Az ugratások napjának állata a hal, melyet a legbutább állatok egyikének tartanak. A horogra akadó hal átvitt értelemben is alkalmas április elsejére, hiszen az átvert ember éppúgy ráharap a csalira, mint a halak. Persze, mindennek van határa, és nem jó, ha a bolondozás durvaságba torkollik. Ám a jól irányzott poénok frissítően hatnak az emberre.
És azt vajon tudod-e, hogy honnan származik az áprilisi tréfálkozás szokása?
Végre itt az április, ami a szerelem és a bolondozás hónapja. Ezt az időszakot az ókori rómaiak Vénusz istenasszonynak szentelték, mert a naptárt megreformáló Julius Caesar a saját családjának ősanyját tisztelte benne. Vénusz járulékos mellékneve pedig "aprilis" volt, amely szó a latin "aperire", "megnyitni" igéből ered.
Mivel a szerelem istennőjéről van szó, a "megnyitás" eredetileg a szülés aktusára vonatkozott, de naptári fogalomként később úgy magyarázták, hogy a konzulok április elsején nyitották meg hivatalosan az esztendőt.
Ám hogy ebből a napból miképpen is lett a "Bolondok napja", azt valójában nem lehet tudni. Rengetegféle találgatás van az eredetéről, ám egyik sem túl meggyőző.
Talán az óitáliai Szaturnáliákból származó középkori bolondünnepre vezessük vissza? Az egyetlen szépséghiba csak az, hogy ezt az ünnepet december 28-án vagy újév napján, január elsején tartották.
Április 1-ből január 1-e lett
Egy másik forrás szerint az áprilisi tréfálkozás eredetét Franciaországban kell keresnünk. A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon ősi szokás szerint az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást.
Ugyan IX. Károly király 1564-ben elrendelte, hogy az esztendőnek január 1-jén kell kezdődnie, így az ajándékozások időpontja is áttolódott január elsejére. De a régi évkezdet még sokáig kísértett az emberek emlékezetében.
Eleinte április 1-jén is küldözgettek ajándékokat egymásnak, majd - tekintettel a kettős költségre - az április elsejei ajándékozgatás átalakult. Értékes meglepetések helyett inkább tréfákat küldtek, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet bolondozással ünnepelték meg.
Egy IX. Károly-kori parti: Károly és anyja, Medici Katalin részt vesznek Navarrai Henrik és Valois Margit esküvőjén (1572) (Kép forrása: 1st-art-gallery.com)
A bolondünnepen ugyanis a diákgyerekek gyerekapátokat, gyerekpüspököket és gyerekpápát választottak, akik a templomokban rendszeres liturgikus szolgálatot végeztek és körmeneteket tartottak. Azonban minél szabadosabb formát öltött az ünnep, annál durvább szövegű dallamokat énekeltek hozzá.
A dijoni parlamenttől a középkori valutaspekulánsokig
A pápák, püspökök, a francia és a spanyol zsinatok már a 13. század óta tilalmazták ezt a vallást gyalázó szokást, amely ezek ellenére fennmaradt, a Sorbonne-nak 1544-ben újabb tiltó rendszabályokat kellett kibocsátania, s még a dijoni parlament is foglalkozott vele 1552-ben!
Annak ellenére, hogy az újévi és április elsejei bolondnap közötti összefüggés kétes, feltűnő, hogy az utolsó franciaországi tilalmakkal körülbelül egy időben, 1538-ban jelentkezik német földön egy furcsa népszokás, amely talán átmenetet jelenthetett a két nap között.
Az említett évben ugyanis az augsburgi országgyűlés április elsejére nagy valutarendezést tűzött ki, s a bennfentesek óriási spekulációkat akartak végrehajtani. S amikor aztán a valutareform mégis elmaradt, a spekulánsok ráfizettek manipulációikra, s közröhej tárgyává lettek. Ettől fogva ezt a napot német területen „az elbolondítás napjaként” emlegetik.
Április elseje a bolondok napja, a tréfálkozások, jókedvű átverések napja, amikor a viccesebb kedvűek rettegésben tartják embertársaikat beugratásaikkal.
Európa szerte viccelődhetünk
Európa szinte minden országában megtartják a vígasságok napját. Az április elsejei beugratás az ókori tavaszkezdő örömünnepekre vezethető vissza, a németektől jutott el hozzánk is. Elsősorban a városi lakosság körében gyökeresedett meg.
