2020. május 13.
Hihetetlen, hogy az időjárás mennyire befolyásolja a hangulatot és az egész napot.
Nálunk már reggel délután volt.
Délelőtt a szokásos menetrend: főzés, alap takarítás, tanulás.
A heti rajzos feladat viszont szupernek tűnt: le kellett rajzolni a kedvenc mesehőst.
Ezzel az egyszerű kis feladattal 2 és fél órát töltött el a gyerkőc a legnagyobb lelkesedéssel. És szerintem nagyon jól is sikerült!
A műalkotás elkészítése a délutánba is átnyúlt.
Úgy tűnt, a művészet művészetet szül, mivel egymás után csatlakoztak a családtagok a kicsihez.
Pillanatok alatt előkerültek a ceruzák, festékek, zsírkréták.
A nagylány a kreatív energiáit süti sütéssel vezette le. A kisebbek (és a nagyobbak) örömére. Most már egyre biztosabb, hogy a karantén végén kigurulunk majd az ajtón...
Az időjárás teljesen beszorított minket, így a délután további része társasjátékozással telt.
Kivételesen a vacsorát is két játszma között fogyasztottuk el.
2020. május 15.
A tegnapi bejelentés óta sokat gondolkozom az újranyitás kérdésén. Hogyan? Mikor? Mennyit? Kivel? Hol? Meddig?
Hiába vannak engedmények, hiába lehet menni most már több helyre is, valahogy nem az éttermei foglalás volt az első gondolatom. Nem rohantunk egyből a játszótérre.
Hetekig azt hittem, hogy amint bármit is “szabad lesz”, rögtön menni és tenni fogunk.
Ma már másképp látom.
Az elmúlt két hónapban hozzászoktunk egy újfajta élethez, egy újfajta viselkedéshez. Most azt látom, hogy nagyon nehéz elszakadni tőle.
Valahogy ilyen (relatíve) kevés idő alatt is belénk égett az óvatosság, a biztonságra törekvés. Nehéz visszaszokni. Nehéz elhinni, hogy a láthatatlan ellenség eltűnt/visszavonult vagy nem-is-tudom-mi-lett-vele és most kicsit enged a szorításon és vissza lehet térni lassan a korábbi útra, módra.
Furcsa ez.
Annak idején egy pillanat alatt záródtak be az ajtók. Legalábbis én úgy éreztem.
Most lassan nyitunk....
Aki bátor, az nagyon bátor.
Aki óvatos, az túl óvatos.
Nem hosszú idő 2 hónap. Tényleg nem. Mégis mennyi mindent megváltoztatott. Mi is mennyit változtunk.
Lassan kinyitjuk a kaput. Óvatosan. Centiről centire. Vagy szélesre tárjuk egy hirtelen mozdulattal: hahó, világ, újra itt vagyok!
Melyik utat választom? Mit és hogyan változtatok? Még nem tudom.
2020. május 18.
Ez lesz a napló utolsó bejegyzése
Tekintettel arra, hogy a korlátozások nagy része éjféltől már az egész ország területén megszűnik, a háromgyermekes édesanya befejezi karantén-naplóját.
Köszönjük, hogy követtétek és olvastátok az ötfős család történetét.
Reméljük kaptatok néhány jó ötletet, vidám percet a bejegyzések által.
Szerző: Pál Veronika
- Miskolcimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
