Amikor turistaként járunk valahol, sok mindent megcsinálunk, amit a lakóhelyünkön nem szoktunk, például bemegyünk egy templomba, megnézzük az érdekes épületeket, lefotózzuk a szobrokat, bekukkantunk az eldugott udvarokba, kertekbe. Ugyanezt megtehetjük akár a saját városunkban is, ha turistaszemmel nézzük. Mi lenne, ha bejárnánk a fővárosunk ismeretlen, vagy éppen már jól ismert helyszíneit, hogy új perspektívából szemléljük azokat?
Ehhez ad inspirációt egy nemrég megjelent könyv – Zubreczki Dávid: Hogyan nézzünk várost? - Utcai felfedezők kézikönyve – amely izgalmasan bemutatja, hogyan sajátíthatjuk el a „városnézés művészetét”. A városnézés a múlt megidézését is jelenti, hiszen a házak őriznek valamit abból a korból, amikor épültek, az utcák, a terek történetet rejtenek.
„Ha nem a megszokott szemmel nézzük a várost, akkor nem a megszokott dolgokat fogjuk észrevenni.”
Menjünk gyalog!
Egy várost a legjobban gyalogolva lehet felfedezni. Ha nem sietünk sehová, csak ballagunk és bámészkodunk, így tudunk a legtöbb információforrást begyűjteni a környezetünkből. A séta nem kerül semmibe és nem foglal parkolóhelyet. (A séta egészséges, természetes és elérhető sport. Az előnyeiről ITT írtunk.)
Gyaloglás közben teljesen körbe tudunk fordulni, észrevehetjük azt, ami a lábunk előtt van és azt is, ami a fejünk felett és bármikor megállhatunk. Találhatunk egy szobrot, egy homlokzati elemet, emléktáblát, régi cégtáblát vagy egy padot szép kilátással.
Válasszunk egy tematikus városi sétát!
A város felfedezéséhez jó, ha van valamilyen vezérfonalunk, egy téma, amit követünk, pl. keressünk templomokat, szecessziós házakat, meseszobrokat, történelmi emlékeket vagy vásárcsarnokokat.
A szervezett városi sétáknak rengeteg formája és témája létezik, melyek során városnegyedeket vagy konkrét épületeket járhatunk be sétavezetőkkel, valamilyen tematikára felépítve. A tematikus séták között van történelmi, irodalmi, kulturális érdekességekre épülő, építészeti stílusokat bemutató vagy akár gasztronómiai is.
Nézzünk fel a fejünk fölé!
A hétköznapokon leginkább szemmagasságban közlekedünk, pedig ha emelt fővel járnánk az utcákon, akkor érdekes részleteket csodálhatnánk meg: díszes homlokzatokat, kupolákat, tetődíszeket, római istenek és pufók angyalkák szobrait, arcképeket, mozaikot, kőerkélyeket, kopogtatókat…
Egy város nem egyszerre épült, több rétege van. Érdemes megfigyelni, hogyan keverednek a különböző korok nyomai. A házakon próbáljuk meglátni, mi az, ami érdekes, ami szokatlan, ami tetszik vagy nem tetszik benne.
Vegyük észre a rejtett emlékműveket!
Vannak olyan emlékművek, amik nem feltűnőek, nem tolakodnak elénk, hanem fel kell fedeznünk azokat. Budapesten ilyenek például a botlatókövek (pici emléktáblák macskakőre rögzítve), a Deák téri evangélikus könyvesbolt spalettába rejtett idézetei, a pesti gettó határait jelölő, járdába süllyesztett bronzcsíkok a VII. kerületben, a Kálvin téren a reformációra emlékező 95 darab idézetes térkő, vagy a lövedékek által ütött lyukakba helyezett bronz golyók a Kossuth téren.
Válasszunk új útvonalakat!
Külföldön járva tapasztalhatjuk, hogy turisták által leglátogatottabb helyek mellett egy utcával arrébb ismerhetjük meg a város igazi arcát. Ha a megszokott útvonalakról letérünk az ismeretlen utcák és terek irányába, számos új élménnyel és ismerettel gazdagodunk. Sétáljunk időnként cél nélkül, és keressünk rejtett kincseket!
Keressünk „ottfelejtett tárgyakat”!
Vegyük észre azokat a dolgokat az utcákon, amik már funkciójukat elveszítették, de még meghatározó elemei a városképnek. Lehet, hogy gyerekeink már nem is tudják, mire valók? Ilyenek a piros postaládák, a telefonfülkék, a porolóállványok, a kőgömb alakú kerékvetők a kapu két oldalán, a cégérek, a vámszedőházak vagy az üresen álló újságosbódék.
Menjük végig a főutcán!
Kisebb városban végigsétálhatunk a főutcán, nagyobb városban bringával vagy járművel tudunk körülnézni. Érdekes élmény az is, ha felszállunk egy buszra vagy villamosra aztán kibámulunk az ablakon. Olyan járatok is vannak, amelyek kifejezetten látnivalókhoz kapcsolódnak, ilyen a Duna-parti 2-es villamos. Nézzük meg, hogyan változik utazás közben az épített környezet! Milyenek az építészeti stílusok?
Pihenjük meg egy téren és nézzünk körbe!
A gyaloglásban elfáradva jól esik megpihenni egy hangulatos téren vagy egy parkban. Üljünk le, és figyeljük meg a környezetet, a történéseket, az embereket. Próbáljunk egy gyerek szemével rácsodálkozni, neki mi lenne érdekes? Vagy egy építész szemével: Az egyes épületek mikor és miért épülhettek, milyen stílusban? Mennyire változatos a magasságuk? Vannak beépítések, felújítások?
Budapesten vannak ókori római emlékek, középkori, török időkből való, barokk, romantikus, szecessziós, historizáló, Bauhaus épületek, és más irányzatok képviselői is. Mindezek harmonikus egészet alkotnak.
Rejtett udvarok
Menjünk be a kapukon (amelyik nyitva van) és lessük meg az érdekes udvarokat, lépcsőházat, átjárót, belső kerteket. Kik lakhattak itt egykor? Milyen lehetett a mindennapi életük?
Városnézés éjjel-nappal
Ugyanaz a hely teljesen más hangulatot áraszt a különböző napszakokban, reggel, délután mások a fények, a hangok, a forgalom és az arra járó emberek mozgása. Egy késő esti, éjszakai séta szokatlan arcát mutatja a városi tereknek.
Jó barangolást!
Felh. forrás: Zubreczki Dávid: Hogyan nézzünk várost? - Utcai felfedezők kézikönyve
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
