Egy csirkeól adott volt a házunkhoz, de a tartásukhoz nem értettem, gyermekkorom óta nem igazán láttam közelről ilyen jószágot…életben. Viszont irtózatosan szerettem volna saját tojásból sütni a bundáskenyeret… így hát a szomszédaim szíve megesett rajtam.
Történt ugyanis, hogy elkotlott a tyúkjuk és a temérdek tojásból kikelt náluk 3 db csibe. Ők viszont nyaralni készültek, én meg csirkére vágytam. Úgy döntöttek nem bíbelődnek a három bébivel, ideadják nekem kotlóssal együtt őket és ha már a csibék eléggé megerősödtek, visszaviszik a mamát.
Meg is történt a transzport… hát én rég nem voltam olyan boldog. Minden szabad 10 percemet a tyúkanyóval töltöttem, néztem, csodáltam, bámultam őt. Rengeteg közös vonás volt bennünk. 3 gyereke volt, minden idegszálával a csibéit leste, az érzékszervei kihegyezve figyeltek minden neszre, csipogásra. Alig pihent, néha el-elbóbiskolt másodpercekre, vécézni sem tudott egyedül soha. A hátán teljesen kihullott a toll, a szabad bőrfelületei pedig rinocéroszéra emlékezettek. Pontosan olyan volt mint én, akit az elmúlt évek intenzív szülős-szoptatós időszaka hasonló állapotúra koptatott.
Mondhatom, jóbarátok lettünk. Az életünk párhuzamos pályákon futott. Szerettem őt. Időnként megbeszélgettük az élet problémáit. Ki mennyit aludt, milyen fáradt…
Viszont az idill vége hamar eljött; a csibék gyorsan nőttek, a barátnőmért megjöttek a gazdái. Kicsit beszélgettem még velük a kertkapuban, elmondtam mennyire örültem, hogy itt volt. Elmeséltem az elméletem, miszerint mindketten szinte belekopaszodtunk a gyereknevelésbe. A szomszédasszony türelmesen hallgatta a mondókámat, de a végén nevetve felvilágosított, hogy a kotlós nem a csibetartásba kopaszodott így meg, hanem a hónapokig tartó, igen intenzív szexbe.
Összeomlottam! Cserbenhagyottnak éreztem magam. Hát én nem. Ez a céda, ez a prosti… Alig várja, hogy itt hagyhassa a gyerekeit nálam, és mehessen vissza kufircolni. Nem is hasonlítunk egymásra. Nem és nem!!
Este lefekvéskor megint eszembe jutott a dolog és elgondolkodtam, vajon mi a fenéért esett ez nekem ilyen rosszul?? És akkor a nagy önvizsgálatban megvilágosodtam:Én már értem! Nem vagyok én cserbenhagyott és nem is vagyok dühös…én irigy vagyok!!!
Felvettem a legcsábítóbb mosolyomat, odafordultam apushoz és a fülébe súgtam:
- Kopasz hátat akarok, MOST!!!
Először furcsán nézett, aztán gyorsan megértette a metaforát….
Két héttel később azonban ez fogadta őt vacsora helyett a konyhapulton:
(A barátnőmet meg azóta, ha jól tudom, már megette egy róka.)
Anyinga - Kecskemétimami
Ha jót nevettél oszd meg, hogy mások is nevessenek!
Olvasnál még?
Az anya 50 árnyalata, avagy hogy lesz egy császárból pillanatok alatt egy szottyant alkoholista? Nevetésre felkészülni!
Sokszor szembesülök azzal, hogy a távolabbi ismerőseink azt gondolják, hogy a mi életünk valami rózsaszínű felhőben úszó marcipán illatú szirupos gyönyörűség, pedig ez nagyon nincs így.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges