A legtöbb esetben ez nagyon jó lehetőség, hiszen nagyon gyorsan választ kaphatunk a problémáinkra, kérdéseinkre, az internetnek köszönhetően pedig könnyen és gyorsan gyűjthetjük be mások véleményét és tapasztalatait is egy-egy témában. Igen ám, de ezek a vélemények általában különböznek (elég csak a gyereknevelés egyes sarkalatos kérdéseire gondolnunk), ez pedig gyakran garantált táptalaja a netes beszólogatásoknak és végeláthatatlan “komment-háborúknak”.
Mit tehetsz, hogy elkerüld mindezt? - Bognár Katalin - pszichológus és önismeret coach írása.
Freepik.hu
Néhány gondolat a cyberbullyngről:
Mielőtt a fenti kérdésre rátérnénk, szeretném leszögezni: a személyeskedés, gúnyolódás, megszégyenítés vagy mások nevetségessé tétele ugyanúgy verbális bántalmazásnak (cyberbullying) számít, mint a fenyegetés vagy egyéb, durvább megnyilvánulások.
Az asszertív, azaz tiszteletteljesen megfogalmazott és értelmes eszmecserére nyitott véleménynyilvánítás természetesen nem esik a fenti kategóriába.
Mutatok is két példát:
“Jézusom, hogyan etetheted te ezzel a 6 hónapos gyerekedet? Normális vagy?!”
“Ez az ételválasztás szerintem nem szerencsés egy ilyen fiatal babának. Megírnád, hogy mi áll a választásod mögött?
Látod, érted a különbséget?
Mit tehetsz tehát, ha valaki az online térben provokál téged?
A legsimább megoldás természetesen a figyelmen kívül hagyás, törlés, tiltás. Ha így teszel, azzal elejét veheted annak, hogy érzelmileg egyre jobban bevonódj egy kellemetlen szituációba, és viszonylag gyorsan haladhatsz tovább a napoddal. Gyakran ez a legjobb, amit tehetsz.
Freepik.hu
Nem gondolom azonban, hogy mindig a passzív megoldás az egyetlen elfogadható megoldás: teljes fokú jogunk megvédeni magunkat (az online térben is), mindaddig, amíg ezt asszertíven tesszük.
De mit is jelent ez?
Az asszertivitás alap tétele, hogy “én is oké vagyok és a másik is oké”. Amikor asszertív kommunikációról beszélünk, akkor alapvetően egy magabiztos és tiszteletteljes önkifejezésről beszélünk. Az asszertív ember képes kiállni a saját szükségleteiért, véleményéért és érzéseiért anélkül, hogy ezzel mások - asszertív - jogait sértené.
De térjünk most vissza a bántó kommentekhez!
Ha úgy döntesz, hogy reagálsz a téged ért ‘támadásra’, kérlek a következő pontokon fuss végig magadban, mielőtt bármit is cselekszel!
- Végy három levegőt és számolj el legalább tízig… de inkább százig.
- Mérd fel a kommentelő valódi mondanivalóját és szándékát. Biztos, hogy bántani akart, vagy csak te értelmezted hirtelen úgy a hozzászólását? (Ne feledd: az írásos kommunikációt nagyon-nagyon könnyű többféleképpen értelmezni!)
- Mérd fel, hogy tudsz-e viszonylag higgadtan gondolkodni a válaszon!
- Mérd fel, hogy tudsz-e (és akarsz-e) asszertíven válaszolni? (Ez a legfontosabb!)
- Nézz mélyen magadba és tedd fel magadnak a kérdést: “mi az igazi célom a válaszadással?” Ha csak a frusztrációdat adnád le, vagy a sértettségeden enyhítenél, esetleg még több figyelmet szeretnél, kérlek tedd félre a kommentelést, és térj vissza hozzá 1-2 óra múlva!
- Kérdezd meg magadtól: képes leszel ‘elvágni’ a beszélgetést, ha esetleg nagyon kicsúszik a kezeid közül?
Ha mindent átgondoltál, és továbbra is a válaszadás mellett döntesz, akkor íme néhány tipp, hogy hogyan védheted meg a határaidat, érzéseidet és az álláspontodat anélkül, hogy agresszívvé válnál vagy passzívan elvonulnál.
1. Összpontosíts a tényekre, ne az érzelmekre; maradj higgadt, nyugodt és nyitott!
Például:
- Sértő komment: „Ez a véleményed szánalmas.”
- Asszertív válasz: „Értem, hogy más a véleményed. Meg tudnád mondani, pontosan miért gondolod így?”
Ezzel a módszerrel nem mutatsz agressziót, ugyanakkor nyitottságot mutatsz egy konstruktívabb irányú beszélgetésre.
Freepik.hu
2. Használj „én-üzeneteket”!
Például:
- „Amikor ezt a megjegyzést olvasom, úgy érzem, hogy támadva vagyok. Szeretném, ha tiszteletteljesebben folytatnánk a beszélgetést.”
Ez a válasz egyértelművé teszi, hogyan hatott rád a komment, és határokat állít fel a további beszélgetéshez.
3. Jelöld ki a határokat!
Például:
- „Értékelem, hogy szeretnél beszélgetni, de nem vagyok hajlandó részt venni egy ilyen hangnemű vitában.”
Ezzel jelzed, hogy kész vagy a beszélgetésre, de csak akkor, ha az tiszteletteljesen zajlik.
4. Visszautasítás helyett törekedj az építő válaszokra!
Például:
- Sértő komment: „Ez az ötleted teljesen haszontalan.”
- Asszertív válasz: „Lehet, hogy nem mindenki ért egyet vele. Szívesen meghallgatnám a te javaslatodat is, hogy hogyan lehetne javítani.”
Ez a válasz lehetőséget ad a beszélgetés konstruktív irányba terelésére.
5. Ha viszont szükségét érzed, mondj nemet!
Például:
- „Nem érzem szükségét annak, hogy magyarázkodjam. Ezt az álláspontot képviselem, és elfogadom, ha te máshogy gondolod.”
Ez a fajta reakció magabiztosságot sugall, és jelzi, hogy tisztában vagy a saját értékeiddel és határaiddal.
6. Állítsd le a beszélgetést, ha szükséges!
Például:
- „Látom, hogy nem fogunk közös nevezőre jutni ebben a témában, ezért most inkább lezárom ezt a beszélgetést.”
Fontos, hogy ha így kommunikálsz, akkor valóban zárd is le a beszélgetést, és ne válaszolgass még vissza a soronkövetkező provokációra, különben hitelvesztetté válik a határhúzásod.
Az asszertív kommunikáció tehát abban segít, hogy megvédd magad és az érzéseidet, miközben tiszteletben tartod a másik fél jogát is a véleményéhez. Természetesen senki nem születik úgy, hogy mestere ennek a kommunikációs formának, de a jó hírem az, hogy gyakorlással remekül elsajátítható és szuperül alkalmazható. Amennyiben azonban úgy érzed, hogy neked továbbra is nehézséget okoz a saját határaid, érzéseid és véleményed megvédése, érdemes lehet szakemberhez fordulnod és felkutatnod a mögöttes okokat.
Bognár Katalin - pszichológus és önismeret coach - cukorhal.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
