Valószínűleg nincs olyan, aki ne hallaná, olvasná a hírekben, hogy milyen nehéz helyzetben vannak az iskolák. A fenntartás eleve egy rendkívül szerteágazó és bonyolult rendszer, kezdve a gyerekek minőségi étkeztetésétől a közüzemi számlákon át az iskolai épületek karbantartásáig. Ebben az eleve terhelt időszakban külön problémát jelent, hogy egyre több és több a pályaelhagyó pedagógus, vannak iskolák, ahol a tantestület egy része hiányzik, és a meglévő emberekkel igyekeznek pótolni az üres órahelyeket. Az oktatás ilyen fokú nehézségei már óhatatlanul megjelennek a családok életében is.
A gyerekeken is érezhető a feszültség, ha az iskolai létben bizonytalanságot tapasztalnak, a szülők pedig aggódnak, hogyan fogja a gyerekük elsajátítani az előírt tanulmányokat, ha nincs, aki érdemben oktassa őket. Ördögi körnek tűnik egyelőre, amiből nem tudni, hogyan lesznek képesek kitörni az intézmények.
Az ilyen problémák közepette üdítő dolog hallani arról, hogy mégis vannak sokan, akik nem hagyják a jövő generációit magukra, sőt, most erősítenek csak rá igazán.
Az állami fenntartású intézményekben több a kötöttség, az alternatív iskolákban valamivel nagyobb szabadság jut a nevelőknek, hogy miként is valósítják meg a NAT által előírt normákat.
Ezért is döntött úgy a Gyermekliget Alternatív Iskola és Óvoda igazgatója, Koszorú Csaba, hogy a 2022/23-as tanévtől átveszi az intézmény vezetését és igyekszik a változásokat az iskola javára fordítani és megújítani azt a családok számára.
A legtöbben inkább elhagyják a pályát most, te viszont éppen visszatértél hozzá. Mi vitt rá erre?
Koszorú Csaba: Közel 10 évig dolgoztam pedagógusként, hagyományos iskolában, majd újabb majdnem 10 évre pályaelhagyó lettem. Bár mindvégig éreztem, hogy hiányzik tanárnak lenni, értékeket, szemléletet átadni, egy ilyen közösség részének lenni és kiaknázni a bennem lévő kreativitást, de nem tudtam, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor ide érdemes lesz visszajönni.
Őszinte leszek, anno megcsömörlöttem, azt éreztem, hogy már egyáltalán nem azon van a fókusz, amin kellene, és az anyagi része is nagyon aggasztó volt. Igazából nem sok minden változott, talán csak én. Most megtalált az élet ezzel a feladattal és hallgattam az intuíciómra. A legnehezebb időkben kapcsolódok vissza, de hiszem, hogy mindennek megvan az oka. Azt azért tegyük hozzá, hogy állami iskolában továbbra sem vállaltam volna feladatot.
Miért? Ennyivel jobb egy alternatív intézményben?
K.Cs.: Nem mondhatom azt, hogy jobb, de mindenképpen más. Tanári és diák oldalról is. Én az állami suliban is maximálisan önmagam lehettem, csodálatos csapattal dolgoztam együtt, minden ötletemet megvalósíthattam és nagyszerű közösséget építettünk. De ahogy halad az idő, változik az emberek élete. A családok nem olyanok, mint 15-20 évvel ezelőtt, a gyerekek sem.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy milyen keretek állnak rendelkezésre, hogy a gyerekeket formáljuk, megláttassuk, hogy mi igazán fontos, ugyanakkor a tudást is átadjuk. Nem anyagi keretekre gondolok természetesen.
Miben más akkor nálatok a keret? Hogyan történik az alternatív oktatás?
