Jelenlegi hely

Makai Marianna: Az első Kecskeméti Apák Napja, ahogy én látom

Van az úgy, amikor egyszerűen minden a helyén van, amikor mindenki boldog, jófej, együttműködő, semmi stressz, egyszerűen minden megy magától és mindenkinek minden jó. Ha egy rendezvényszervezőnek azt mondanám, hogy létezik-e ilyen rendezvény, körbe röhögne kapásból és megkérdezné, hogy melyik bolygóról jöttem?

Pedig van, és ennek most én is részese lehettem

Vasárnap rendeztük meg előszőr – és bizony nem utoljára – a Kecskeméti Apák Napját. Bevallom mikor Sziszi és Éva megkerestek, hogy van egy ötletük, szükségük van rám, nekem az első gondolatom az volt, hogy: okés, jól hangzik, de kifog ide egyáltalán eljönni??  Aztán 1 nappal a rendezvény előtt könyörögtem, hogy zárjuk le a jelentkezést, mert mit kezdünk majd ennyi emberrel?

Na most elmesélem szépen:

Először is Sziszi – Czinkóczi Dori Szilvia- álma volt ez az egész, és nem volt nehéz meggyőznie Szabóné Kis Évát, aztán jöttem én a képbe. Gyakorlatilag mindhármunknak az élete a családok körül forog, kinek így, kinek úgy, de a célunk ugyanaz; valami pluszt adni, amivel a nehéz hétköznapokban egy kis vidámságot lophatunk be a családok életébe. Ez az Apák Napja program pedig nagyon sok család életébe hozott vidámságot.

Bár bevallom, én könnyekkel kezdtem

Libor Zoli költő, - nekem ő az, mert aki így tud írni az érzelmeiről, azt én igazi költőnek tartom – szóval Zolit felkértük, hogy beszéljen röviden az apa-lánya kapcsoltról, de egyikünk sem tudta, hogy milyen mélységekbe tárja elénk a témát. Megható volt és őszinte, és nem csak én küszködtem a könnyeimmel, hanem nagyon sokan még az ottlévők közül.

A cikk végén természetesen Zoli beszédét olvashatod majd.

És bizony nagyon jó volt hallgatni a fiatal apuka, Faragó Miki élményeit is, ahogy elérzékenyülve mesélt a kisfiáról. De Mikit ugye nem a melankolikus érzelmeiről ismerjük, inkább a felpörgető, hangulatfelelősségéről és Galgóczy Zsoltival, - ha egy családi rendezvénynél illik ezt mondhatom, mert miért ne illene - igazi partiarcok voltak, úgy pörgették a hangulatot, hogy itt aztán szomorkodni, tényleg senkinek nem lehetett.

10 állomáson vehettek részt az apukák és a gyerekeik

Próbáltuk pasisra venni a feladatokat, de valahogy mégis mindig a csajos dolgok bukkantak előre. Úgy voltunk vele, hogy a 10 állomásból, legalább 5 állomást kelljen teljesíteni és akkor tuti, hogy nem lesz gond egyik családfőnek sem. Ehelyett, pedig azt láttuk, hogy csak úgy tolongtak az apukák a pelenkázó, vagy épp a koronakészítős állomás előtt. Ragasztottak, vágtak és bizony büszkén viselték ők is a koronáikat, amiket együtt készítettek a lányaikkal. Volt több ügyességi játék, célbadobós, óriás dominó építéses, történelmi puzzle kirakós, nyakkendőkötős és ügyességi pálya is. Zaklajda Józsi a 34 fokban rendesen megizzasztotta a családokat, hiszen ezért az állomásért ő volt a felelős, és azt tudjuk, hogy Ő egy ízig-vérig sportember, akinél nem lehetett lógni a „tornaóráról”. Szóval nem volt kibújó, apának és gyermekeinek közösen kellett végigcsinálni a pályát, ami azért nem is volt olyan egyszerű, de mégis nagyon szórakoztatóra sikeredett.

