Bartos Erika titka valószínűleg ugyanaz, mint Marék Veronikáé – nagyon szívből csinálja azt, amit csinál, és komolyan veszi a gyerekeket. És nem mellesleg: ők mindketten nagyon tudják, milyen az, egyszerre írni és rajzolni (mint Szutyejev, aki egyik kezével írt, másikkal rajzolt), és a megfelelő arányban adagolni a képhez a szöveget, illetve a szöveghez a képet. A Pagony a Nyári PagonyFeszten ünnepli a sorozat tizedik évfordulóját - május 31-én, a Petőfi Irodalmi Múzeumban délelőtt Bartos Erika vetít kicsiknek és nagyoknak, lesz születésnapi torta és meglepetések. Érkezik a jubileumi kötet is: a Bogyó és Babóca foglalkoztatókönyv 12 új mesével!
A Bogyó és Babóca-történetek a társas kapcsolatokról, a barátságról, a békés együttélésről szólnak egy kiszámítható és jól működő világban, ahol – noha kisebb-nagyobb konfliktusok mindig vannak – lehet tudni, hogy leleményességgel, kedvességgel, odafigyeléssel a dolgok megoldhatók és helyrehozhatók. A legkisebbeknek pedig semmi nem fontosabb ennél a biztonságnál: tudják, ebben a világban senkit nem érhet baj.
A 2004-es első megjelenést követően minden évben két könyv jelent meg a sorozatban – a könyvek többségében két mese szerepel, de van két – sőt, a mostani, 10 éves születésnapra készült kötettel együtt három – könyv, ami kicsit más, mint a többi. Az egyik a nagy alakú, négy mesét tartalmazó Évszakos könyv, a másik a Mese az elveszett nyusziról című könyv, melynek különlegessége, hogy Bartos Erika ezúttal nem megrajzolta, hanem a kedvelt kis figurákat textilből formálta meg, és „3D”-s bábkönyvet készített belőlük, a mese minden elemét egy-egy élőképpel jelenítve meg.
Az idei Könyvhétre megjelenő óriási kötetben – Bogyó és Babóca foglalkoztatókönyve – nemcsak számtalan különböző (színezős, számolós, párosító, kirakó, összekötő és gondolkodós) feladat található, de 12 vadonatúj mese is.
Az első könyvek megjelenését követően nem sokkal elindult a Bogyó és Babóca-mesék diafilmes feldolgozása is – eddig 5 mese látott napvilágot dián. A diafilmeket követték a társasjátékok, a plüssfigurák, de az igazi országos ismertséget kétségkívül a Kedd Animációs Stúdió által jegyzett rajzfilm hozta meg.
Az immár több mint húsz könyv, a diafilmek, a játékok, a rajzfilmek mind-mind Bartos Erika pontosságát, állhatatosságát, kitartását és kreativitását dicsérik: tíz év elteltével ugyanolyan alázattal és odaadással végzi munkáját, mintha csak az első könyvén dolgozna.
A Pagony, mint kiadó, majdnem egyidős a Bogyó és Babóca-sorozattal, sőt, úgy is mondhatjuk, bizonyos szinten együtt tanultunk bele abba, hogy mit is jelent kiadónak, illetve szerzőnek lenni. Kezdők voltunk, Bartos Erika is, mi is, az egész könyves szakma és könyvpiac másképp nézett ki, mint ma: mi pedig egymásra találtunk, és örülünk, hogy együtt csináltuk végig ezt az utat, és azt reméljük, hogy abban, hogy a mai magyar gyerekirodalom annyira gazdag és színes, talán nekünk is volt szerepünk.
„A Pagonnyal együtt nőttünk bele ebben a feladatba – írja Bartos Erika. – Én ezt a tíz évet egy tanulási folyamatnak érzem, aminek még mindig csak a derekán járunk. Építészmérnök vagyok és nagyon szerettem az eredeti szakmám. A könyves szakmába menet közben tanultam bele. Ebben sokat köszönhetek Marék Veronikának, aki szeretettel segítette a pályámat első perctől fogva.
Meg kellett tanulnom munka közben, mi az a vágóél, az előzék, a kifutó, a papírminőségek, borítótípusok, mit jelent a terjesztő, a kiadó… Ma már tudom ezeket, sokat fejlődtek a kötetek, de egyvalami nem változott a tíz év alatt: a sorozat lelke.
A sorozat valóban szívből született. Nem egy tudatosan felépített brandről van szó, hanem egy lépésről lépésre kivirágzó mesevilágról. Ez a világ első perctől egy egységet alkotott számomra.
Igyekeztem tanulni, most is igyekszem, folyamatosan fejlesztem és javítgatom a sorozatot. Az olvasók talán észre sem vették, de folyamatában a teljes sorozatot újrarajzoltam, vonalról vonalra, hogy jobb és szebb legyen, beleépítve a könyves úton szerzett tudást. Mivel a könyveimet teljes mértékben, lapról lapra szabad kézzel rajzolom, ez tekintélyes munka volt. Számítógépet csak a színezéshez, feldolgozáshoz, szerkesztéshez használok, de a rajzokat kézzel rajzolom.
A rajzaim egyszerűsége – a szülők levelei alapján – sok kisgyereknek hozott sikerélményt. Lerajzolják a figurákat, és büszkék, hiszen szinte a legkisebbek is papírra tudják vetni a szereplőket. A legegyszerűbb grafikai elemeket használom. Annak ellenére, hogy jóval kidolgozottabb, komolyabb technikájú grafikákat is szívesen készítek.
Sokat dolgozom azon, hogy az arcok a lehető legjobban visszaadják, kifejezzék a kívánt érzelmeket, tükrözzék a helyzet feszültségét vagy örömét. Óvónő akartam régen lenni, a kisgyerek fejével gondolkodom, ösztönösen tudom, mi az, ami fontos, mi az, ami a legkisebbeket érdekli.
Amihez én értek: a szöveg és a rajz egységének erejével megteremteni egyfajta gyereklelkű, kerek mesevilágot. Ott van e mögött valamiféle ősgyermekség, amit nem tudok megfelelően megfogalmazni, de épp ugyanaz, amiért 60 éve töretlenül szeretjük Boribont.
Mind a szöveggel, mind a rajzokkal sokat dolgozom. A rajzoknál a kifejezőerő a legfontosabb számomra, a szövegnél pedig az érthetőség. Nagyon komolyan veszem a legkisebbek világát, hiszen a gyerekek úgyis megérzik, ha nem szívből szólnak hozzájuk.”
A Pagony a Nyári PagonyFeszten ünnepli a sorozat jubileumát - május 31-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban délelőtt Bartos Erika vetít kicsiknek és nagyoknak, lesz születésnapi torta és meglepetések!