K.Cs.:Alternatív iskola is sokféle van. Én csak a Gyermekligetről tudok nyilatkozni. Nálunk az óvoda és az iskola között egy nagyon szoros és rugalmas átvezetés van, a kicsikre nem erőltetjük rá az iskolaérettséget. Szépen az első végére mindenki megérkezik, lélekben, testben, szellemben, ez a lényeg. Közben egy csodálatos és hatalmas zöld környezetben nevelkednek. Szerintem a környezettudatosság, a természet közelsége és szeretete ma hatványozottabban fontos.
Személyre szabottan foglalkozunk velük, kis létszámú osztályok vannak, és értékként tekintünk az egyéniségre, az egyediségre. Ez végig megvan a nyolcadik osztály lezárásáig. Felsőben már projektoktatás és élménypedagógia zajlik.
Ezt, hogy kell elképzelni?
K.Cs.:Témahetek vannak, amikor egy adott időszakot, vagy akár ünnepet, vagy egy napjainkra jellemző problémát dolgozunk fel minden oldalról. A tantárgyak nem elkülönülnek, hanem egymást erősítve jelennek meg, a pedagógusok pedig együtt dolgoznak csapatban. A projektoktatás nem felülről akar információt rátolni a gyerekekre, hanem megtanítja őket tudást megszerezni, a gyakorlat, a kíváncsiság által. A projektekben mindenki szerepet vállal, a tudás végül összeadódik és egy produktum is készül a zárásra. Nagyon sokat lehetne erről mesélni, de az a lényeg, hogy az ilyen oktatási modellek nemcsak átadják a tudást, hanem azonnal alkalmazni is megtanítanak, ráadásul rengeteg társas kompetenciát fejlesztenek.
Hogyan tud ez a NAT-hoz illeszkedni?
K.Cs.:Az újonnan jövő szülők részéről is megfogalmazódik ez, tartanak attól, hogy mivel itt másként tanulunk, nem fognak tudni bizonyos kötelező dolgokat. Azt fontos megérteni és abba kell bizalmat helyezni, hogy egy cél eléréshez sokféle út létezhet. A kimeneti kompetenciákat mi is biztosítjuk. A mi nyolcadikosaink is vegyesen tanulnak tovább, ki gimiben, ki szakközépben, ki szakiskolában. Az említett út közben azonban sokkal könnyedebbek, felszabadultabbak maradhatnak, rengeteg az élmény, ki tudnak bontakozni egyéniségüknek megfelelően, és nagyon figyeljük, ki mire nyitott, merre viszi a tehetsége.
Hagyományos órák nincsenek is?
K.Cs.: De vannak, főleg a nagyoknál. A 7-8.évfolyamosokat már készítjük fel a továbbtanulásra, extra szakórák és gyakorló órák is vannak. A testnevelés is elkülönül, illetve bizonyos művészeti órák. Mivel alapfokú művészeti intézmény vagyunk, szakkörök formájában és órarendbe illesztve is megjelenik sok különlegesség, mint a tánc, a drámajáték, a festészet, a fafaragás vagy épp a filmtörténet.
Említetted a környezettudatos nevelést. Mikor jó ezt elkezdeni?
K.Cs.: Nulla éves kortól. Az iskolában és az oviban pedig, amikor bekerülnek. Sajnos sok felnőttben sincs meg a felelősségvállalás a környezete, sőt a saját élete iránt sem. Ezt az attitűdöt nagyon hamar el kell kezdeni felépíteni, mert jelen pillanatban a fogyasztói társadalom és a gazdasági érdekek nem éppen ezt támogatják. A Gyermekligetben 1 hektáros zöld környezet áll rendelkezésre, öko- és madárbarát iskola vagyunk, az órarendbe illesztve jelenik meg a zöld nevelés, és hisszük, hogy ez a jövőben a javukra válik. Pláne most, mikor minden a digitalizáció felé halad, minden csak virtuális. De rá kell eszmélni, az ember ember marad, része a természetnek, biológiai lény. Ezért igenis értenünk és éreznünk kell ennek a fontosságát, lényegét és értékét.
- Bódogh Gabriella -
