Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
Látni az örömüket, boldogságukat.
Számomra a legnagyobb örömöt a gyermekeimmel való együttlét okozza.
Amikor minőségi időt tudunk együtt tölteni és érzem a szoros kapcsolatot közöttünk.
Látom a kedves tekintetükben a jókedvet és a pajkosságot.
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
A szabályok betartatása, fegyelmezés.
Számomra az a legnehezebb a gyereknevelésben, hogy a párommal nem azonos elveket vallunk.
Sajnos a párom negatív kommunikációt alkalmaz a nevelésben, ami szerintem megalázó és földbe döngölő! Ha valamit elrontanak, szerencsétleneknek nevezi a gyerekeket stb. A 6 évesemtől már többször hallottam nagy hangon, hogy az életben nincs igazság!!! Természetesen ezt is az apjától hallotta...
Valószínű, hogy őt is hasonlóképpen nevelhették, csak az a baj, hogy ő ezt teljesen a magáévá is tette.
Amúgy nagyon sokat vállal a gyereknevelésből, imádja őket, rendszeresen programokat szervez nekik,
kártyáznak, társasoznak. Így nálunk az átlagosnál erősebb az apai jelenlét.
Én egészen más közegben nőttem fel. Sajnos az én szüleim sem tudtak jó példát adni, de ők inkább
magukat bántották, tizenéves korunkban sajnos el is veszítettük mindkettejüket. Tehát részemről is hiányzik a pozitív példa. Én nagyon empatikus módon álltam neki a gyereknevelésnek, mindig a legjobb szándék vezérelt, de évek alatt rájöttem, hogy ez sajnos kevés. Határozottságra van szükség mellettük, de az már
nem mindegy, hogy érvényesítjük akaratunkat. És itt akadtam el jó példa híján! Mivel nagyszülői segítségre
nem számíthatunk, nagyon elfáradtam a korai években, ingerült voltam, kiabáltam is velük. Aztán meg jött
a lelkiismeret furdalás...
Szeretném, ha a gyermekeim egy erős, elfogadó, magabiztos légkörben nőnének fel!
És ha nem a nyomasztó, nem szólunk egymáshoz légkörben élnénk, mint amilyen nálunk volt.
Talán ezért is nem sikerült megtanulnom otthon a kommunikációt, a magamért való kiállást.
Nagyobbik fiam hajlamos a szorongásra, nem akarom, hogy olyan sokáig csak befelé éljen, mint én!
Segíteni szeretnék neki, hogy ki tudja fejezni az érzéseit, a nemtetszését.
Úgy gondolom, hogy nem vesztest akarok belőle nevelni, hanem nyertest!
Amikor felnőttként gondolkodik majd, ne csak az apja negatív hangját hallja, hanem az én biztató
hangomat is, hogy már előtte álljon pozitív példa is!
Meg talán, ha látná a párom, hogy egy működő dolgot képviselek, ő is tudna még változtatni...
Köszönöm, hogy elolvasták!
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
Egy barátnőm hívta rá fel a figyelmemet, mivel kívülállóként úgy ítélte meg, hogy jót tenne nekem.
Mert egy működő, pozitív rendszert ígérnek, ami segítségünkre lenne,
hogy együtt tudjunk működni, egymás tiszteletben tartásával.