Erről beszélt a csalad.hu-nak adott interjúban Székely András, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének volt elnöke.
Egy brit kutatás szerint a 14 éves korú lányok 25, a fiúk 10 százaléka a depresszió tüneteit produkálja. Ez az adat a hazai helyzetet is tükrözi?
A fiatalokkal nehéz vizsgálatot végezni a különböző beleegyezések miatt. Azt tudjuk, hogy küzdenek lelki gondokkal, de óvatos lennék a depresszió meghatározásakor. Nemcsak azért, mert stigmatizál, hanem azért is, mert a serdülőkor a legsérülékenyebb időszak. Ilyenkor gyakorlatilag minden megváltozik körülöttük. Átalakul a testük, az érdeklődésük, pályát választanak, új barátokat szereznek, új iskolába kerülnek. Formálódik a személyiségük is. Ebben az időszakban gyakran kerülnek – teljesen természetesen – krízishelyzetbe a fiatalok, és ennek különböző jelei lehetnek.
Lássunk világosan! Mit nevezhetünk krízishelyzetnek?
Van erre egy nagyon jó hasonlat. A homár növeszt egy páncélt, és amikor abba már nem fér el, lefeszíti magáról, és nagyobbat növeszt helyette. Ugyanezt csináljuk az életben is. Amikor az addigi életünket, a megoldási módokat le kell vetkőznünk, újakat kell keresnünk. Ez a krízishelyzet, amelyen odafigyeléssel, beszélgetéssel túl lehet lendülni, és megerősödve kerülünk ki belőle.
Mi a depresszió? Az már betegség?
Igen, az több a rövid távú problémánál, szakember segítségére van szükség. Ha a 16 éves órákig fekszik az ágyban, lehet teljesen normális, de jelezhet komoly problémát is. Általában oda kell figyelni arra, ha valaki nagyon elzárkózik a környezetétől, csak a magányt keresi.
Intő jel, ha a szülő szorongás vagy félelem jeleit veszi észre, vagy megváltoznak a fiatal tanulmányi eredményei. De hangsúlyozom, ezek lehetnek a kamaszkor természetes velejárói is, a halmozódásukra azonban mindenképp oda kell figyelni. Jellemző tünetek az étkezési zavarok, az alvásprobléma is. Ezeket okozhatja az iskolai kiközösítés, a bántalmazás, családi problémák, sok minden. Akkor tudnak elmélyülni a krízisállapotok, ha a fiatal nem, vagy nem időben kap segítséget.
Mikor elég a szülői támogatás, és milyen tünetekkel kell szakemberhez fordulni?
A határ az, amikor a rendellenes tünetek erőteljesek.
Azok milyenek?
Nehéz, nem is lehet pontosan meghatározni. Amikor a viselkedésben gyökeres fordulat áll be. Meggyőződésem, hogy attól senkinek nem lesz baja, ha időnként felkeres egy pszichológust. Ő, vagy akár egy pszichiáter, mentálhigiénés szakember külső szemlélőként el tudja dönteni, hogy van-e komolyabb baj.
Azt vizsgálják, mióta állnak fenn a problémák, mi változott a korábbi élethez képest, mitől alakulhatott ki félelem, vagy esetleg rámutatnak, hogy az otthoni elvárás, a megfeleléskényszer szintje túl magas. Tudom, hogy még mindig erős stigma él a pszichológusokkal szemben. Én magam is gyakran találkozom azzal a reakcióval, hogy nem vagyok bolond, minek mennék agyturkászhoz. Pedig még egy egészséges lelkű embernek is jólesik beszélgetni, a szakember az irányított társalgással sok problémát, elfojtott konfliktust képes a felszínre hozni, amit aztán közösen megoldhatnak.
Hol találja meg a szülő, vagy a fiatal ezeket a szakembereket?
Ez is nehéz kérdés. A legtöbb esetben erre pénzt kell áldozni, de azért vannak államilag finanszírozott ellátások is, például a családsegítőkben. De bármelyik lelki elsősegély telefonszolgálat is megoldás lehet.
Ha a fiatal érzi, hogy problémája van, de nem szeretne erről a családban beszélni, hova fordulhat?
Javasolni tudom az előbb említett lelki elsősegély telefonszolgálatokat. Ilyen a Kék Vonal – Gyermekkrízis Alapítvány. Ez egy kifejezetten a fiataloknak fenntartott tartott szolgálat, és már a honlapja is sok segítséget nyújthat. A lelki elsősegély szolgálatoknál – a 116-123 telefonszámon – olyan szakemberek ülnek, akik biztosan segítenek. Ők nem állítanak fel diagnózist, de abban tanácsot adnak, hogy érdemes-e felkeresni egy szakembert, és ami a legfontosabb, meghallgatják a telefonálót.
Kék Vonal – Gyermekkrízis Alapítvány lelki-segély száma: 116-111
Milyen problémával telefonálnak a fiatalok?
Az első szolgálatok kifejezetten az öngyilkosság megelőzésére jöttek létre Angliában az 50-es években. Gyorsan terjedtek az egész világon, és lassan kibővült a témakör is. Mára a telefonhívások körülbelül öt százaléka függ össze súlyos öngyilkossági krízissel.
Aki a végzetes megoldáson gondolkodik, azért telefonál, mert valahol mélyen hisz abban, van még egy lehetősége. Nem meghalni akar, hanem szabadulni az adott helyzetből, mert úgy érzi, nem tud úgy élni. De ott van benne a hit, az életösztön, és tulajdonképpen azért jelentkezik, hogy ezt megoszthassa valakivel. Sokan telefonálnak érzelmi, párkapcsolati, családi problémákkal is. Fontos értőn, odafigyelve hallgatni a másikat. Már ez nagyon sokat segíthet egy-egy krízishelyzet megoldásában. Fogadjuk el, hogy ha például ellopják egy kisgyermek csokiját, számára az akkora probléma lehet, mint ha engem kirúgnak a munkahelyemről.
Vannak olyan élethelyzet, amikor biztosan segítséget kell kérni?
Haláleset a családban, vagy a válás biztosan megviseli a gyermekeket. A nagy öröm is stresszhelyzetet okozhat. Ilyen egy nagy szerelem, vagy egy fontos sportverseny megnyerése. Ebben is biztosan segít egy jó beszélgetés, amellyel nincs mit veszíteni.
Forrás: csalad.hu
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
