A másik, amit a rendezésben véghez visz Szente Vajk. A legtöbb jelenetben a színészeken kívül az énekkar és a tánckar is folyamatosan a színpadon van. A társulat minden tagja erőn felül teljesít és ez számunkra felejthetetlen élményt nyújt.
Amikor egy társulat szinte egészét meg kell mozgatni, egy adott jeleneten belül, az olyan szintű egymásra figyelést és koncentrációt igényel, amit egy igazán jól működő társulat tud csak megvalósítani. Csodálom őket, amiért így tudnak együttműködni. Legszívesebben mindenkit név szerint megemlítenék. Ennek csak a karakterlimit az akadálya.
Fotó: ifj.Háry Péter
Az alkotás egésze olyan varázslatot teremt, amit nézve 3 órára elfelejtünk mindent. Ezúttal pedig egy meglepetéssel is készültek az alkotók, ami a színpad és a közönség kapcsolatát illeti, de ezt tudja meg minden kedves olvasó ott és akkor, amikor megnézi ezt az előadást. A képi világon kívül, amelyet a díszlet és a jelmezek adnak, a dalok és a táncok adta kellemes szórakozásba is belemerülhetünk. Amivel igazán újítottak, a karakterek színessége, maivá tétele volt.
Sir Basil és Kokozov grófnő alakját Járai Máté/Szerednyey Béla és Hajdú Melinda hívják életre. Számomra Hajdú Melinda nélkül nincs operett, de aki kecskeméti és járt már ebben a színházban, hasonlóképpen érezhet. A hangja és a játéka is mind arra hivatott, hogy ezt a karaktert megismertesse velünk, történetének íve igazán érdekes, dalai pedig dallamtapadáshoz vezetnek. A két férfi szereplő, akik Basil bőrébe bújnak, már bizonyítottak Kecskeméten, nem is egyszer, hogy rájuk nézve, őket hallgatva bizony a nevetésé lesz a főszerep. Most is egy színes, kedves, esendő urat alakítanak, akinek kezére játszik hűséges csapata is.
Fotó: ifj.Háry Péter
Brissard (Orth Péter) és Juliette (Szabó Dorottya) nincstelen művészek, akik Párizsban élnek és készülnek az esküvőre. Készülnének, ha Brissard rászánná magát a lánykérésre. Péter és Dorottya annyira játékosan, bájosan, kedvesen formálják meg ezt a két karaktert, hogy egyből megszeretjük őket, nagyon szurkolunk, hogy eljussanak ehhez a lépéshez.
Renét és Angèle-t egy jól összeszokott páros mutatja be nekünk: Bori Réka és Koltai-Nagy Balázs. Ami minden eddig felsorolt szereplőben újítás, az náluk érezhető a legjobban: társalgásuk sokszor ironikusnak, kicsit csipkelődőnek hat, de mondanám inkább egyszerűen mainak, frissnek. Nagyon jól szórakozhatunk őszinteségükön, valódiságuk pedig megfoghatóvá, érthetővé teszi őket. Velük megjárhatjuk a szerelem mélységét és magasságát, énekhangjuk pedig együtt cseng csak igazán. De meséljen erről a primadonna megtestesítője, Bori Réka színművész. - Tiszavölgyi Cecília interjúja.
Fotó: ifj.Háry Péter
Hogyan kezdesz hozzá a karakter építéshez? Van-e olyan, hogy egy meglévő karakterhez nyúlsz (pl. Fedora a Cirkuszhercegnőből, akivel szintén hasonló dolgok történnek)?
Erre még soha nem is gondoltam, hogy máshova visszanyúljak. Nyilván abból fakadóan, hogy a saját érzelmeimből dolgozok, előkerülhet hasonló érzés vagy érzet, de nem szokott kapcsolódni két munka úgy, hogy egyikből szedjek elő elemeket, amiket átviszek egy másikba. Mindegyik önálló figura, egy egész ember, akit szeretnék megformálni. Ez nagyban függ attól is, hogy a rendező mit szeretne.
Mindig úgy érkezem egy olvasópróbára, hogy nincsen semmilyen prekoncepcióm a szerepről. Próbálom magamba szívni azt, amit az alkotóktól kapok, hogy ők mit képzelnek el róla, és ebből én mit tudok megvalósítani. Így elindulunk el a közös úton. Ha kialakul egy párbeszéd köztünk arról, hogy mit szeretnének, és megcsinálom, ahogy én gondolom, akkor az egy szerencsés eset.
A rendező pedig külső szemlélőként elmondja, mit változtassak, mit tegyünk hozzá. Így elemeiből kezd el kialakulni egy személyiség a próbaidőszak alatt.
Operettet játszani mindig hálás feladat a szórakoztatás miatt? Van-e különbség, ha operettre készülsz?
Egyáltalán nincs különbség, sőt, az operett szerintem az egyik legkomplexebb műfaj. Egyszerre kell színészileg jelen lenni, énekelni, adott esetben táncolni, mindenféle tudást igényel.
