Hogyan viseled a figyelmet? Volt-e részed olyanban, hogy felismertek hétköznapi helyzetekben?
Igen, most már annyira régóta vagyok a színházban, hogy nagyon sokszor felismernek.
Mindig szoktak gratulálni egy-egy darabhoz, nemcsak a musicalhez vagy az operetthez, de drámai darabokhoz is. Nagyon örülök, ha tudok adni az embereknek, ha elindulnak a folyamatok bennük, amikor néznek. Számomra fontos, hogy nem csupán szórakoztatunk, de tudunk segíteni bizonyos szituációk megélésében is. Mindig nagyon kedvesek, van aki nem jön oda, nem akar zavarni, de látszik rajta, hogy felismer, ez mindig jól eső érzés.
Kellemes emlék, hogy a kórházban is figyelemmel gondoskodtak rólunk, ami szintén nagyon jól esett.
A szülés előtt féltem egy kicsit az ismeretlentől, de az orvosom – dr.Nagy Károly – és a szülésznőm is nagyon kedvesek voltak, segítettek nekem mindenben. Ennek köszönhetően egy csodálatos élményként maradt meg bennem a szülés.
Mennyire érzed úgy, hogy ennyi idő után bizonyos szerepekkel azonosítanak, esetleg műfajhoz kötnek a nézők?
Úgy gondolom, nem jellemző. Ahogy említettem, nem csak a musical szerepekhez gratulálnak vagy írnak üzenetet. A Gardénia című darab például egy négy generáción átívelő, komoly családi dráma volt. A szerepem egy skizofrén, alkoholbeteg, lecsúszott nő volt, akit nevezhetünk negatív figurának. Izgalmas munka volt ez a szélsőséges karakter.
Fotó: Walter Péter - Gardénia
Sokan szerették és jelezték, hogy bármilyen módon kapcsolódott a saját életükhöz, szüleik, nagyszüleik életében történtekhez. A darab a világháborútól kezdve mutatta be a generációk megnyomorítottságát. Az emberek szeretik megélni a mélyebb érzelmeket, akár saját sorsukkal való szembesülés formájában is. Ez nem is véletlen: sokan hordozzák magukkal felmenőik traumáját.
Színházi időben mérve sokáig otthon maradtál a kisfiaddal. Milyen volt, hogyan élted meg? Közben foglalkoztál-e munkával?
Majdnem 9 hónapos koráig otthon maradtam a fiammal, ami számomra pont ideális volt. Mivel a gyermekem nem a karrierem elején érkezett, előtte intenzíven a munkával foglalkoztam, így ezt az időt csak a fiamra koncentrálva tudtam tölteni. Néha úgy érzi az ember, hogy elmagányosodik egy kicsit, a barátnőknek, kollégáknak más lesz az időbeosztása, más problémák foglalkoztatják őket.
Ez az elszigetelődés minden kisbabás anyuka életében megjelenik, de az azonnali lelki kötődés a gyermekével kárpótolja az embert.
Egyébként gyorsan eltelt ez az idő. Az első pár hónapban az új helyzettel barátkoztunk. Köztünk a kezdetektől nagyon erős volt a kapocs Marcival, tényleg mindig mindent együtt csináltunk. A mai napig nem töltött huzamosabb időt tőlünk távol.
A Chicago című musicallel tértél vissza, amely táncos darab, vonzó jelmezekkel. Nagy váltás volt a szülési szabadság után?
Nálam a várandósságom előtt derült ki egy gerincsérv, amelyből szerencsére nem lett nagyobb probléma. Ez annak köszönhető, hogy akkor napi szinten foglalkoztunk vele, eljártam gyógytornára Orosz Karina és Goldea Krisztina gyógytornászokhoz. Krisztina mindennap tudott engem fogadni, amit ezúton is köszönök neki, így ugyanis gondtalanul telt a várandósságom.
Fotó: Walter Péter - Chicago
A gyermekágyi időszakban nem tudtam úgy tornázni, mivel császármetszéssel szültem, utána pedig otthon, a baba mellett már nem olyan gyakorisággal lát hozzá az ember. Ebből következik, hogy amikor a Chicagora készültem, nem ugyanazzal a fizikummal vágtam neki, nem volt egyszerű. Féltem is, hogy a sok táncot, a mozgást nem fogom bírni estéről estére. Ismeretlen terep volt ez nekem, hogy a testem ekkora változás után hogyan engedelmeskedik.
Szerettem volna megcsinálni, mert ez egy jó szerep volt, segített, hogy hangilag is passzolt hozzám. Aztán elkezdtem fejben is készülni, majd szépen lassan az izomzatom is visszaállt. Szabó Dorottya, egy tehetséges kollegina volt a váltóm, tanulta velem végig a szerepet. Izgultam, de végül összeállt az egész előadás, szerették a nézők, emblematikus lett.
