A történet ismert, a Szaharában lezuhant pilóta találkozik a kis herceggel, akitől olyan tanítást kap, amely megváltoztatja az életét. A herceg eljötte és az általa mesélt történetek mind betudhatóak egy álomnak. Nemcsak maga az aranyhajú kisfiú, de a magányos bolygólakók is az író énjeinek felelnek meg – véleményem szerint. A kényszerleszállást követően a pilóta szembenéz az esetleges halál gondolatával, visszatekint életére, és nagy felismerésekre tesz szert.
A kis herceg, mint saját gyermeki, tiszta énje mutat rá azokra a hibákra, amiket a „fölnőttek” elkövetnek életük során. Sipos Imre rendező nagyon finom utalásokkal és művészi eszközökkel vezet rá erre minket. Például a kis herceg és a pilóta ruhája nemcsak azonos színekből készült, de a gyermek fel is veszi a pilótakabátot. A herceg több bolygót is meglátogat, mielőtt a Földre érkezik.
Minden bolygón magányos, elszigetelten élő felnőttel találkozik, aki nem veszi észre saját beszűkült világának hibáját. Szeretet nélkül élnek, csak azzal törődve, hogy az az egy hajtóerő meglegyen, ami élteti őket, például a gazdagság. Ezek a gyarló tulajdonságok szintén a pilóta sajátjai is lehetnek. Sipos Áron hívja életre a pilótát és a felnőtteket, tökéletes választás ezekre a szerepekre. A kis herceget Kószó Botond és Pölös Bálint játssza váltott szereposztásban, mindketten nagyon ügyesek és tehetségesek.
Az előadás varázslatos lett, a felnőttek is jól fognak szórakozni és természetesen a mondanivaló is megszívlelendő. A felnőttek érteni fogják és érezni, miért akar emlékezni a pilóta a kis hercegre. A legkisebbek is élvezni fogják, akkor is, ha a mélyebb üzenet nem megy át egyből. Az ovis gyerekek annyit fognak felvenni belőle, amennyire nekik szükségük van, amennyit elbírnak. A képi világot mindenképpen szeretni fogják. A vetítések, a füst és a kozmikus magányt jól szemléltető atmoszféra biztosan tetszeni fog nekik.
A kis herceg azért indul útnak, mert összeveszik a rózsájával. Később szinte minden bolygón szóba kerül a rózsája. A legfontosabb, amikor a rókával beszéli meg, miért is különleges az ő rózsája, mi az, ami miatt értékes. Szabó Dorottya alakítja a virágot, őt kérdeztem az előadásról és a műről.
Emlékszel rá, amikor először olvastad A kis herceget? Van-e személyes kötődésed a műhöz?
12 éves lehettem, amikor először elolvastam a regényt. Éppen a nagymamámnál töltöttem a vakációmat, amikor megakadt a szemem a polcon sorakozó könyvek között „A kis herceg” borítóján. Kinyitottam a könyvet, lapozgattam, és rögtön elvarázsolt az illusztrációja. Kedvet kaptam hozzá és azonnal neki is kezdtem. Abban az életkorban talán a mesés világa ragadott meg. Később tinédzserként kellett újra olvasnom. 16-17 évesen egy új értelmezéssel találkoztam, új jelentéssel bírt már számomra a könyv. Most pedig a felkészülésem során került újra a kezembe, immáron harmadjára. Mindig el szoktam olvasni az eredeti művet, amiben szerepelni fogok. Ismét egy új üzenetet tartogatott nekem. Érdekes, hogy különböző életszakaszaimban talált meg a mű. Kíváncsi vagyok, ha 15 év múlva előveszem, vajon akkor mi lesz az üzenete?
Véleményed szerint az előadás felnőtteknek is szól?
Szerintem a mű elsősorban felnőtteknek szól, azonban az előadásban a gyerekek is örömüket fogják lelni. Nagyon érdekes 3D-s vetítéstechnika fokozza az élményt, amely által egy izgalmas utazáson vehetnek részt a gyerekek. Számukra a főszereplő karaktere talán az érdekes, vele tudnak igazán kapcsolódni. Szerintem ez egy kiváló színházi program lehet az egész családnak.
Szeretsz gyermekelőadásban játszani?
Kifejezetten. Véleményem szerint ilyenkor kelthetjük fel leginkább az érdeklődésüket a színház világa iránt, ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy minőségi gyermekelőadásokat készítsünk. Tavaly a Kököjszi és Bobojszát vettük elő, ami személy szerint a szívem egyik csücske, de nagyon szeretem ezt az előadást is, örülök, hogy idén is nyílt alkalmam játszani.
Jó dolognak tartom, hogy a gyerekek élnek előadás közben. Ha előfordul, hogy ”zsizsegnek”, az is azért van, mert megbeszélik a történéseket, nem azért, mert unják. A gyerekek annyira tiszta lelkűek, csodálatos, amikor van lehetőségünk velük találkozni.
Más az eszköztárad, ha mesében játszol, vagy emiatt éppen ugyanolyan?
Nem használok más eszköztárat. Azt gondolom, hogy ugyanolyan színészi feladat, mint bármilyen más előadás, legyen szó akár a Három nővérről vagy a Gellérthegyi álmokról. Ugyanolyan komolyan kell venni.
Tanítasz a teátrum drámaműhelyében, a Nemzeti Dobogó csoportjaiban. Mindig is érdekelt a drámapedagógia?
Igen, mindig is érdekelt. 19 évesen tanársegédként tevékenykedtem Szigetszentmiklóson a Sziget Színház Musical Stúdiójában három évig, amíg fel nem vettek az egyetemre. Mindig is gyorsan megtaláltam a gyerekekkel a közös hangot. Két éve egy tábor kapcsán keresett meg Tóth Kata, a színházunk dramaturgja, van-e kedvem csatlakozni az akkor induló projekthez.
Azóta Mátéval (Varga-Huszti Máté színművész - a szerk.) mindketten tanítunk és kifejezetten örülünk, hogy van erre lehetőség. Sikeres évet zártunk tavaly, két kiváló vizsgaelőadásban lehetett megtekinteni a gyerekeket. A Mustra csoportunkkal „A dzsungel könyve” című musicalből mutattunk be egy keresztmetszetet a szülőknek, a Dobogó csoportunkkal pedig egy kortárs versekből összeállított vizsgaelőadást készítettünk. Máté és Kata írták a szövegkönyvet, én pedig a zenei részében segédkeztem.
Nagy sikerrel, telt házzal ment le mindkét előadás a Ruszt József Stúdiószínház színpadán. Idén nyáron is 51 gyermeket táboroztattunk négyen, ezúttal Nagy Nikolett táncművész is csatlakozott hozzánk. Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek minőségi mozgásképzést is kapjanak.
Olyan sikeres volt a tábor, hogy még egy csoportot kellett indítanunk.Nagyon lelkesek és ügyesek a gyerekek ebben a kezdő csoportban is. Így már hétfőn, kedden, szerdán is dübörög a Nemzeti Dobogó, illetve Kata csütörtökönként felnőttek számára tart önfejlesztő foglalkozást, az Énképző-kört.
Köszönjük szépen a beszélgetést Dorottyának!
További sok sikert kívánunk!
A kis herceg című előadás még látható decemberben is, minden korosztálynak jó szívvel ajánljuk!
- Tiszavölgyi Cecília -
Fotók: Góg Zsolt
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