Könnyednek tűnő műfajt pedig egyáltalán nem könnyű csinálni. Ha az ember nem él át mindent száz százalékosan, ha nem adja át magát teljesen az érzéseknek, akkor nem is lesz vicces. Kijelenthetjük, hogy általában a primadonnáknak, amely szerepkörben általában én jelen vagyok a színpadon, nincs lehetőségük a komikumot képviselni.
A primadonna és a bonviván a nagy szerelmet reprezentálják, ami nélkül nincs operett, ezért általában nem azt a célt szolgálják, hogy humor által szórakoztassanak. Ebben az előadásban most azonban nekem is lehetőségem van könnyedebb szituációkban megmutatkozni.
Van-e kedvenc műfajod?
Nincs, nagyon szeretném magam minden műfajban kipróbálni. A zenés darabok elkötelezett híve vagyok, imádom művelni is. De prózát is szívesen játszom, mert azt gondolom, más eszköztárat és más jelenlétet kíván. Mindkettő nagyon izgalmas. Klasszikus komédiában például nem volt még lehetőségem szerepelni, de talán még nem is vagyok az a karakter.
Élvezem azokat a feladatokat, amiket kapok, amelyekkel bizalmat szavaznak nekem. Mindig azt szeretem, amit éppen csinálok.
Az éneklést mondanád professziódnak?
Ebben az évadban pont kimaradt nálam a próza, de eddig mindig játszottam abban is. Nem gondolom, hogy a színművészethez szükséges készségek közül egyik fontosabb, mint a másik. Szerencsére van egy hangi adottságom, amit igyekszem kihasználni.
Mi a véleményed ezekről a női szerepekről? Ebben a korban az volt az általános, hogy a nőkkel „bármit” meg lehet tenni, alig volt beleszólásuk az életükbe. Ha már modernizálás, mit gondolsz, ezt nem kellene kicsit megváltoztatni a darabokban?
Ez egy ma is létező jelenség, nőként kevesebb szavunk van bizonyos szituációkban. Nem mindenhol hallják meg a hangunkat. A történethez épp ezért ilyen módon, ilyen célból nem nyúlnék hozzá, ezt nem érzem problémának, hiszen az eredeti darab erről szól. Az, hogy hozzányúlunk a szövegkönyvekhez, szerintem egy jó törekvés. A zene örök, az gyönyörű lesz. A szöveg azonban ma már nem érvényes, nem tudná azt a hatást elérni, amit akkor, amikor íródott.
Fotó: ifj.Háry Péter
Mesélj kicsit Angèle karakteréről, nem egy átlagos primadonna, kicsit pimaszabb, kicsit merészebb!
Valóban, nem egy átlagos primadonna, mint ahogy az előadás sem egy átlagos operett. Elhagyja a primadonna és bonviván körül kialakult általános szépelgést. Ugyanolyan abszurd helyzetek történnek velük is, mint mindenkivel a darabban. Én egyetértek azzal az iránnyal, hogy nyissunk abból a régi elképzelésből, hogy ez vagy az nem történhet meg egy primadonnával, hogy neki ilyennek, vagy olyannak kell lennie. Nem. Ő is ember a maga hibáival, humorával, erényeivel.
Persze ez nem azt jelenti, hogy szembe kellene menni a műfaj törvényszerűségeivel. Igenis elegáns, van tartása, igazi nő. De pont azt gondolom, hogy ma már ahhoz, hogy valaki igazi nő lehessen, nem kell ezt az álságosnak tűnő, idealizált képet mutatni. Sőt!
Amiben én nagyon más vagyok, mint Angèle, az a türelem. Ő képes szinte mindent elnézni mindenkinek, és türelmesen megvárja, míg a sok eszelős körülötte "végez a dolgával". Én nagyon szeretnék ilyen lenni, de sajnos nem vagyok. Egyébként ebben már régóta próbálok fejlődni, és azt hiszem, sikerült is valamennyit. Sokszor tudok türelmetlen lenni emberekkel. Ez alól én magam sem jelentek kivételt, sőt, talán magammal vagyok a legtürelmetlenebb.
Hogyan kerültél Kecskemétre? Szereted-e a várost, kecskemétinek érzed-e már magad?
Először vendégként hívtak a színházba egy szerepre, az Egy csók és más semmi c. előadásba, majd Cseke Péter igazgató úr felajánlotta, hogy lehetek társulati tag, ha szeretnék. Szerettem volna. Így kerültem Kecskemétre.
Nagyon megszerettem ezt a várost. Szeretek itt élni. Még nincs egy éve, hogy ide költöztem, szóval elég friss, de jól érzem itt magam és egyáltalán nem hiányzik Budapest. Szeretek ebben a színházban lenni, nagyon szeretem a kollégákat, a feladatokat, amiket kapok. Egyetlen árnyoldala van az ide költözésemnek: így kicsit távolabb vagyok a családomtól. Ennek ellenére azt érzem, hogy jó helyen vagyok.
Köszönjük szépen a beszélgetést!
Bori Réka színművész a 2022/2023-as évadban átvehette a Legjobb színésznőnek járó díjat, amelyhez ezúton is szívből gratulálunk és további sok sikert kívánunk!
A jövő évadban lesz még alkalmunk megtekinteni a Luxemburg grófja című előadást a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban.
Tiszavölgyi Cecília - Kecskemétimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
