Foglalkozás, szakmai sikerek
Kb. másfél éve kezdtem el felépíteni a vállalkozásomat, mivel szerettem volna úgy dolgozni, hogy azt az anyasággal össze tudjam egyeztetni. Úgy gondolom leginkább akkor funkcionálhatok jól anyaként, ha emberként is ki tudok tudok teljesedni, szeretem amit csinálok.
Elvégeztem a méhész szakmát, vásároltam pár tehenet akikkel beletanultam a sajtkészítés tudományába.
Hitvallásom, hogy egészséges élelmiszert csakis elégedett állatok közreműködésével lehet készíteni.
Mára már 7 főt számláló szarvasmarha állományom van, akik minden igényt kielégítő módon élnek, nagy legelőn legelnek. Sőt addig kutattunk, míg olyan módszert találtunk, ahol születés után a borjakat nem választjuk el az anyjuktól. Nem maximálisan profitorientált módon, inkább szelíden és etikusan dolgozom együtt az állataimmal.
A gazdálkodásba igyekszem bevonni a gyerekeket, de csak ameddig nem teher számukra, amíg szeretettel részt tudnak venni benne. A sajtok csomagolására mindig rajzolnak a vevőknek, vagy festenek valami kedves üzenetet a szatyrokra.
A 6 éves kisfiam szebb parenyicát készít mint én, mi így gyurmázunk. Fejni is tudnak, tojást gyűjteni is szeretnek, szerintem ez az igazán hiteles és értékes tudás, amit szeretnék tovább adni nekik.
Az épülő sajtkonyhát már eleve úgy terveztem, hogy legyen benne egy gyerekszoba, ahol együtt lehetünk akkor is, ha sürgős munkám akad. Már válogatják, ki melyik játékát szeretné átköltöztetni a műhelybe és már a rajzok is megvannak a falra.. A sajtkészítésben sok álló idő van, amit ki lehet használni társasozásra, tanulásra, beszélgetésre is.
Viszont nagyon fontos számomra, ha itthon kell lennem velük betegség miatt például, a vevőköröm megérti, hogy ez egy amolyan családi munkahely. Így sosem érzem magam kellemetlenül, ha a gyermekeim betegsége miatt átmenetileg nem tudok sajtot kiszállítani, elsősorban anya tudok maradni és csak azután sajtkészítő.
Ez szerintem egy munkahelyen sem könnyű, mindig nagy dilemma az anyának, jó anya legyen-e, vagy jó munkaerő. Nekem emiatt már sosem kell magam kellemetlenül éreznem.
A gyerekeket a méhészetbe is aktívan bevonom, nagyon érdekli őket ez a világ is. Ezt is egy nagyon jó kompetenciának tartom, ami sokkal tartalmasabb ingereket nyújt számukra, mint egy okostelefon. Így az a meglátásom, hogy nem is annyira vonzódnak a digitális kütyük felé.
Célom, az, hogy emberileg, szakmailag is kiteljesedve, boldog állatokkal együttműködve a családommal összhangban mentsünk meg egy darabkát a hagyományos értékekből, és talán a bolygóból is. A jelölés nagyon meglepett, mert úgy érzem a mai napig vannak szakaszok, amikor túl sokat dolgozom, vagy többet vagyok az istállóban egy este, mint a gyerekekkel (pl elléskor). Igyekszem figyelni arra, ha a gyerekeim viselkedése azt tükrözi, hogy valamin változtatni kell.
Nem tudom, valaha elérem-e a tökéletes egyensúlyt, de minden nappal közelebb kerülünk hozzá.
Család
A férjemmel 4 gyermeket nevelünk. A legnagyobb lányunk Csenge 17 éves, grafikusnak készül. Tehetséges, magas szépérzékkel rendelkező visszafogott, hatalmas lélekkel megáldott gyönyörű lány lett belőle. A barátom. Neki köszönhetem, hogy anya lettem, hogy végre nekem is lett igazi családom.
