Nagy család, sok gyerek – négyen vannak: Milán (19), Gergő (11), Berti (10) és Marci (7) – csupa fiú, és szinte mindenki édesszájú!
De hogyan lehet egy sütinek kalandos az élete nálunk? Elmesélem!
Történt egyszer valamikor régen... Na jó nem megyek vissza Ádám-Éváig. Berti talán mind a négyük közül a "legédesebb szájú". Minden formában imádja a sütit. Szülinapjára készültünk (és Gergő névnapjára), gondoltam itt az alkalom, hogy végre ne csak az elfogyasztásban, hanem a készítésben is vegyen részt.
A kaland számomra ott kezdődött, amikor először megláttam Czirják Erika: Útravaló sütik című könyvét. Hiszen én mindig egyedül sütök, nem szeretem, ha más is van a konyhában, amikor készülnek a finomságok. Én tudom legjobban miből mennyit tegyek, mit hova, ezt egyedül szeretem csinálni.
Nem vagyok se cukrász, se tanító néni – ez a márciusi home school alatt is beigazolódott, de az egy másik történet –, így ez a fajta "tanítsuk meg a gyereket sütni" dolog nekem nem megy.
A könyvet megismerve gondoltam: itt a lehetőség, hátha ez nálunk is beválik! Már nem kisgyerekek, de biztosan segít nekem is ez a mesekönyv, hogy a konyhai korlátaimat (#jajkiszórtad, #vigyázzleesik, #mindjártelvágodakezed) leküzdjem és öröm legyen az együttsütés, ne pedig stresszforrásként éljem meg. A meséket pedig egyszerűen nem lehet kinőni!
Nem is kellett jobb alkalom, a Berti szülinapjával összekötve megrendeltem a könyvet és kipróbáltuk.
Tényleg összehozza a családot!
Félve kérdeztem meg Milánt (19), hogy van-e kedve velünk sütni. Főzni ő is szeret, de hogy ennyien, egyszerre, munkamegosztásban... Nem csak lelkesen jött beszállni a közös kalandunkba, de a meseolvasást is vállalta.
Öröm volt nézni, ahogy áhitattal figyelték a mesét, és a tanulságot is megbeszélték a végén.
Répagolyók csapatmunkában
A répagolyókat én választottam elsőre, hiszen azt gondoltam, ezt talán a legkevesebb sérüléssel és veszekedéssel megúszhatjuk. Persze akkor még nem tudtam, hogy ki fog pucolni, reszelni...
Ügyesen, gyorsan és számomra hihetetlen módon felosztották egymás között a feladatot, nekem már csak a hiányzó alapanyagok beszerzése jutott. Amíg elmentem a boltba, ők előkészítettek mindent a sütéshez, ahogy az a nagykönybe elő van írva.
Pucoltak, reszeltek, gyúrtak, golyóztak, hempregettek és még porszívóztak is, együtt, hangos szó nélkül. Sérülések nélkül megúsztuk, azt nem mondom, hogy nem volt bennem feszültség, ahogy végignéztem a répa, alma reszelését. (#jajmostfogjaelvágni, #néznisebírom, #mégakezébenisfuránáll)
De megálltam és nem vettem ki a kezükből, hanem próbáltam lassítani őket, és megmutatni, hogyan lehet ezt sérülés nélkül.
Eleinte nagy volt a lelkesedés, de a kóstolásnál már kevésbe, hiszen a tudat, hogy répát raktunk bele, elbizonytalanította őket. A bátrabbak (Milán, Gergő, Laci papa, apa, anya) meg is kóstolták, és meg is szerették, úgyhogy nem kellett aggódnunk a golyók sorsáról. Tudtam, hogy el fog fogyni.
Muffinsütés tanulságokkal
Ugye a célunk Berti szülinapjára (és Gergő névnapjára) valami finom süti sütése volt. Mivel már a kóstolásnál kiderült, hogy Bertinek ez nem jön be, ezért kitalálták, hogy sütnek muffint is.
A mesét már követelték hozzá, mert ugye minden sütihez tartozik egy mese is. Less bele a könyvbe te is!
Aztán mindenki elolvasta a receptet is, nehogy valaki hibázzon, olvasni sem szoktak ilyen lelkesen. A mese tanulságát érdekes volt végigkísérni a munkájukon. Egyből megértették, hogy együtt összedolgozva sikerülhet, úgyhogy mint a kisangyalok dolgoztak. Remélem ezt a tanulságot nem csak a konyhában fogják alkalmazni, hanem elteszik magukban mélyen, és előveszik amikor szükséges.
A sütit teljes egészében egyedül készítették el, egy nagy baja volt a receptnek: kis adag lévén éppen hogy elkaptam az utolsó két muffint egy fotóra, amit apának tettünk félre.
A receptek egyszerűek, nem kell profi cukrásznak lenni, hogy elkészítsük őket, és ami számomra a legfontosabb volt, hogy a mese még rám is hatással volt, könnyebben hangolódtam az együttsütésre, elengedtem a félelmeim, így örömmel tudtam nézni, ahogy a konyában sürögtek-forogtak.
A muffin annyira jól sikerült, hogy másnap ismételtek egyet a fiúk, hogy tudjanak vinni az iskolába magukkal. (Mondanom sem kell, hogy a kóstolgatás miatt már reggelire sem maradt, nemhogy az iskolára.)
Busi Antónia
- Pécsimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
