Mindegy is, kicsit tovább lehet aludni, több idő jut a családra, pihenésre, meg persze háziasszonyként többet töltünk a konyhában is. Nemcsak a kuktában a sonka fő húsvétra, hanem néha a fejünk is, hogy milyen új sütit süssünk, vagy csak a hagyományosakhoz ragaszkodjunk? Hogyan osszuk be, hogy a nyúlfarknyi szünet mégis tartalmasan teljen és jusson idő egymásra, a gyerekekre, közös játékra, biciklizésre, takarításra, díszítésre, tojásfestésre, ünneplésre stb.
Tudom, nem világmegváltó az ötlet, nem is most találtam fel a spanyolviaszt, de az egyik legjobb alkalom, hogy együtt legyünk, ha a konyhában is együtt készülünk, akár párként, akár gyerekekkel és nemcsak a háziasszonyok keze alatt ég a munka.
Meggyőződésem, hogy már nagyon pici kortól ügyesen tudnak segíteni, a 3 éves is szívesen panírozza a húst (és közben még a sorrendiséget is megtanulja), aztán hipp-hopp a 9-10 éves egyedül süti élete első kalácsát, vagy a töltött csirkét, örül és büszkeséggel tölti el, mikor a családnak, locsolóknak, barátoknak ízlik, amit készített.
Bevallom, nekem nagyon fontosak az illatok, ízek, a közösen töltött idő, játék, ennek pedig egy fantasztikus egyvelege a közös főzés-sütés. Persze első gondolatunk, hogy ez mekkora kosszal jár, lassabban érünk a végére és több türelemre lesz szükség!
Valóban, de megéri, hosszútávon mindez többszörösen megtérül és a szép emlékeket a konyhában töltött időről is magukkal vihetik később.
Egyik legnehezebb dolog számomra, ha nem kézzel fogható, a munka, amit elvégeztem, ennek egyik megnyilvánulása, hogy sajnos már mikor barátok gyerekeire vigyáztam, akkor is nehéz volt beleélnem magam a gyurmázás, szerepjátékozás világába (ellenben a mondókákkal, tánccal, énekléssel, kézműveskedéssel, meseolvasással mindig jó barátságban voltam). Viszont, ha mindennek van értelme, pl. közben a kezeink közül kikerül egy finom pogácsa, vagy sütemény, Rumini tortája, vagy egy szétesett piskótából pillangó torta készül, az más!
Nagyon különleges érzés számomra, mikor egy távol lévő (vagy már sajnos nem élő) Rokon, Barát receptjét készítem el, kicsit olyan, mintha ők is ott lennének velem. Visszacsöppenhetünk a velük töltött közös időbe, halljuk a hangjukat, ahogy mesélték, hogy mit és hogyan készítenek, vagy csak bevillan egy-egy szépen terített asztal képe, és a szeretet, ahogyan vártak minket.
Visszaemlékszem, ahogy régebben együtt sütöttünk a testvéremmel, a kedvenc fantás szeletünk tésztájából valahogy mindig kifelejtettük az olajat, amit aztán valahogy mégis időben belecsempésztünk. A mai napig viccesen idézzük fel ezeket az emlékezetes közös pillanatokat és azóta rájöttünk, hogy tortaként is kiváló és mutatós ez a sütemény.
De ki mondta, hogy mindig mindennek tökéletesnek kell lennie?
Lehet, hogy nem lesznek az apró kezek munkái mestercukrász termékei kinézetűek, de attól még szeretettel és örömmel készülnek, na és ha a kalács nem úgy tekeredik, ahogy megszoktuk, attól még biztosan finom lesz.
Sosem felejtem életem első kelt tésztáját milyen félve készítettem, de azzal biztattam magam, hogy testvéremnek és barátaimnak is sikerül, csak valami kikerül az én kezem közül is. Aztán szépen lassan az apró sikereken felbuzdulva megtanultam kenyeret, kalácsot, kakaós csigát, lángost, fánkot, stb készíteni.
Nagyon hálás vagyok mindenkinek, akiknél elleshettem pár apró trükköt, pl. felturbózott rétes, bejgli, almás pite, vagy egyéb sütemények készítése közben.
Sokszor színesítem a magyar ételek palettáját különböző nemzetközi recepttel, amit rokonaimnak barátaimnak köszönhetek. Így egy kicsit bepillantást tehetünk ezáltál is más kultúrákba. Egyik nagy örömöm, mikor egy indiai az indiai főztömet dicsérte meg, hogy igen, ennek ilyennek kell lennie, pedig addig sosem kóstoltam hasonlót autentikus helyen, csak amit én készítettem.
Közeleg a húsvét, szerencsére most már sokféle új és régi receptet találhatunk mindenfelé. Különböző állatformájú, pl. nyúl, madár stb alakú sütiket, tortákat süthetünk, amivel színesebbé és gyerekbarátabbá tehetjük az ünnepi asztalt.
Bízom benne, hogy sok család kap kedvet a közös főzéshez, sütéshez, akár csak apró lépésenként, pl. együtt gyúrjuk a tésztát, mérjük ki az alapanyagokat, vagy pucoljuk a zöldségeket stb. és így az anyukáknak is több ideje marad majd pihenni vagy közösen sétálni, kirándulni, rokonokat látogatni és fogadni, a gyerekek meg csillogó szemmel mesélhetik, hogy ebben ők is segítettek vagy már ők maguk csinálták.
Amikor meg a kiskamasz a családi recepteket kéri születésnapjára ajándékként (nem egy családban ez lett a sláger), hogy gyűjtsük össze kinek melyik étel/sütemény a kedvence, az valóban felemelő érzés.
Rudnyánszky Melinda
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges