Két kiskamasz anyukájaként, már sok mindent láttam, de még nem eleget,- szokták mondani. Amikor picik voltak, mérhetetlen büszkeség töltött el, hogy ilyen csodás kis lények anyukája lehetek, igaz kamaszként már-már néha túlzásnak vélem a „csodás kis lények” elnevezést, de a szeretet sosem hagy alább, sőt, még erősebb kapcsolattá formálódik. Egyszerűen átalakul valami mássá, az édes kis gügyögő, védtelen kis gyermek, egy saját akaratú, saját gondolattal megtermett „kis felnőtté” kezd válni, aki már nem csak a mi kis szemünk fénye, hanem nagyon jó barát, és segítő társ is.
Anyaként sok mindent megélünk, örömöt, aggódást, félelmet, kihívást, bizonytalanságot, boldogságot, döntéseket napi szinten. De a kérdés mindannyiunkban ugyan az: Jó anya vagyok? Biztosan jól csinálom?
Kecskeméti édesanyákat kérdeztem arról, számukra mit jelent anyának lenni és mi az, ami a legnagyobb félelmet jelenti az anyai szerepben? - Makai Mariann gyűjtése.
Szűcs Katalin
12, 9 és 4 éves gyermekek Anyukája
„A legcsodálatosabb áldás az Életben: Anyának lenni. Amikor tudod, hogy valakinek Te jelented az Életet. Minden nap hálát adok a Gyermekeimért. Azért a szeretetért, amit adnak. Azért az érzésért, amit a szívembe hoztak. A legdrágább Kincsek, akik beragyogják a mindennapokat.”
Papp Zsuzsanna
3 gyermekes anyuka
„Az anyaságban azt szeretem legjobban, ahogy látom önállósodni a gyermekeim, és csodálom nap mint nap azt, hogy mennyire egyediek, mennyire különlegesek.
Nehéz, hogy ne mentsem meg őket mindentől. Nehéz látni a küszködésüket, bukásaikat. Nehéz nem beavatkozni folyton. De bízom bennük, és tanulom engedni, hogy a saját útjukat járják.”
Vámos Anna
6 és egy 2 éves leányzó édesanyja
„Nagyon felemelő érzés anyának lenni. Annyira hihetetlen, hogy egy pici életet én hoztam létre. Én adhattam neki életet és ezért nagyon hálás vagyok a lányaimnak. Hiszen megadták nekem azt a lehetőséget, hogy megismerjem önmagam, mint anya. Hogy olyan szituációkban tanulhatok tőlük, amik nélkülük nem is jött volna létre. Félelmetes hogy milyen mélységeket és magasságokat lehet megélni anyaként akár 1 órán belül is. Félelmeim mindig is voltak és lesznek is az anyasággal kapcsolatban, amik mindig ugyan arra az egy kérdésre vezethetőek vissza; vajon jól csinálom? Ez egy nagyon hosszú távú befektetés és az eredménye, csak több 10 év múlva fog kiderülni. És csak akkor fog kiderülni a válasz a ma és a holnap kérdésére is; vajon jól csinálom?”
Bíró Lili
4 gyermek édesanyja
„Az anyaság számomra egy óriási nagy önismereti utazás. A gyermekeim a legnagyobb tanítóim, és a legnagyobb önismereti tükreim. Ők sosem fedik el a valóságot, sosem mutatják máshogy, mint ahogy én vagyok. Kíméletlenül őszinték, amiért nagyon hálás vagyok nekik, hiszen így tudunk együtt, egy családként még jobban együtt működni. Ha merünk őszinték lenni egymás felé, és merünk mindent kimondani, akkor az anyaság is jobb, könnyebb. Hiszen én is ember vagyok, és csak egy ideig kaptam a gyermekeimet az utamra. Ajándéknak tekintem őket, akik minket választottak, hogy kölcsönösen tudjuk egymást segíteni itt, a Földi életben.
A felelmeim azok, hogy tényleg át tudok-e minden olyan fontos, az élethez szükséges értéket adni, amit szeretnék, hogy tényleg elég muníciót visznek-e el itthonról? Szeretnék sok "okosságot" átadni, hogy hálót adjak a kezükbe, ha majd nehézséggel néznek szembe, akkor is tudják, hogy mihez nyúljanak, és tudják, hogyan kell azt megoldani. És azt szeretném majd még, hogy érezzék, és tudják, hogy mindig számíthatnak rám, és apukájukra is. Ehhez most próbálok egy biztonságos légkört teremteni, ahol mindent elmondhatnak, szabadon kifejezzék magukat. Remélem, ha nagyobbak lesznek és saját családjuk és külön életük lesz, majd akkor is bátran fognak felém fordulni. A nehézség néha az, hogy külön időt tudjak mindegyik gyermekkel tölteni, és hogy meg tudjam őket minőségben hallgatni. Ez nem szokott egyszerű lenni.”
Benkóczkiné Halasi Helga
12 éves fiú, Ádám édesanyja
„Imádom a fiam, minden egyes porcikáját mióta csak kibújt a hasamból. Nagyon jó gyermek volt mindig és most is az, hála mindennek, kiváló eszű kölyök, ügyesen tanul és most igazán "jól kamaszodik". Ő az életünk értelme, a kincs, akiért muszáj küzdenem, aki miatt nem adhatom fel a harcomat a betegséggel. 5 éve diagnosztizálták nálam a Bechterew kórt, azóta egyik betegség jön a másik után, elvesztettem a hivatásom, mentőtiszt voltam, elvesztettem a munkahelyeimet, az akkori mozgalmas életemet, síeltem, lovagoltam, életeket mentettem, de ennek vége, rokkant nyugdíjas lettem és csak fekszem. Nagyon nehéz időszak ez számomra, de a fiam és a családom miatt nincs lehetetlen, nem hagyhatom el magam, mindig és mindenkor fel kell álljak, hogy Ádám anyukája legyek.
Sajnos a betegségem alatt sokszor volt, hogy mankóztam, hogy tolókocsiba kerültem, nem tudtam a kisfiammal focizni, biciklizni, labdázni. Tudom, hogy ez kimaradt az életéből és a szívem mélyén nagyon fáj, hogy mindezt nem tudtam neki megadni. Fáj az is, hogy így kell látnia, hogy ezt velem együtt meg kell élnie. Próbálok erős lenni, tovább menni és azért élni, hogy a fiam megkapjon minden törődést, szeretetet, lelki támogatást. Ha sírok és éppen mélyponton vagyok, akkor csak a gyönyörű kis pofikájára, zöld szemére, csöpp kis szájára és arra a csodás lelkére gondolok, ami Őt Benkóczki Ádámmá teszi, és rendkívüli büszkeség tölt el, hogy én lehetek az anyukája.”
Boldis-Molnár Anna
7 és 5 éves lányok, valamint 3 éves és 8 hónapos kisfiúk édesanyja (babahordozási tanácsadó)
„Már tini korom óta az egyik leghőbb vágyam volt, hogy egyszer majd édesanya legyek, ráadásul azt is tudtam, hogy négy gyermekes. Mára már teljes a családunk, két lányom után két fiam érkezett, szóval minden téren elmondhatom, Istentől áldott az életünk. Az anyaság rengeteg új nézőpontot, érdeklődési kört, hobbit, új szakmai vonalat is magával hozott. S habár csodálatos dolog, hatalmas önfeláldozással is jár. Ezt megélni szerintem a legnehezebb. Viszont ha van valami extra az életemben, ahol nem csak édesanya vagyok, hanem felmerül valamilyen szakmai kihívás, esetleg egy sport, saját hobbi, sokkal színesebb a hétköznapokat is megélni. Szerintem minden édesanyának szüksége van "én-időre", valami motivációra, amely a mindennapok egyformaságából kiszakítja.”
Kőtörő-Sleisz Anna
12 és egy 9 éves gyermek anyukája
„Szeretnék valami olyat írni, amivel nem riasztom el a leendő szülőket, és nem haragítom magamra azokat, akik szintén ezt az utat tapossák.
Milyen érzés? Soha többet nem leszek már egyedül. Ez egyszerre okoz örömet, megnyugvást és egyben bosszúságot is. Mert azért vannak helyek, ahova az ember lánya egyedül menne, mint például a ház legkisebb helyisége. De ha már elég nagyok is, hogy ne kövessenek egészen a vécéülőkéig, biztosan akkor jut eszükbe valami elképesztően fontos dolog, ha az ember hátsója a deszkához ér.
Mivel használati utasítást egyik gyerekhez sem kapni, így szülés után hazatérve egy csecsemővel olyan érzés, mintha kapnék egy autót jogsi nélkül, hogy vezessem és tartsam karban. És lehetőleg ne nullázzam le. Mikor azt hiszem, mennyire jól megoldottam egy helyzetet, úgyis kiderül, hogy ez csak egy illúzió. Mint mikor van egy kerti slagod, amin keletkezik egy apró rés, te beragasztod, és aztán máshol folyik.
Szóval anyának lenni mérhetetlenül kimerítő, rájössz, hogy azokat a dolgokat is értékeled, amik korábban semennyi jelentőséggel nem bírtak (pl. egyedül pisilni és fürdeni).
Emellett anyának lenni óriási kaland! Rettegek a vidámparki játékoktól, de anyának lenni még annál is nagyobb élmény!
