A dekorálás kötelesség vagy az önkifejezés egy módja?
Ezen a dilemmán, pontosabban az erre adott válaszon áll vagy bukik a siker. Ugyanis, ha a dekorációs kellékek alkalmazása nyűg, vagy kötelezettség, valami olyasmi, amit a „muszáj” generál, akkor pontosan a lényeg veszik el. A lelkesedés, az öröm. Mert a díszítés, az ékesítés kulcsa, hogy az inspiráció folyamatosan adott, ezért aztán ez az egész nem úgy csapódik le, mint egy teljesítésre váró feladat, hanem úgy, mint egy újra és újra szépséget hozó szolgálat - a szó nemes értelmében. Az organzák, a szalagok kifinomult kelleme joggal kér helyet-teret magának a hálóban, a nappaliban, vagy éppen a konyhában. Miért is ne társulhatna egymással a funkcionalitás és a szépség? Nincs is annál jobb, amikor ez a két terület egybeolvad. Például, ha már szóba került a konyha: az ízléses fogások remekelésének záró akkordja nem a fakanál elmosása, hanem a tálalás. Sokan úgy érzik, hogy egyszerűen erre a mozzanatra már se idejük, se energiájuk nincsen, pedig rengeteget adhat hozzá az étkezés élményéhez. Mert általa nem csupán a test lakatható jól, hanem a szemek is, azaz a lélek. A szépség így aztán ezernyi formában jelenhet meg, akár a legváratlanabb helyeken is!
Kiről, miről szól a díszítés?
Elsősorban az elégedettségről, a szépérzék kényeztetéséről, tehát a lakás dekoráció előnyeivel élni személyes ügy, aminek a végeredménye sokkal többet adhat, mint mondjuk egy ízlésesen berendezett szobát. Az a nem mindegy, hogy milyen az a hangulat, az az atmoszféra, ami közben megszületik, mert például ez az, ami otthonosságot sugározhat, ami a megelégedés ígéretével kecsegtethet.
A fotó forrása: Ewalds.hu
Szponzorált tartalom
