A Hattyú - balettszínházi előadás
„Az est a Hattyú című balettszínházi előadással indult, amelyet Barta Dóra rendezett és koreografált, a társkoreográfus pedig Szőllősi Krisztina táncművész volt. A nyolcvan perces darab történetét a mindenki számára jól ismert A hattyúk tava ihlette, amely a balettirodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása és korábban még sosem szerepelt a Kecskemét City Balett repertoárjában. További különlegessége az előadásnak, hogy a KCB eddig még sohasem táncolt a klasszikus balettet jellemző spicc-cipőben, a Hattyúban azonban az álomszép jelmezek mellett a várva várt spicc-cipőt is magukra öltik, így egészen új oldalukról ismerheti meg a közönség a táncművészeket.” (írta a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)
Ezt követően Cseke Péter igazgató rendezésében láthattunk egy hagyományosnak aligha nevezhető operát. Mind a díszletben, mind a jelmezekben egy teljesen korhű előadás született. A telefon című opera olyan témához nyúlt, ami az életünk szerves részévé vált mostanra: hogyan befolyásolja életünket a mobilunk és attól való függésünk. Hogy hogyan lett ez a vígopera friss, üde? Milyen eszközök kellenek ahhoz, hogy egy ilyen sokak által még ismeretlen műfajt élvezhetővé, befogadhatóvá tegyenek? Ezekre a kérdésekre Németh-Nagy Johanna operaének-művész válaszolt nekünk.
A telefon - opera
Mesélj kérlek arról, hogyan született ez a mű, mit tudunk róla?
J.: Gian Carlo Menotti 1947-ben komponálta az egyfelvonásos A telefon című vígoperát. Először a Médium című kétfelvonásos művét írta meg. Ez egy misztikus világú opera, amelyet megnézett a Ballet Society vezetője. Megtetszett neki, szerette volna elvinni a Broadwayre, de azt kérte, hogy elé komponáljon egy 20-25 perces felvezető, vicces, frappáns darabot. Ekkor született előjátékként A telefon, emiatt ritkán játsszák különálló műként. Mivel éppen a Hattyú című balettelőadással együtt tűzték műsorra, annak a drámaiságát, fennköltségét ellenpontozni tudja, így komplex élménnyel távozik a néző.
Mi adja az opera érdekességét?
J.: A legkülönlegesebb az, hogy csak ketten vagyunk. Ez már önmagában is izgalmas, mert egymásra vagyunk utalva, folyamatosan jelen vagyunk a színpadon, minden gesztusunkat látják a nézők. Fenn kell tartanunk az érdeklődést, koncentrálnunk kell arra, hogy színészileg erősen, sarkítva mutassuk meg ebben a 20 percben a karaktereinket. Hangilag azért kihívás, mert Lucy szerepe magasra lett írva és nagyon virtuóz.
Nem egy átlagos operát kell elképzelnünk, ahogy talán sokan gondolják, hogy az operaénekes áll egy helyben, rajta a fény, mögötte semmi és énekel. Itt ugyanis láthatunk mai jelmezeket és egy nagyon bájos díszletet, amelyben aktívan mozogtok is.
J.: Lucy apartmanjában játszódik az egész, ami tele van modern elemekkel: a telefontartóm és a töltőm is játszik a darabban. Egy lendületes, élettel teli előadást szerettünk volna, hogy ezáltal még jobban be tudjuk vonni a hallgatóságot. Aprólékosan kidolgoztuk a részleteket, ezzel maivá téve előadásunkat. A mai elvárásoknak megfelelve színészileg is nagyon koncentráltak a részeink, ez is megkülönbözteti A telefont a hagyományos operarendezésektől.
A telefon - opera
Mennyire egyedi, hogy egyetlen hangszer, egy zongora kísér titeket?
J.: Menotti úgy írta meg, hogy van lehetőség kamarazenekarral is kísérni A telefont egy zongorával kiegészítve. A mi előadásunkban a zongora szolgáltatja a zenei támaszunkat, a kamaraszínházhoz hangzásban így nagyon jól passzol. Madarász Éva zongorakísérőnk be van vonva, színészileg is szerves része a darabnak.
Manapság sehol sem látunk telefon nélkül embereket. Szempont volt, hogy témában is ennyire modern művet válasszatok?
