Miről beszélnek a bizonyítványban a jegyek? - magyarázom a bizonyítványom – itt a félév vége

Mit fejez ki az osztályzat?

Senkinek nem meglepetés, hogy a tanulókat teljesítményük alapján 1-5-ig terjedő skálán értékelik. A legtöbb szülő és gyerek annak örül, ha „szép” bizonyítványt kap a gyerek: ki szeretné azt hallani, hogy valamiből közepes? Ugyanakkor ez a tanuló készségeinek, képességeinek, motivációinak visszajelzésére kevésbé alkalmas eszköz. Ezért egyedüliként való alkalmazása nem ad elegendő információt ahhoz, hogy valóban megismerjük és értékeljük gyerekünk tudását. Nem számol a „hozzáadott értékkel”.

Nem, vagy csak minimálisan veszi figyelembe, hogy egy 3-as jegy is lehet hatalmas erőfeszítés eredménye, sőt, a kiváló is megszerezhető akár könnyedén. Nem pontos rangsor állításával rombolja a diák magába és a tanulásba vetett hitét, elveszi a megfelelő motivációt.

Nem beszélnek a jegyek arról sem, hogy a diákok eleve különböző képességekkel érkeznek, 3-4 év különbség is lehet e tekintetben akár már két elsős kisgyerek között is.

Mit jelent valójában az értékelés?

Lényegesen összetettebb folyamat, mint csupán az osztályzatok. Funkciója nem csak annak visszajelzése, hogy a tanuló az elvárásokhoz képest számszerűen hogyan teljesít! Sőt! Egyben rangsorképző is a tanulók között, valamint előrejelzi a továbbtanulási lehetőségeket. Orientál, hogy melyek az erősségek és gyengeségek. Önreflexió és önismeret is egyúttal: láthatjuk, mit tanulunk szívesebben.

A tanulókat nem csak akkor értékeljük, amikor megkapják a jegyeket (záró, szummatív értékelés),  hanem akkor is, amikor felmérjük, már mit tud (diagnosztikus), illetve amikor folyamat közben jelzünk vissza (formatív). Jó esetben a félévi értékelés formatív, azaz formáló-fejlesztő funkciójú, hiszen a cél nem az, hogy „bebetonozza” a gyerek tudását adott szintre, hanem épp ellenkezőleg: egy „pillanatkép”. Ami arra jó, hogy segítse a tanulót merre, hogyan tovább. Ennek egy nélkülözhetetlen eszköze az árnyalt szöveges értékelés, ami a jegyek mögött meghúzódó valós tartalmakat is felfedi, ezzel kiegészítve-magyarázva az osztályzatok valódi értékét.

A teljesítmény nem csak a gyerekek tudásától, képességeitől, szorgalmától függ, hanem számos személyes tényezőtől: a kapcsolatoktól, a csoportban elfoglalt helytől, biztonságérzettől, a tanár munkájától stb.

Egy tanuló ugyanabból a tárgyból adott pedagógusnál szenved, nyafog, a másiknál szárnyal. Adott intézményben nehezen halad, másutt könnyebben helytáll. Ezzel mi, felnőttek is így vagyunk: az érzelmeink befolyásolják a teljesítményünket. Ahol jól érezzük magunkat, biztonságban vagyunk, ott többet-jobbat tudunk kihozni magunkból. A MátrixSuliban ezt már bizonyították a diákok, a biztonság, a szeretet, a szorongásmentes és családias légkör, ami körülveszi őket szárnyakat ad a tanuláshoz.  

Ha fél évig minden este vacsorát főzök a családomnak, és februárban azt mondják a családtagok, hogy 4-es, mit szólnék? Lehet, hogy csak 2-szer volt sótlan? Ha 5-öst adnak, akkor tökéletes vagyok mindenben? A 3-as az már szinte ehetetlen? Ezért nagyon fontos a mögöttes tartalmak feltárása, megértése, az osztályzatok kiegészítése szöveges értékeléssel.

Mit tegyünk szülőként?

A fentiek alapján érdemes az osztályzatokra úgy tekinteni, mint egy állomásra. Ha a vonat indulásakor esik az eső, még később kisüthet a nap! Azt érdemes vizsgálni, honnan indult a gyerek, tett-e elegendő erőfeszítést. Ha nem, akkor miért? Mint látható, számtalan tényezőtől függ, hogy egy adott tárgyból valaki hogy szuperál. Ha a gyerek elégedetlen, az jó kiindulási alap lehet a fejlődésre. Ha  csupán mi felnőttek vagyunk azok, és ennek hangot is adunk, az bizony épp ellenkező hatást vált ki! Ezzel azt állítjuk: saját kudarcunk - átvállalva a felelősséget.

A bizonyítvány a gyereké!

Ahhoz hogy elkerüljük ezt a szükségtelen konfliktust, érdemes folyamatosan tájékozódni, információkat kérni év közben is: így nincs meglepetés. A szöveges értékelés (akár szóbeli, akár írásbeli), esély arra, hogy érdemben beszélgessünk, gondolkozzunk, tervezgessünk, fejlődési irányokat jelöljünk ki. Rengeteg hasznos, fontos információt kapunk gyerekünkről (és nem csak a tantárgyi tudásáról), hanem a személyiségéről, attitűdjeiről,  tantárgyakhoz nem köthető, jegyekkel nem leírható képességeiről: segítőkészség, becsületesség, vagy akár a humor.

Legyen információnk!

Elsősorban magától a gyerektől. Ez ne jelentsen túlzott ellenőrzést: legyen valós, folyamatos az érdeklődésünk. Álljunk azzal a szándékkal gyermekünk mellett, hogy szeretnénk látni a haladását, hogy tudjuk támogatni, bátorítani, és erősíteni, ha elakad.

A pedagógusok rengeteg olyan információval rendelkeznek, amit lehet, hogy mi nem is tudunk gyerekünk közösségben való működésével kapcsolatban. A fő kérdés, hogy hogyan támogatják vagy akadályozzák a körülmények a gyermek érzelmeit, hozzáállását, motivációját. Keressük az alkalmat, hogy beszéljünk ezekről! A MátrixSuliban év közben sok szóbeli visszajelzés van a tanárok részéről, egyenként tűzik ki a célt minden gyerekkel, folyamatos kapcsolatot tartanak a szülőkkel, értékelik a beletett munkát és a megtett utat.

Nem azt nézik mit nem tud valaki, hanem, hogy mit tud.

A legfontosabb, hogy gyerekünk tudja, hogy szeretjük, és ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, akkor is számíthat a bizalmunkra.

Ha személyesen is megismernének minket, szeretettel várjuk a gyerekeket, családokat egy iskolahívogató sétára, ismerkedésre. A járványhelyzet miatt most csak előre egyeztetett időpontban, családonként tudjuk fogadni az érdeklődőket. 1-8. osztályba folyamatos beiratkozás van próbahét lehetőséggel.