Amikor rájössz, hogy életben tudod tartani, amikor hozzád szalad, és a te nyakadban csüng mikor külön töltöttetek egy napot, amikor az esti puszi nélkül nincs alvás, és megtisztel a bizalmával, hogy elárulja a titkait. Vagy ismered, hogy egy helyzetre hogyan reagál majd, a végtelen beszélgetések az élet fontos dolgairól, mint a csigabiga szarvacskái, vagy, hogy hogyan és hova kakilnak a vakondok... akkor már úgysem szabadulsz. Soha, soha nem szabadulsz ettől a kötődéstől, és nem is akarsz.
Édesanyának lenni a legédesebb teher. Egyszerre tölti meg elképzelhetetlen szeretettel a szívünket, és egyszerre érezzük azt, hogy bitang nagy átverés a reklámokban, hogy a gyerekek azonnal elalszanak, ahogy párnát ér a fejük.
Örök aggódás, hogy ne érje baj, és örök szövetség. Ilyen kapocs nincs még egy...
A legnagyobb nehézség, félelem, hogy vajon rendesen felkészítem-e a lányaimat az életre? Mindig ilyen jó marad a kapcsolatunk, mint most? Házra gyűjtsünk nekik, vagy pszichológusra?
Anyaként szerintem mind félünk egy kicsit attól, jól neveljük-e a gyermekeinket, minden olyan útravalót megkapnak-e, amivel amellett, hogy egymaguk is boldogulnak majd, tudják-e segíteni a társaikat is?
Hálás vagyok édesanyámnak, ugyanis ő tett olyan anyukává, aki szeretek lenni.
És hálás vagyok a férjemnek, hiszen nélküle nem lennék ma én sem anyuka.„
Faragóné Keserű Judit
15 éves lány és 13 éves fiú édesanyja
„Milyen érzés anyának lenni? Óriási vágy volt bennem, hogy édesanya legyek, és nagy boldogság, hogy ez kétszer is beteljesedett. A számos öröm mellett mégis nagyon sok kihívás van benne. Minden korszaknak megvan a maga szépsége és nehézsége.
Mik a félelmeid, vagy mik a nehézségek az anyaságban? Anyaként a legnehezebb elviselni, hogyha beteg a gyerekünk. Mivel szerencsére ez elég ritkán fordult elő, ha mégis megtörtént, könnyen bepánikoltam. Az is nehéz, hogyan legyenek egyre önállóbbak, mennyit tegyek meg értük, velük (és nem helyettük), és mennyire engedjem őket, hogy saját maguk tapasztaljanak, és emiatt esetleg "elbukjanak". Hibázni ér, mégis sokszor nehéz visszafogni magam abban, hogy pontos utat mutassak hogyan csinálják. Nőként sok területen helyt kell állnunk, és számomra még mindig az anyaszerep a legfontosabb, de néha nehéz, ha emiatt nem jut idő, energia a többire, de azért sokszor sikerül megtalálni az egyensúlyt is.”
Adorján Liza
bruttóban 4 gyerekes anya
„Az anyaság egy Páli-fordulat. Az életemben, a szakmámba, a testemben és az elmémben is. Folyamatosan formál. Nem a saját éveim határozzák meg az élettapasztalatomat, hanem a gyermekeimtől való tanulás.
Mindennap egy új lecke, egy új kihívás és egyben egy új kaland. Folyamatos izgulás, rettegés attól, hogy valamit elrontok. Mivel csak egy vágyott cél van előttem: jó, magabiztos, becsületes, szerető és tiszta embereket nevelni a gyermekeimből; azonban ez a munka sosem ér véget, így nem tudhatjuk, hogy jó végeztük-e el ránk bízott feladatot.”
Fövényesi Mirjam Laura
31,22,17
„Hogy milyen érzés anyának lenni?
Én nem szépítem, számomra hullámvasút. Nálam 31 éve tart. Nehéz, fárasztó, felemelő, és végül mégis mindennek értelmet adó. A legnagyobb nehézségért is kárpótol a gyermekem egyetlen mosolya! Ha pedig azt kérdezik melyek voltak a legnagyobb nehézségek, azt mondom: serdülőkor. Amikor benne vagyunk, azt hisszük sosem lesz vége, amikor pedig mégis, hát annál nincs szebb napsütés! Félelmek? Az anyaság egy nagy rakás félelemkupac, amit mindig beteszünk a szekrénybe lefekvéskor, amikor tudjuk, hogy aznapra minden rendben működött, és csak reggel vesszük elő, mindezt úgy, hogy közben mi anyák tudunk önfeledten is boldogok lenni. Három gyermek, háromkupacnyi félelem a szekrényben, de ha megkérdezed újra kezdeném-e, azt mondom igen, mert ha rájuk nézek, büszke, és boldog vagyok! „
Boldog Anyák napját mindenkinek!
- Makai Marianna -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