Igyekeztünk úgy összeállítani a feladatokat, hogy akár pici gyerekkel, vagy épp kiskamaszokkal, akár anyukával, akár bevállalósan egyedül jön anyuka nélkül apa, akkor is teljesíthető és mindenki számára szórakoztató legyenek a programok.

Persze volt több látványosság is

Mindenkit lenyűgöztek Csík Norbi Óriásbuborékjai. El tudjátok képzelni, hogy nem csak a kisgyerekek, de a felnőttek is tátott szájjal csodálkoztak rá, a közel 1 méteres, színesen csillogó buborékok rengetegére? Bizony, én ott, abban a pillanatban pici gyereknek éreztem magam!

A fegyverek világa pedig nem csak a fiús apukákat ejtette rabul, hanem a lányos családokat is. Mondhatni, hogy családi hangulat volt az Alföldi Regionális Airsoft és Hagyományőrző Sport és Szabadidő Egyesület fegyveres pultjánál, hiszen Évi testvére és csapata hozta el nekünk, és adták meg a lehetőséget, hogy kipróbálhassuk a célba lövést, valódi célokra célozva.

Az eredeti tervünk az volt, hogy a végén minden édesapát egy–egy névre szóló oklevéllel megajándékozunk, de menet közben, ahogy szerveztük, ahogy egyre több embernek beszéltünk róla, annál több felajánlás érkezett, hogy "annyira jó ez a kezdeményezés, valamivel segítenék a rendezvényt". Így számtalan ajándékunk lett, amit a végén azok között az apukák között sorsoltunk ki, akik legalább 5 állomást teljesítettek. És bátran kijelenthetem, hogy nem volt olyan család, aki ne teljesítette volna, szinte 99%-ban, mind a 10 állomást, azt hiszem, ez mindent elárul számunkra!

Hálás vagyok a sorsnak, hogy részese lehettem, és hogy a családom is részese volt ennek a programnak!

Hálás vagyok, hogy Évi és Sziszi engem választott társként, és hálás vagyok, a több mint 200 embernek, akik eljöttek és velünk mulattak, hálás vagyok annak a közel 30 segítőnek, akik egyként álltak mellénk, hálás vagyok annak a sok támogatónak, aki felajánlott bármit is a rendezvényre, és hálás vagyok, hogy ennyi boldog és büszke férfit, apát láthattam egyszerre, mert bizony, mi mind a hárman, Sziszi, Évi és én, nagyon-nagyon büszkék vagyunk rájuk!

A csapat, akik nélkül nem tudtuk volna megvalósítani!

GALÉRIA töltsd le a fotókat!


Libor Zoltán: Van egy lányom

Van egy lányom. Rajta kívül semmi másom nincsen. És ez nem afféle melodramatikus túlzás. Mert tényleg nincs. Se ház, se kocsi, se nyaraló. Se bankszámlán megtakarítás. Se karrier. Nincs siker, pénz, csillogás.

Viszont van egy lányom. Így ismerem az elalvás előtti meseolvasás boldogságát. Ez nálunk mindig nekem jutott. Bármilyen fáradt voltam is, az esti meseolvasás sosem maradt el. Vagy meseátírás. Mert az Annapetigergőt egy idő után például már annyira untam, hogy átköltöttem. Kissé fanyarabb humorúra. De mi nagyon élveztük. Most már nem olvasok meséket fel. Együtt olvasunk. Én Bereményit, ő meg a Harisnyás Pippit.

Van egy lányom. Így ismerem az együttjátszás örömét. Tudom, milyen kirándulóst, titkosügynököst, olimpiást vagy lovagost játszani. Tudom, milyen orvosost vagy iskolást játszani. Tudom, mi az a Lego Friends. Tudom, hogy kell szlájmot vagy varázshomokot csinálni. Tudok nevet adni többtucat plüssnek. Tudom, mi az arabell meg a rundel.

Van egy lányom.Így ismerem a közös zenehallgatás őrületét. Mikor együtt harsogjuk, hogy már megint csak őrája gondolok. Vagy hogy tapasztalat, tapasztalat, tapassz falat. Vagy hogy ez egy igenigenigenigen kemény világ. És mámorosan kiáltjuk, hogy nem én vagyok, aki valamitől fél.

