Felejtsd el, hogy a meseolvasás ideje lejárt! - Berg Judit Kecskemétre jön!

Könyvek vagy kütyük című programján, olyan írónőként mutatkozik be, akinek a Ruminit, a Lengemeséket vagy a Hisztimesék sorozatot köszönhetjük, és aki az olvasóvá nevelést szívügyének tekinti.

4 gyermek édesanyjaként, mai korban élő nőként pedig, ugyanazok a hatások érik őt is, amellyel magunk is szembesülünk. Például ha bekapcsoljuk a tévét, akkor a gyermekünk számára megszűnik a külvilág, üveges tekintettel figyeli a színesen villogó mesesorozatokat és követeli az újabb és újabb részeket.

Mindezek kapcsán kérdeztünk Berg Judittól:

Véleménye szerint versenyre képes kelni a szülő meseolvasási képessége egy animációs mesével?

A közös mesélés és mesenézés két különböző élmény. A gyerekek személyiségfejlődéséhez, érzelmi intelligenciájuk alakulásához és még egy sereg fontos kompetenciához nagyon fontos, hogy meséljünk nekik egészen kis koruktól kezdve. Biztos vagyok benne, hogy ez nem helyettesíthető, és a gyerekek sem szeretnék „lecserélni”. Minden gyerek számára hatalmas örömforrás, ha az anyukája vagy apukája mellé bújik, és mesét olvas neki.

A fejből mondott mesék egy fokkal még jobbak, de a közös olvasás is csodálatos élmény! Más kérdés, hogy időnként jólesik, szórakoztat, kikapcsol egy-egy rajzfilm vagy egyéb digitális élmény. Nagyon sokat számít, milyen szokásokat alakítunk ki a gyerekünk pici korában, de a helyzet nagyobbaknál sem reménytelen!

Könyvek vagy kütyük esetleg könyvek és kütyük? Kizárja a két dolog egymást, vagy van arany középút?

Személyes tapasztalatom szerint képtelenség a kütyüket kizárni a mindennapi életünkből. Ha megtesszük, a gyerekek előbb-utóbb titokban vagy a barátaiknál fognak „gépezni”, viszont még az esélyét is elveszítjük, hogy beszélgethessünk az élményeikről.

Az előadásomon sok ötletet fogok mondani arra nézve, hogyan lehet észszerű keretek között tartani a kütyük használatát, és hogyan próbálhatunk egészséges egyensúlyt teremteni az olvasás és digitális alapú szórakozás között.

Mesekönyv íróként elmondható, hogy belelát a gyermekek fejébe? Hogyan tudunk egy témát úgy tálalni a gyermekeinknek, hogy könnyen megértsék?

Nem tudom, mennyire látok bele a gyerekek fejébe, de az biztos, hogy sokat beszélgetek velük – a saját gyerekeimmel és az író-olvasó találkozók közönségével is. Tapasztalatom szerint minden téma, még a rázósak is (hazugság, csalás, válás, kiközösítés, halál stb.) tálalható, feldolgozható olyan formán, hogy az egy gyerek számára is érthető és fontos legyen. Az biztos, hogy nem szabad túl sok információt rájuk zúdítanunk egyszerre, elég, ha néhány tiszta mondattal indítunk. Ha a gyerek többet szeretne tudni, úgyis megkérdezi, és általában annyit kérdez, amennyire szeretne elmélyülni az adott témában.

Nagyon fontos, hogy helyet adjunk az ő véleményüknek is, a kérdéseiken, tévedéseiken sose nevessünk, és úgy általában vegyük nagyon komolyan őket. Mindezt, ha lehet, minél több humorral és a lehető legnyitottabban. Az sem baj, ha nem minden sikerül úgy, ahogy elképzeltük – a gyerekek általában értékelik az erőfeszítéseinket, még akkor is, ha ezt nem (mindig) mutatják ki.

Készítette: MasiMami