A mentősként dolgozó Nagy Szabolcsra a baleset közben a feje felett lévő oxigénpalack rázuhant, és a koponyája betört. Két komoly műtét után két hónapig feküdt kómában, az orvosok akkor azt mondták, nem éli túl. De Szabolcs nem adta fel, csak 30 éves volt. Példaértékűen küzdött a gyógyulásáért, felébredt a kómából, de szinte teljesen lebénult, alig tudott beszélni, de akaraterejének köszönhetően megtanult, járni, újra beszélni, élni és minden vágya volt, hogy újra mentős lehessen, azért, hogy életeket menthessen.
Egy ország szurkolt neki, az emberek egyként fogtak össze anno Szabolcs segítésére, Kecskeméten Jótékonysági retro bulit is szerveztek a gyógyulásáért.
Emlékszem a családjára, mindenki szerette, tisztelte őket, kedves őszinte, egyszerű dolgos családból származott ő és bátyja Máté.
1996. Június 29-én, reggel hat óra előtt néhány perccel Izsák központjában Szabolcs szülei Trabantjukkal indultak útnak, de az előző éjszakai dorbézolásból egy húszéves fiatalember több mint száz kilométeres sebességgel, az úttest menetirány szerinti bal oldalán, belerohant a szabályosan közlekedő szülőkbe. Az édesanya azonnal meghalt, az édesapa még néhány percig élt. Szabolcs és Máté kamaszként árván maradtak. Emlékszem azokra a napokra, gyászba borult az egész község, mindenki sírt, felfoghatatlan volt a tragédiájuk. A 15 évesen árván maradt fiú, akkor döntött úgy, hogy mások megmentésére teszi fel az életét, így lett Ő életmentő és így lett az életmentés áldozata.
És most újabb tragédia a családban, Hétfőn örökre eltávozott közülünk.
Nagy Szabolcs egy tisztességes, szeretetre méltó fiatalember volt, akire büszkén, jó szívvel emlékezik az egész izsáki lakosság, a kecskeméti mentősök és az egész ország. Egy ország gyászolja, Isten nyugosztalja Őt és szüleit is.
Szerző: M.Mariann
