Jelenlegi hely

Ajánló A só című mesejátékhoz

A Ciróka Bábszínházban került bemutatásra, a jól ismert népmese újraírt változata. A só című mesét Kolozsi Angéla írta, és Kuthy Ágnes rendezte.

A történet ismert. A király (Apró Ernő), három lányt nevel, (Dénes Emőke, Krucsó Júlia Rita, Horgas Ráhel), s tudni akarja, mennyire szeretik őt leányai. A legkisebb leány pedig válaszával akaratlanul megsérti apját, aki haragjában száműzi őt. Nem kell messzire mennie, hiszen a szomszéd király (Hrisztov Toma) udvarában talál magának munkát, segédszakácsként.

Persze az udvarban nem fogadja mindenki örömmel az ottani szakácsok közül. Így a királylány elé akadályokat gördítenek, de ő csak teszi a dolgát szorgalmasan. Időközben kibontakozik előttünk a titokzatos ifjú – aki éjjelente lejár a konyhába, ám kilétét nem akarja felfedni – és a legkisebb leány szerelme is.

Ebben az előadásban különlegesség, hogy élő zenekar adja a zenei aláfestést, akik a színpad szélén ülnek, és egy ponton maguk is szereplőkké válnak. A történetet zenével kísérni, énekléssel és tánccal színesíteni, remek ötlet volt. (Zeneszerző: Czapp Ferenc) Kiváló választásnak tartom továbbá, hogy vetítéssel és árnyjátékkal is izgalmasabbá, érdekesebbé teszik a mesét, több alkalommal is a képzeletünkre bízva a történéseket, amire napjainkban nagy szükség van. (Látványtervező: Mátravölgyi Ákos)

Kimondottan tetszett, hogy a cselekmény mozgalmas volt, és belefértek a humoros, vicces jelenetek is, amik minden korosztálynak szóltak. Kedvenceim voltak: a szomszédos uralkodó születésnapi üzenete (Fülöp József), a két király találkozása, a főszakács vidám mozgása (Szekeres Máté), illetve a titokzatos fiú bemutatkozása– csak, hogy párat említsek. De ezeket nem is fejteném ki bővebben, mert látni és hallani kell őket. Felnőttként is nagyon jól szórakoztam az előadás alatt és szívesen mentem el másodjára is megnézni.

Számomra különös jelentőséggel bír, hogy ezek az aktuális és igazán mai apróságok frissítsék a mesét, a nyelvezete és a poénjai a ma gyerekét (és felnőttjét) is lekösse. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy a szomorú eseményt (a király elüldözi a saját lányát haragjában) se hagyjuk ki, ezt is meg lehet mutatni úgy, hogy a gyerekeket nem viszi túl mélyre. Kuthy Ágnes jó érzékkel rendezte meg az előadást, úgy, hogy a nézők pont annyit kapnak mindenből, amennyire szükségük van.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, minden korosztálynak (5 éves kortól, bár az én fiam 4 évesen is élvezte és értette) akár többszöri megnézésre is ezt az előadást!
Hétvégén legközelebb március 3-án vasárnap játsszák a produkciót.

Tiszavölgyi Cecília

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Ugrás az oldal tetejére