Senki sem szereti, ha beugratják, de ez a nap mégsem telhet úgy el, hogy ne próbálnánk mi is másokat átverni, esetleg felvidítani. Sőt, sokunk azzal a gondolattal kel fel ezen a napon, hogy valakit biztosan megviccel, már jó előre kiterveli a maga kis tréfáit.
Franciaországban például április elsején úgy viccelik meg egymást az emberek, hogy kis halfigurát akasztanak szétszórt és figyelmetlen ismerőseik hátára.
Spanyolországban december 28-án tréfálják meg egymást.
Magyarországon a legtöbb iskolában április elsején „fordított napot” tartanak. A tanárok beülnek a padokba, a diákok tanítanak.
E napnak világszerte sok elnevezése van: Angliában „All fools Day” (minden bolondok napja), Franciaországban „poison d'Avril” (Áprilisi hal), Olaszországban hasonlóan „il pesce d'aprile”, Németországban „Narrentga” a neve. Úgy, mint nálunk, a szláv területen is egészen az újabb időkig ismeretlen volt ez a szokás. Tulajdonképpen Németországban is csupán 1631 óta ismerik.
Tehát, ma mindenki legyen óvatosabb, jobban figyeljen a kollégák, család, barátok "ármánykodásaira"... :) Arra viszont figyeljünk, hogy mindig tudjuk, hol a határ, és egy kedves móka, ugratás, ne menjen át bántó, durva tréfába...
Április 1-e a néphagyományban
A magyar gazdák régi előírásai szerint a méheket április elsején vagy április első hetében, lehetőleg szerdán vagy csütörtökön kell kiereszteni első röptükre, mert így lesznek méhecskéi abban az esztendőben szorgalmatosak, kövérek és elevenek.
Ilyenkor kellett futó növényeket - babot, dinnyét, tököt - ültetni, hogy hosszúra és szépre fejlődjön a növény. Egyes vidékeken megválasztották árpilis bolondját, de ez a tradíció hazánkban inkább a pünkösdhöz és a pünkösdi király választáshoz kötődik.
Április elsejét nagyon várják a vicces és jókedvű fiatalok, hogy elbolondítsák egymást. Régebben cédulákat is küldözgettek egyik a másikhoz, aztán mondták, hogy nem nekem szól s adtak egy másik címet, hogy vigye oda az illető.
Mondókák is voltak erre a napra:
Csiribiri bakveréb, a bolondot küld elébb.
Áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba, azt kérdezte hány óra, féltizenkettő, bolond mind a kettő.
A legrégebbi áprilisi tréfák egyike
Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele.
Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: "Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!" A márkiról gyöngyökben hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta.
Orvosért futtattak, az orvos pedig - aki szintén beavatott volt - megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: "Accipe cisalia et dissue purpunctum". Vagyis "Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!" Hogy a márki miképp reagált az ugratásra, azt ma már nem tudhatjuk.
Az viszont örök érvényű igazság, hogy másokon nevetni könnyebb, mint magunkon - még áprilisban is.
Korabeli karikatúra április 1-e ünnepléséről (Kép forrása: metro.co.uk)
Nem új divat az ugratás: régen is szokás volt a gyerekeket boltba vagy patikába küldeni szúnyogzsírért, esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért, reszelőzsírt, rákvérért, szárított hóérr, tarhonyamagér, egyenes kampóér, kanyarfúróér, ködvágó késért, szúnyoghájért. Ma pedig: van iskola, ahol a diákok tanárrá, a tanárok pedig diákká alakulnak; máshol elárasztják az utcákat a kifestett, rikító ruhába öltözött emberek.
Az áprilisi tréfa persze nem mindig sikerül jól. Magyarországról van egy 1891-es adat, mely szerint egy vidéki városban egy anya és leánya öngyilkos lett, mert egyik ismerősük április elsején levelet írt nekik Budapestről, hogy a katonai szolgálatot teljesítő fia, illetve bátyja haditörvényszék elé került, ahol halálra ítélték, mert lekopott a cipősarka.
Miközben azonban arra készülünk, hogy minél agyafúrtabb módon tréfáljuk meg ismerőseinket; vagy éppen bosszankodunk, hogy megint túljártak az eszünkön; esetleg megfogadjuk, hogy jövőre már tényleg mi fogunk csapdát állítani másoknak, gondoljunk egy pillanatra a bolondság másik, mindannyiunkat személyesen érintő fajtájára.
- Pécsimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
