglalkozáson beszélgetünk a felnőtt résztvevőkkel.

Tűzrőlpattant háziasszony üzemmódban

Közben átváltottam tűzrőlpattant háziasszony üzemmódra. Ilyen fontos kérdések pörögnek a fejemben, mint a „Mi a csudát főzzek ma?” vagy a „Jaj, már megint porszívózni, söprögetni, mosogatni kell!”. És itt van még a bevásárlás kérdése is.

Az első hetekben szabályosan görcs volt a gyomromban, amikor egy boltot kellett meglátogatnom, főleg, ha sokan voltak bent. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, szabadulni akartam minél előbb. Ezért aztán heti egyszeri alkalomra limitáltam a bevásárlást és ha lehet, olyan helyeket választottam, ahová kevesebben járnak, vagy olyan időszakban, amikor tudtam, hogy nem lesznek sokan. Aztán szép lassan megszűnt ez a fajta szorongás. Talán így van ez a katonáknál és, akik nap-mint-nap mennek harcolni? Hozzászoknak a helyzethez? Ilyen az emberi természet? Alkalmazkodik? És mindenkinek sikerül? Hogy történik ez?

Most megtapasztalhatjuk mennyire fontos a rugalmasság és ez most a kiváló helyzet ennek tesztelésére, nem? Ismeritek ezt az idézetet, amely Leon C. Megginson beszédében hangzott el:

„Darwin A fajok eredete című munkája szerint nem a legokosabb fajok, és nem is a legerősebbek maradnak életben, hanem azok, amelyek a legjobban képesek alkalmazkodni, amelyek a legfogékonyabbak a környezetükben végbemenő változásokra. Ezt az elméleti koncepciót ránk, egyénekre alkalmazva kijelenthetjük, hogy az a civilizáció képes fennmaradni, amelyik képes alkalmazkodni a változó fizikai, társadalmi, politikai, morális és szellemi környezetéhez.”

Egy biztos: az én lelki egyensúlyom visszaállt a kibillenés után.

Igaz, hogy korábban is sokat dolgoztam itthonról, de ezt árnyalták a konzultációk, az előadások, a baráti találkozók, amelyeken személyesen részt vettem, ide-oda utaztam – tehát nem voltam mindig otthon. És hogy ez mennyire hiányzik? Nagyon. Legalábbis az első időszakban így volt. Extrém sokat hívtam a családomat, a barátaimat, szomjaztam az kommunikációra, a személyességre és persze az emberi érintésre is (az ölelésre gondolok – nekem ez egy igazi doppingszer).

A másik tényező, ami befolyásolta az a pánik érzése volt (vagy legalábbis erős szorongás). A rám zúduló vírushírektől, a „meddig fog ez tartani”, „mi lesz, ha én is elkapom?”, „Mi lesz a gyerekkel, ha nagyon beteg leszek?” kérdésektől. Aztán ez elmúlt.

És hogy mi segített?

Például a feszültségoldás

Sport, légzéstechnika. Elkezdtem rendszeresen futni és otthon tornázni, a kislányommal beiktattunk kisebb sétákat a közelünkben.

Az emberi kapcsolatok fenntartása

Családdal is, barátokkal is. Jó érzés, hogy ugyanúgy megbeszélünk dolgokat és fenn tudjuk tartani a kapcsolódást.

Napirendet állítottam fel

Mely keretet ad az életemhez ebben az időszakban, ez pedig valahogy biztonságot jelent.

Célokat jelöltem ki magamnak

A futással kapcsolatban egy kihívást állítottam fel magamnak, vállalkozóként csatlakoztam olyan csoportokhoz, ahol fejleszthetem marketing tudásomat, vagy kipróbálhatom és gyakorolhatom az online tréningek eszközeit hasonló szakmában tevékenykedőkkel.

Persze azt hozzáteszem, hogy a fentiek nem az első pillanattól működnek így.  Az első két hét zilált volt és szétesett, a szorongás volt az uralkodó érzés. Aztán szépen szembenéztem magammal és tisztáztam, mi a helyzet, megnéztem, milyen érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, majd átgondoltam, hogyan javíthatnék ezen az állapoton.

A kérdéseim magam felé – amelyek neked is segíthetnek:

• Mi a fontos nekem jelenleg?
• Mitől érezném jobban magam?
• Hogyan engedjem el a szorongást?
• Hogyan élhetem meg a pillanat örömét?
• Mit tanultam magamról az elmúlt időszakban?