J.: Igen, mert mindenkinek van egyfajta kapcsolata a telefonjával. Egy korát megelőző világképet festett fel Menotti, amelyben a telefon megjelenését – mint az emberi kapcsolatok megromlását elhozó vívmányt – tünteti fel. A mű kicsengésében viszont a segítségünkre is lesz, de ezt nem árulom el. Jöjjenek el a kedves olvasók megnézni és ki fog derülni, hogy hogyan.
Mi az, ami tetszik neked Lucy szerepében?
J.: Hangilag egyértelműen a virtuozitása, amiért számomra egy álom volt, hogy elénekelhessem egyszer. A karakternek az egyszerűségét próbálom kiemelni, az életvidámságát, vitalitását. Érdekes helyzet benne számomra operaénekesként, hogy színészileg kell bemutatnom, hogyan tudok kapcsolódni egy eszközhöz, mi az, amiben gátolni vagy segíteni tud engem.
Milyen volt a férjeddel együtt dolgozni?
J.: Marcival mindig csodálatos együtt dolgozni, mert ő egy nyugodt, kiegyensúlyozott személyiség. Jól kiegészítjük egymást: én szenvedélyes vagyok, így engem ő megnyugtatott, én pedig őt felpörgettem, amikor erre volt szükség.
A premiert követően Cseke Péter igazgató úr azt mondta nekünk, hogy igazi versenyző típusok vagyunk mindketten, amelyet úgy értett, hogy a felkészülés során is sokat beleadtunk, de a premieren hoztuk a legjobb formánkat. Hihetetlen energiák szabadultak fel, jó hatással voltunk egymásra.
A telefon - opera
A darabot milyen hangfajra írta Menotti?
Lucy egy koloratúrszoprán, ami a legmagasabb a női hangfajok között. Ben szerepét pedig egy bariton hangfajú énekesnek szánta Menotti. A karakterek szerint Lucy egy nagyon vidám, cserfes, nevetgélő lány, ami a szólamában teljesen megmutatkozik: nevetésekkel teli, technikailag is nagy virtuozitást kíván. A baritonok – ami a középfekvésű férfihang – az operában általában a cselszövők szerepét töltik be. Ben karakterét a természetesség ihlette: egy átlagos fiút látunk, aki énekszólamát tekintve a legközelebb áll a legtöbb férfi természetes hangszínéhez.
Hányan dolgoztatok a darabon?
Rajtunk kívül (Németh-Nagy Johanna – Lucy, Németh Márton – Ben (a szerk.) a rendezőnk, Cseke Péter, a zenei vezetőnk, Károly Kati, a játékmesterünk, Szegvári Júlia, zongorakísérőnk, Madarász Éva, rendezőasszisztensünk, Murár Szabina, valamint ügyelőnk, Stolz Dávid segítette a darab létrejöttét. A kis létszám miatt a próbafolyamat nagyon családias, barátságos volt. Mindenki tudta a dolgát, mindenki azon volt, hogy minket segítsen. Közösen ötleteltünk.
Ajánlhatjuk a fiataloknak, hiszen közérthetően beszélnek erről a témáról, ráadásul magyarul énekelnek. Mindenkinek, akinek eddig valamilyen oknál fogva fenntartásai voltak az operával kapcsolatban; igazán jó szívvel ajánlom kezdetnek, bevezetőnek, ismerkedésnek az operával. A témán kívül, a rövidsége és az avatatlan fülnek sem elrugaszkodott hangi magasságok okán is bátran vágjon bele mindenki az operahallgatásba! A modern táncban pedig szintúgy nem csalódhatnak a fiatalabb nézők. Az érettebb korosztálynak pedig éppen a klasszikussága miatt egy “Hattyúk tava” történet és egy Menotti-opera vonzó kombinációt alkot.
Ezt a párosítást kár lenne kihagyni!
Köszönjük szépen a beszélgetést Németh-Nagy Johannának, további sok sikert kívánunk!
A Hattyú című balettet és A telefon című operaelőadást a Kelemen László Kamaraszínházban láthatják a kedves olvasók, nézők.
Tiszavölgyi Cecília - Kecskemétimami
Képek: ifj.Háry Péter
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
