Jelenlegi hely

Miért alakul ki a kisgyerekek ragaszkodása a plüssmackókhoz, takarócsücsökhöz? – a vigasztárgyak szerepe a kicsik életében

Ki ne emlékezne, milyen volt gyerekként este, elalvás előtt szorosan magunkhoz ölelni a kedvenc plüssállatunkat? Sőt, lehet, hogy nem is plüssállat ugrik be, hanem egy takarócsücsök, vagy a kedvenc párnahuzat, amihez mindenáron ragaszkodtunk, amikor eljött az esti mese és a lámpaoltás ideje.

Talán nem is emlékszünk arra, mikor kezdődhetett ez a ragaszkodás, és ez több mint valószínű: hiszen abban az időszakban, amikor a kis kedvenc tárgyakhoz való kötődés elindul, akkor még csak nagyjából 7 hónaposak lehettünk.

Miért alakul ki ez a ragaszkodás, és miben rejlik ennek a hatalmas jelentősége?

A csecsemő születése után, az első néhány évben fantasztikusan gyors fejlődésnek indul, nem csupán fizikailag és mozgásában, hanem az észlelési és gondolkodási folyamataiban is. A csecsemő azzal a „világképpel” születik meg, hogy ő, és az a személy, aki a gondját viseli, az édesanyja, valójában egy és ugyanazon személy.

Kezdetben még nem tud különbséget tenni önmaga és a világ között. Nagyjából röpke 7 hónap múlva lesz figyelmes arra, hogy ő és anya valójában két különálló személy – viszont annak az ismerete, hogy a tárgyak, személyek akkor is léteznek, amikor nem látjuk őket, ilyenkor még nem alakult ki benne. Ha kukucs-játékot játszunk egy 7 hónapos csecsemővel, észre is vehetjük, hogy őszinte csodálkozás jelenik meg a kis arcán, mert nem érti, hová tűntünk hirtelen.

Tehát azt már érti, hogy anya egy különálló lény, de azt még nem tudja, hogy ha anya kimegy a szobából, és ezáltal kikerül a látóteréből, vajon visszajön-e. Nagyjából tíz hónapos kora körül lesz az, amikor ez a tudat, a tárgyállandósság fogalma elkezd kialakulni benne, habár az anyára vonatkozó érzelmi tárgyállandósság végleges megszilárdulása később következik be, két-három éves korban. Addig is ennek az átmeneti állapotnak gyakori vendége a szeparációs szorongás: vagyis a nyugtalanság, vagy keserves sírás, amikor anyát, a biztonságot, odabújást, megnyugtatást jelentő személyt nem látja.

Itt kerül színre a plüssmackó és társai, a takarócsücsök, a párnahuzat fontos szerepe.

Ezeket a pszichológia (a kötődéselmélet egyik legfőbb alakja, Donald Winnicott után) átmeneti tárgyaknak, vagy más néven vigasztárgyaknak nevezi. Funkciójuk pedig nem más, mint a biztonság megteremtése a kicsi számára, aki ezt a kis tárgyat bármikor magához ölelheti, amikor csak szükségét érzi: általában elalvásnál, vagy amikor nyűgös, fáradt, beteg, amikor menni kell a doktor nénihez, de akár magával hozhatja egy mesekönyv lapozgatásához is társaságnak.

Ezek a tárgyak teszik lehetővé, hogy a számára érzelmileg nehéz helyzetekkel meg tudjon birkózni. Az átmeneti tárgyak tehát a csecsemő, sőt a kisgyermek életének, fejlődésének fontos szereplői, és ezt a szerepüket általában óvodáskor végéig meg is őrzik.

Az óvodáskor során, sőt akár később is, a plüssállatok szerepe kibővül: fontos kellékei lesznek a szerepjátékoknak, a mindennapi élmények eljátszásának is, de beszélgetőtársakká is válnak egyben. Ilyenkor már kevésbé funkcionálnak átmeneti tárgyként, legalábbis otthon – de amikor számára új, idegen helyzetbe kerül a gyerkőc, még természetes, hogy nagyobb biztonságban és nyugodtabbnak érzi magát, ha vele van a kedvenc alvós állata. Például, ha kórházba kerül, vagy a nagyinál alszik egyik este, de még ha kisiskolásként táborba megy, akkor is jó szolgálatot tesznek a plüssmackók és társaik.

Általában óvodáskor végére lecsökken az átmeneti tárgyak jelentősége, de ha a gyermek még kötődne hozzá, akkor engedjük meg neki, hogy fenntartsa ezt a számára fontos kapcsolatot! Ha majd úgy érzi, hogy kevésbé van szüksége rá, magától el fogja hagyni, vagy majd csak nagyon ritkán veszi elő őket újra – például amikor tiniként először lesz szerelmi bánata… saját élmény. smiley

May Nikolett
pszichológus
Lelkierő elvitelre

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Mindennapi mérgeink

Mindennapi mérgeink

Gondolkodtál már azon, hogy egy-egy furcsa, makacs tünet mögött mi állhat, amire látszólag nincs semmi magyarázat? Mi van, ha a valódi okot a nap mint nap használt kozmetikumaink és vegyszereink összetevői között kell keresnünk? Ha felteszem a kérdést: szerinted hányféle mesterséges anyaggal találkozik a szervezetünk egyetlen nap alatt? Valószínűleg mindannyian alaposan alulbecsülnénk a valóságot. Játsszunk el a gondolattal, és számoljuk össze együtt, mennyi kémiai anyaggal érintkezhetünk a reggeli ébredéstől a villanyoltásig! (A napközben elfogyasztott élelmiszerek és italok összetevőit most szándékosan hagyjuk ki a képletből – a helyzet így is elég megdöbbentő lesz.)
Ha a diagnózis: PCOS

Ha a diagnózis: PCOS

PCOS. Sokan megrémülnek ettől a pár betűtől, amikor elhangzik a diagnózis. Ez egy komplex anyagcsere-zavar, ami a ma Magyarországon minden tizedik nőt érint. A policisztás ovárium szindróma azonban nem jelent feltétlenül meddőséget!
Pótold az ásványi anyagokat házi jeges italokkal!

Pótold az ásványi anyagokat házi jeges italokkal!

A nagy hőségben ösztönösen kívánjuk a sós és édes leveket, de a gyári innivalók hosszú távon nem a legegészségesebb megoldások. Inkább hoztunk néhány házi receptet.
Bizonyítványosztás: építsünk és ne romboljunk avagy mit mondjunk és mit ne?

Bizonyítványosztás: építsünk és ne romboljunk avagy mit mondjunk és mit ne?

A bizonyítvány nem mindig úgy sikerül, ahogy gyermekünk megérdemelné. A Bethesda Gyermekkórház szakemberei összegyűjtöttek néhány mondatot segítségképpen, mit és hogyan mondjunk szülőként, hogy ne romboljunk, hanem építsünk.
Ugrás az oldal tetejére