A férjemmel akkor ismerkedtünk meg, amikor Csenge 6 éves volt. Mi együtt hármasban kezdtünk el egy közös életet, amikor is megszületett Bendegúz. Bendegúz 700 grammal, 5 hónapra született, 4 hónapig küzdöttünk az életéért. Ma 9 éves, egészséges, csacsogós, életvidám kisfiú. Rengeteget olvas, nagyon érzékeny, empatikus és nagyon megviseli mások szenvedése és az igazságtalanság. Szeret sakkozni, focizni.
Borbála 8 éves, 2. osztályos, a család békítője. MIndig elsimítja a konfliktusokat, békíti a veszekedőket. Lovagolni tanul, csakis zsoké szeretne lenni.
Boldizsár a legkisebb, 6 éves óvodás kisfiú. Csakis a gazdálkodás a mindene. Kizárólag tehenekben méri a sikert és a gazdagságot, traktoron képzeli a jövőjét. Most úgy tűnik, ha valaki továbbviszi a gazdaságot, akkor az ő lesz a 4 gyermekem közül.
A férjemmel közös célt találtunk ebben a gazdálkodósdiban. Együtt gondolkodunk, együtt stratégiázunk, együtt örülünk, ha borjú születik, és együtt sírunk, ha baj történik. Kéz a kézben küzdünk, megyünk előre, a legerősebb szövetség az életemben.
Az utóbbi másfél év igazán összekovácsolt bennünket, új lendületet kapott a kapcsolatunk, és bizton mondhatom jobban szeretem, mint valaha.
Legnagyobb kihívás a munka és család összeegyeztetésében; megoldás:
Én egész életemben panelházban laktam. Az állattartás és a gazdálkodás nem magától értetődő dolgok számomra, a mai napig sokat kell tanulnom ezekről a dolgokról, legyen ez szarvasmarha, belgyógyászat vagy élelmiszer előállítási ismeret, sok időt vesz igénybe. Ilyenkor ha olvasunk, együtt olvasunk, sőt megbeszéljük a gyerekekkel az olvasmányainkat is.
Ha nagyobb megrendelés érkezik, sokat kell dolgoznom. Ilyenkor megpróbálom a gyerekeket bevonni valamelyik műveletbe, esetleg hallgatom munka közben, ahogyan olvasnak, vagy segítek a házi feladat megoldásában . Olyan is volt, hogy a kisfiam fazekakba hozott vizet, és ott kevergette velem a saját sajtját a konyhában.
Járok sportolni, amit nagyon nehéz lenne kivitelezni, ha nem lenne egy csodálatos, gyermekbarát fittness terem, ahol testileg lelkileg fel tudok töltődni. Az edzőm, aki mára már szinte a barátom, mindig örömmel fogadja, ha úgy alakul az élet, hogy egyik -másik porontyot magammal kell vinnem.
Az is nehéz helyzet, ha egy állat beteg, olyankor szoros felügyeletet igényel. Ebben az esetben sokat kell az istállóban lenni, hiszen az állat nem tudja elmondani a baját. Érezni, látni kell hogy van, szinte együtt kell lélegeznem vele, nem is tudok máshol lenni olyankor. Ezekben a helyzetekben viszont a férjem vált fel, maximálisan megértő és elfogadó, ellátja az összes teendőt a gyerekekkel kapcsolatban és a sajtot is elkészíti.
A farmunk és a sajtműhelyünk egésze úgy lett megtervezve és kialakítva, hogy a gyerekekkel együtt is biztonságosan élhető, esztétikus, de egyszerű környezet vegyen minket körül.
A zsűri az összes benyújtott pályázatból tizet juttatott a döntőbe, a döntősökre szavazni február 25-től március 3-ig lehet, így végső soron a közönség dönti el, hogy ki lesz 2022-ben az Év női példaképe Bács-Kiskun megyében . Egy szavazó 24 óránként 1 szavazatot adhat le.
Eredményhirdetés 2022. március 8-án, Nőnapon. Sok sikert kívánunk a résztvevőknek!
