14 évig, 20 gyermeket neveltek
A nevelőszülőknek jól körülhatárolt feladatuk az, hogy biztonságos otthont nyújtsanak a náluk elhelyezett gyermekek számára addig, amíg nem kerülhetnek vissza saját vérszerinti családjukba, vagy végleges örökbefogadó családba. A nevelőszülők legfontosabb feladata a családi minta nyújtása, ugyanakkor a vérszerinti családdal való kapcsolattartás is, miközben a gyermek valóságos érdekeit tartják szem előtt.
- Mennyire megélhetés, mennyire hivatás a nevelőszülőség? - kérdeztem Bálint Istvánt, aki maga is nevelőszülő volt, ma a Csillagösvény Nevelőszülői Hálózat szakmai vezetője és nevelőszülői tanácsadó.
- Amióta a nevelőszülőség munkaviszonynak számít, nyilván többen jelentkeznek a megélhetési oldala miatt, de azt gondolom, a nevelőszülőség elhivatottság. Ha a nevelőszülő egy gyermeket nevel, akkor a nettó fizetése normál igényű gyermek esetében 44.388 Ft, ami az alapdíjból és a gyerek után járó pótlékból tevődik össze. Ennek az egy gyermeknek a nevelési díja és ellátmánya 42.750 Ft (tíz éve változatlan összeg!). Ebből az összegből kell a gyermeket etetni, ruházni, iskoláztatni, minden szükségletét ellátni, miközben több gyerek esetében nem vehetik igénybe a nagycsaládosoknak járó kedvezményeket, kivéve az adókedvezményt. Változik a díjazás, ha nő a gyerekszám, illetve függ attól, hogy normál vagy különleges igényű gyerekről van szó. Amikor a nevelőszülőket kiválasztjuk, figyelembe vesszük azt is, hogy a család legalább egyik tagja munkaviszonyban álljon, hogy a nevelőszülőség ne az egyedüli jövedelemforrás legyen.
- Hogyan lettetek nevelőszülők?
- Mindig is nagycsaládot szerettünk volna, de csak két gyermekünk volt. Így lettünk hivatásos nevelőszülők, amikor a saját lányunk 3 éves volt. Tíz éve neveltünk már gyerekeket, amikor legnagyobb örömünkre, megszületett harmadik gyermekünk is. Tizennyolc évig voltunk a feleségemmel nevelőszülők. Azt gondoljuk, hogy minden gyermeknek a saját, vérszerinti családjában a helye, és ennek érdekében megteszünk minden tőlünk telhetőt.
Tóthné Wetter Judit és Tóth István 2001-ben fogadták az első gyerekeket otthonukba. Mindketten elvégezték a felkészítő tanfolyamot és azt vallják, hogy a hozzájuk érkező gyerekek családba érkeznek. Aki az asztalukhoz leül, ugyanúgy részesül a család mindennapjaiból, mint saját gyermekeik.
- A gyerekeink megnőttek, csend lett a lakásban, mi meg egymást kerülgettük. – mondja Judit. - Az ismerőseink bolondnak néztek bennünket, amikor belevágtunk, de ha csak egyetlen gyereknek az életét sikerült egyenesbe tenni, már megérte. Tizennégy évig csináltuk, 20 gyerek volt nálunk. Húsz gyereknek volt olyan élménye, hogy családtag lehetett, ha csak rövid ideig is. Akármilyen emléket hagytunk bennük, jót, rosszat, az már nyereség, mert van egy fiók, ahonnan alkalomadtán elő tudják venni ezeket.
- Hogyan kezdődik egy kapcsolat a nevelt gyermek és a nevelőszülő között?
- Mindenképpen kell legalább három közös nap, hogy megismerkedjenek, a későbbi konfliktusok elkerülése végett. Ha a gyerek szagát nem bírjuk – tanították -, nem szabad elvállalni, mert az nagy probléma lehet később. Először kettő gyermeket kaptunk, 7 és 4 évesek voltak. Rendszeresen visszajárnak. A nagyobbik emlegeti azt, hogy a Pál utcai fiúkat úgy olvastuk, hogy egy oldalt ő, egy oldalt én. Ez fantasztikus, hogy erre emlékszik vissza.
- Mesélj a Megoldás (nevelőszülőkért és nevelt gyermekekért) Egyesületről!
- Azért alapítottuk az egyesületet, hogy mi nevelőszülők meg tudjuk osztani közös gondjainkat, legyen valaki, aki összefogja a családokat. Közös programokat szerveztünk, együtt ünnepeltünk és gyakran két busszal utaztunk Budapestre az Állatkertbe, vagy a Csodák Palotájába a lelkes nevelő családokkal.
- Milyen kihívásokkal néztek szembe, mint nevelőszülők?
- Vannak konfliktusok, mint minden családban, de itt sokkal nehezebb, mert a gyerek nem szülőjének, hanem hatalmi személynek lát. De tőlem ő csinálhat, amit akar, azért vagyunk felnőttek, mert van tapasztalatunk, tudunk előrelátóan gondolkodni, és felelősséget vállalunk a tetteinkért. Ennyivel vagyunk többek a gyerekeknél. Nem a gyerekekkel van a baj, a gyerek olyan, amilyen. Ha egy kisgyerek 0-6 éves kora között biztonságos, szerető körülmények között nevelkedik, akkor nagyon jó eséllyel indul az életben. Sajnos, a nevelt gyerekek többsége ezt az időszakot nagyon rossz körülmények között tölti. (Törvény szabályozza, hogy anyagi nehézségek miatt nem lehet gyermeket kiemelni a családból.) Amikor 10-12 éves korban emelnek ki egy gyermeket a családból, akkor onnantól kezdve harc az egész nevelés. Nemcsak arról szól, hogy fejlesszük, hogy magához képest még jobb legyen, hanem hogy egyáltalán működni tudjon a társadalomban.
- A szülői felelősségre célzol, ugye? Mondhatjuk-e, hogy „ne szüljön az ilyen”?
- Nem hiszem el, hogy épeszű ember azért vállal gyereket, hogy aztán ne gondoskodjon róla. Általában nem úgy indul. Egy bizonyos gyermekszám felett, amikor minden addig született állami gondozásba került, elgondolkodtató, hogy miért nem áll oda valaki, és mondja, hogy eddig, s ne tovább, a gyerekek érdekében. Nekünk volt szerencsénk néhány ilyen nagyon rossz körülmények közül jövő gyereket nevelni. Érdekes, hogy velünk, nevelőszülőkkel szemben nagyon komoly előírások vannak, addig a szülők felkészültsége nagyon hiányos.
- Tudtok-e a gyerekek sorsáról később?
- Akik visszajárnak hozzánk, vagy az utcán összefutunk, azokkal a kapcsolatunk jó, akik messze kerültek, azokról nem tudunk, mert nem szabad követni őket. Amikor elviszik a gyerekeket, akkor sírunk mind, de bíztatjuk őket, hogy jó lesz nektek ott is, ne féljetek. Mindig egy kicsit meghalok, amikor elmennek. Mert nem lehet nem szeretni őket, ők az én gyerekeim, amíg nálam vannak.
Folytatjuk..
Szerző: Kraiss Ildikó – öt gyermek édesanyja, az Otthon Segítünk Alapítvány ceglédi szervezője
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