Volt-e olyan, hogy esetleg nem jól telt az éjszaka, nem aludtatok, másnap pedig játszani kellett?
A próbaidőszak ideje alatt nehezebb volt, ha ilyen történt, mert akkor napközben dolgozunk. Amikor előadás volt, akkor napközben tudtam pihenni, nyilván amennyit egy kisgyermek enged. Hozzátartozik, hogy a férjem is teljes értékű szülő, azaz ugyanúgy csinált és csinál ő is mindent. Sokat számít, hogy ő is felkelt éjjel, ő is altatott, ha előadás volt, akkor egyedül ellátta a kisfiunkat.
Anyukám is sokat segített, amikor próbáltam napközben. Nem jelent meg szerencsére a szeparációs szorongás, ezért ezt a napi 4 órát vidáman töltötték ketten a nagyival.
Fotó: ifj. Háry Péter - A miniszter félrelép
Hogyan éltétek meg a dackorszakot? A nem mindennapi munkarend miatt volt-e olyan, hogy ott kellett lennie takarásban a kisfiadnak?
Ekkor már 1 éve dolgoztam, illetve volt benne egy pandémia is, így valamennyire megszokta már, nem érezte meg annyira. Nem tudnék egy időszakot megjelölni, hogy mettől meddig tartott a dackorszak. Inkább azt mondanám, megjelenik, ha van olyan helyzet, ami felerősíti, például egy költözés. Persze ebben a korban nehezebb, ha este nincs ott anya, de szerencsém van, hogy az én férjem nagyon ügyes.
Ez nekem fizikailag is nagy segítség volt, illetve nem kellett stresszelnem, mert tudtam, hogy minden a legnagyobb rendben van. Akármennyi rutinja van az embernek egy új előadás készítésében, ez akkor is megterhelő folyamat tud lenni. Igyekszem napközben kompenzálni, együtt lenni Marcival. Járt bent a kisfiam többször, szétnézett, de nem volt olyan, hogy ezért be kellett jönniük.
Hogyan érintett a pandémia?
Amikor visszatértem, azt az évadot nem sikerült végigvinni, akkor jött az első leállás tavasszal. Ebben az évadban három bemutató helyett kettőt tudtam megcsinálni (Chicago, Az ember tragédiája), a Gardéniát elő sem vettük. Az otthon töltött idő igazából harmonizált a szülési szabadsággal. A nyár második felében nyitottunk újra. Elkezdtünk dolgozni, próbáltuk és játszottuk a Gardéniát.
Sajnos egy tüdőgyulladás engem leterített, ott volt körülbelül két hét, amikor nem játszottam, nem próbáltam. Korábban nekem sosem volt olyan betegségem, hogy elmaradt volna előadás miattam. Ilyen értelemben megviselt a covidos időszak, mert legyengítette a szervezetemet. Ezt hosszabb idő is volt kiheverni. Ekkor nem is kértünk szülői segítséget, mert a szüleim távol élnek tőlünk és nem szerettünk volna kockáztatni.
Bölcsődés, óvodás beszoktatás: Mit gondolsz, könnyebb vagy nehezebb így, hogy nem a szokványos munkarendben dolgozol?
A beszoktatás pont az előbb említett időszakban történt, amikor már új évad kezdődött; költöztünk, sok volt a változás, de a kisfiam nagyon ügyes volt. Nem sokat járt a bölcsődébe, a második leállásnál már egyáltalán nem is ment. Amikor bent volt, akkor nem volt semmi probléma. Jól viseli egyébként a távollétet, talán jobban is, mint én. Az óvodában rugalmasak, illetve Marci könnyen barátkozik, közvetlen, szeret beszélgetni, így nem aggódom.
Hogyan tudjátok a férjeddel megoldani a különböző időbeosztást?
Bizonyos helyzetekben nehéz, mert nekem sokszor összeér a napom: próbák és előadások között van ruhapróba vagy plusz táncpróba. Előfordul, hogy hétvégén mindkét nap előadások vannak. Szerencsére segítőkész a vezetőség.
Egyébként a férjemmel eddig nem volt közös időtöltésre alkalmunk. Mivel a munkám időigényes, így a kettesben szervezett programok háttérbe szorultak, mert az is a gyermekünktől elvett idő. Ebben az évadban végre úgy érzem, beáll az egyensúly.
Fotó: ifj. Háry Péter - Tombol az erény
A társulatban sok a pár, házaspár. A férjednek könnyen ment a beilleszkedés?
