Máris vissza sírjuk anyáink megoldását, mi szerint egy fonallal kötötték össze a két kesztyűt, ami aztán a kabát ujjában volt végig vezetve, hogy el ne hagyjuk. Tudtak valamit. Ma már nem jellemző, de azért még előfordul 1-2 gyerkőcnél. Ők nem is veszítik el a kesztyűjüket. 
Az elveszettek tulajdonosai talán még nem is sejtik, hogy elhagyták. Gyorsan nézze meg mindenki, megvan e gyermeke, vagy a saját kesztyűje!
Ezen kesztyűk várják gazdájukat:
Láttunk egy piros, vastagabb gyermek kesztyűt a kis Tesco parkolójában, mire visszamentünk, már eltűnt, remélhetőleg visszatalált a tulajdonosához.
Egy másik, szintén gyermek kesztyűt a Rákóczi Ált. Iskola és az Árpádvárosi óvoda közti kis sétány Burka utcai felénél, a járdából kiálló fémoszlopra húzva találtuk. Ez nálunk van és várja kis gazdája (vagy inkább a szülei;) jelentkezését a kecskemet@gmail.com E-mail címre.
Az alábbi felnőtt kesztyű egyik felét pedig a Rávágy téri pékségben felejtette gazdája és ott is várja.
Egy kis történet, gyerekkorunk egyik kedvence, mely szintén egy elveszett kesztyűről szól:
Móra Ferenc : A kesztyű
Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas.
Beköltöztek hát a kesztyűbe:
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrűsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.
Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből:
a pocok cipót talpalt,
a cinke ruhát varrt,
a béka órát javított,
a szarvasbogár bútort gyalult
s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett.
De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak az ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben:
a nagyujjban bableves,
a mutatóujjban mákos csík,
a középső ujjban töltött káposzta,
a gyűrűsujjában sonkacsülök
s a kisujjában tejbegríz.
Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona!
a pocok hegedült,
a cinke zongorázott,
a béka szájharmonikázott,
a szarvasbogár trombitált
s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált.
Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak:
a pocok és a béka sakkozott,
a cinke televíziót nézett,
a szarvasbogár újságot olvasott
s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.
Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba:
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrűsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.
Ha találtok egy gazdátlan kesztyűt, töltsétek fel ide hozzászólásba, segítsünk az elvárvult kesztyűknek haza találni.
ZKE - Kecskemétimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