Van egy lányom. Együtt nézzük Budésterencet, meg Ötvöscsöpit. A szeleburdi családot. Poiro-t. A Gru-t meg a Lecsót. Együtt sétáltatunk kutyát, bringázunk, teniszezünk, úszunk. Versenymellen már rámver fél testhosszt huszonötön. Együtt járunk lovagolni, bár én sosem mernék fölülni egy akkora jószágra.

Van egy lányom. Így tudom, hogy reggelente csak a nyolcadik ruha jó. Mert a többi túl rövid, hosszú, szűk, bő, világos, sötét. Tudom, hogy a nehezen kiválasztott darabhoz a megfelelő fölső kell. Tudom, hogy 6 pár cipő nem elég.

Van egy lányom. Így tudom, hogy egyetlen étel van a világon. A grenadír mars. Esetleg olykor egy kis pizza, hot dog vagy lángos. Sültkrumpli. És húsleves. Más szóba se jöhet.

Van egy lányom. Aki nem csak az enyém. Hanem az édesanyjáé is. Akinek sosem tudok elég hálás lenni, hogy apává tett. Kár, hogy nem tudtam úgy szeretni őt, ahogy ő szerette volna. Ahogy megérdemelte volna.

Így már nincs feleségem. Ahogy nincs házam, kocsim, nyaralóm sem. És nincs megtakarítás a bankszámlán. Nincs karrier. Nincs siker, pénz, csillogás. Mégis mindenem megvan. Gazdag vagyok.

Mert van egy lányom.

 

Támogatóink: Zaklajda Team, Koch Borház, Magyarkert, Gáborsmink, Ciróka Bábszínhá, Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, Apolka kanalak, Hetényi FaLó Büfé, BBQ Heroes, Univer, Szilvási és Társa.

Szervezők:  Forrás Inspiratív Közösségi iroda – Czinkóczi- Dori Szilvi,  Kisgyermekes Szülők Mentora- Szabóné Kis Éva,  Kecskemetimami – Makai Marianna.

Makai Marianna - Kecskemétimami

Az információk változhatnak, érdeklődj a megadott elérhetőségeken!
Pontatlanságot találtál? Itt jelezheted nekünk!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Könyvajánló kamaszoknak: Holden Rose és a Lapátos fickó

Könyvajánló kamaszoknak: Holden Rose és a Lapátos fickó

A debreceni Ünnepi Könyvhét valamint új könyvsorozatának első kötetének megjelenése miatt látogatott el Debrecenbe Kovács Attila avagy Holden Rose. Vele beszélgettünk gyerekekről, motívációról, és nem utolsó sorban kamaszoknak szóló 10 pluszos könyvéről, a Lapátos fickóról.
Ti ünneplitek még a pedagógusnapot?

Ugye ti is ünneplitek még a pedagógusnapot?

Idén 70 éve, pontosan 1952 június 7-e óta ünnepeljük Magyarországon június első vasárnapján a Pedagógusnapot. Belépünk az óvoda ajtaján és akár évtizedekig elkísérnek minket, velünk vannak, míg tanulunk. Sőt, sokszor tovább. Köszönjük!
Mese csecsemőkortól: napi tizenöt perc felolvasás akár két év előnyt jelenthet?

Mese csecsemőkortól: napi tizenöt perc felolvasás akár két év előnyt jelenthet?

Tapasztalatok szerint már az anyuka hasában lévő magzatnak is érdemes verseket olvasni. Az itt hallott ritmusokkal, később az adott korosztály számára készült könyvek segítségével akár másfél-két év előnyre is szert tehetnek a gyerekek az iskola első évére kortársaikhoz képest.
Nyáron is tanuljon a gyerek?

Nyáron is tanuljon a gyerek?

Buta kérdés, igaz? Hiszen iskolaidőben sem tanul! Titkos (és aljas de jó szándékkal vezérelt) szülői trükkök, praktikák az észrevétlen nyári tanuláshoz nem csak szülőknek.
Ugrás az oldal tetejére