Természetes, kedves és őszinte film a Lady Bird. A rendező, Greta Gerwig önéletrajzi ihletésű története egy kicsit rólunk szól: mindenki volt már kamasz vagy épp a gyereke az, ilyenkor minden a feje tetejére áll. Az identitáskeresés időszakában a "ki vagyok?, mit érek?, mit akarok?" kérdései találkoznak a tomboló hormonokkal.
A 17 éves Christine, a californiai Sacramento kisvárosában élő tinilány elszántan keresi a helyét a világban. Vörösre festi haját, új nevet ad magának: Lady Bird, lázad a katolikus gimnázium, a szülei, a testvére, az alsó-középosztálybeli lét, a hétköznapok szürkesége, és úgy általában az egész világ ellen.
A "sínek rossz oldalán" él, szégyelli a szegénységüket, keresi a kitörési pontokat ebből a környezetből, miközben szorosan kötődik a családjához.
Csatlakozik a drámaszakkörhöz, színházi darabot próbál, átmegy a Kresz-vizsgán, megtréfálja az egyik tanárnőt, hogy bevágódjon az osztály legmenőbb tagja előtt. A fiúkkal nincs szerencséje, az első szex és az azt követő csalódás formálják a személyiségét.
Az első szerelmével a fűben fekve választanak maguknak csillagot, együtt álmodoznak. A romantikának azonban vége lesz. "Annyi átlagos szexben lesz még részed" – így nyugtatja meg a vagány srác, amikor a lány kétségbeesett, mert nem érezte különlegesnek az első éjszakát.
Egy hétköznapi lány életének történéseit a rendező humorosan és ironikusan mutatja be: igazi és nem igazi barátságok, megpróbáltatások, nagy éjszakai beszélgetések, a továbbtanulás körüli izgalmak jelennek meg. Tanárai megértőek, segítőkészek, bölcsen terelgetik hősünket.
Lady Bird szeretne elmenni Sacramentóból, a kultúra fővárosában, New Yorkban akar tanulni, titokban elitegyetemre jelentkezik. "Olyan sulikat néztem ki, mint a Yale, csak a Yale-t, azt pont nem, mert oda úgysem vennének fel" – magyarázza az iskolai tanácsadónak.
Az anyja – aki nem kopog az ajtón, amikor belép a szobájába - nehezen viselni, hogy a lánya hamarosan kirepül otthonról. Próbálja védeni, aggódik érte, de rossz a kommunikáció köztük, folyton veszekednek. Az édesanya nővérként dolgozik, a munkanélküli férje mellett komoly áldozatokat hoz, hogy eltartsa a családot.
Sokszor fáradt és frusztrált, türelmetlen a lányával, ugyanakkor nagyon szereti őt. Az anya nem hallgatja meg, mit szeretne a lánya, inkább a saját akaratát próbálja ráerőltetni, persze csupa jó szándékkal.
Anya és lánya erős egyéniségek, talán ezért is taszítják egymást ebben a helyzetben, megküzdenek a kirepülés-elengedés problémáival. Nem tudja kimondani neki: csodaszép vagy, nagyon szeretlek úgy ahogy vagy, pedig erre vágyik a kamaszlány.
A családi konfliktusok mellett szóba kerülnek a munkahelyi problémák, a depresszió, a megfelelő iskola kiválasztása, az előítéletek témája is.
A film tükröt tart a kapcsolatainknak, amelyek formálják személyiségünket, az álmainknak, a hitünknek, amik meghatározóak számunkra. Észrevesszük, hogy a szüleink, akiket sokszor kritizáltunk, mennyi erőfeszítést tettek értünk? Ki tudjuk fejezni az érzelmeinket egymásnak?
A film végén a lány a nagyvárosban élve egy álomszerű utazásban visszagondol a szülőföldjére, megjelennek az erdők, hidak, a gyermekkor ismerős színterei, egy hely, ahol otthon van. Megtanulja értékelni, szeretni a szülővárosát, a családját, legjobb barátait. Az film utolsó szava a köszönöm.
New Yorkban sétálva vasárnap betér egy templomba, majd felhívja szüleit és azt üzeni nekik, hogy mindenért hálás és szereti őket. A név, amire keresztelték, „klassz név”. Ekkor Lady Bird eltűnik, és Christine McPherson megmarad.
Lady Bird, amerikai dráma, vígjáték, 94 perc, 2017 (12)
Rendezte: Greta Gerwig
Szereplők: Saoirse Ronan, Laurie Metcalf, Tracy Letts, Timothée Chalamet
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Halász Kinga
-Budapestimami-
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