Zárt világ valamilyen szinten, mert sokat vagyunk együtt. De ez nem azt jelenti, hogy ne nyitnánk új emberek felé. A férjem civil létére könnyen beilleszkedett ebbe a közegbe, több barátsága is kötődött bent. Annyira, hogy a legénybúcsúját is a színész barátaink szervezték, illetve az esküvőnk is egy „színházi buli” volt.
Színészileg érzel-e változást, amióta édesanya vagy?
Nálam is máshol volt a prioritás korábban, többet voltam bent előadásokon kívül is. Természetesen nagyon sokat tanultam ebből az időszakból is, de amióta családom van, belőlük töltekezem, illetve új tapasztalatokkal, ismeretekkel bővült az életem. Az egész pálya egy tapasztalás; amit megélünk, az beépül, persze nem feltétlenül tudatosan.
Gazdagítja a látásmódunkat, máshogy közelítünk meg egy karaktert. Ez egy emberi, érzelemközpontú szakma, ezért látok összefüggést. Úgy érzem, amióta anya vagyok, más szerepek találnak meg, több elismerést kapok. Minden a helyére került.
A Passióban újra Máriát alakítottad. Más volt-e ennyi év után?
Mária szerepe 6 éve kísér már engem a Passióban, de amikor várandós voltam a kisfiammal, azt mondta Cseke Péter igazgató úr, hogy már érződik a változás, másképpen csinálom. Habár ezt szerintem csak a külső szem látja, én nem érzékelem.
Velma Kelly szerepe szintén másodjára talált meg. Ezek a visszatérések mennyire szokványosak? Ez az évad valamilyen fordulópont volt esetleg?
Az én életemben ez érdekes módon többször is megjelent. A Szegedi Szabadtéri Játékokra való beugrás nagyon hirtelen jött. Egy megoldandó feladat volt, egy adrenalinnal töltött izgalmas munka. Másképpen formáltam meg a karaktert, már csak abból kifolyólag is, hogy nem kellett végig próbálnom, az elejéről építkeznem. Intenzív volt, de jól sikerült, nagy élmény volt. Az Anconai szerelmesek Viktóriája a tanulmányaim alatt, majd később itt, Kecskeméten is megtalált. Szintén az egyetemről köszönt vissza később Goldoni: Chioggai csetepatéja és a Nyomorultak musicalben Fantine szerepe. A diplomamunkámat Ibsen: Hedda Gabler darabjából írtam, amit itt is játszottunk.
Már háromszor is megkaptad az „Évad legjobb színésznője” díjat, illetve szintén háromszor a „Legjobb női epizodista” lettél.
Annyi szeretetet kapok a közönségtől, teljesen feltölt. Illetve maga a munka is egy feltöltődés, nagyon szeretem a hivatásomat. Örülök, ha ez a közönségnek is tetszik. Számomra mindkettő elismerés ugyanolyan értékes. Karakterszínésznek vallom magam, aki újra és újra átalakul, így az epizódszerepekre is ugyanolyan büszke vagyok.
Az ilyen visszajelzéseknek is, de annak is tudok örülni, ha elmondják, hogy kikapcsolódtak vagy adott nekik valami kis pluszt az előadás. Szeretem a személyes kapcsolatokat és fontosnak tartom, hogy elmondják a véleményüket. De ennyi év után érzem igazán, mennyire jönnek velem a nézők az előadás során, illetve hogyan hat rájuk, ez közben is adja az energiát. Az ilyen élő, személyes kapcsolódást szeretem a színházban és ez nekem mindig egy nagy löketet ad a munkámban.
Fotó: ifj. Háry Péter - Dunakanyar
Ezt az érzést, az egyik személyes kedvencemben igen intenzíven éltük meg egy nagyon kedves kollégámmal. Aradi Imre volt a partnerem a Dunakanyar című előadásban, amit a Ruszt József Stúdiószínházban adtunk elő, ahol kicsi a tér, közel vagyunk, közel vannak a nézők, főként ettől volt olyan bensőséges. Karinthy Ferenc egyfelvonásos darabja igazi jutalomjáték volt, mélyen emberi előadás, mindketten nagyon szerettük.
Korábban ilyen volt számomra Szász János rendezésében a Platonov című előadás, illetve szintén egy Csehov darab, a Ványa bácsi. Úgy érzem, mindkettő meghatározó pontja volt a karrieremnek.
Ebben az évadban Hajdú Melindát láthatjuk a Tombol az erény vígjátékban, A miniszter félrelép bohózatban, illetve a Luxemburg grófja operettben.
Gratulálunk a díjhoz! Köszönjük szépen a beszélgetést és további Sok Sikert Kívánunk!
Tiszavölgyi Cecília - Kecskemétimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
